2017. március 29., szerda

Ella műtéte

A két ünnep közötti családi őrületben egyszer csak kiderült, hogy Ellának bizony lágyéksérve van. Ez január végén hivatalosan is megállapítást nyert, és kaptunk egy időpontot március 23-ra, hogy egy ambuláns műtéttel befoltozzák a lyukat.

A betegfelvételt követően először előtt jött egy nővér, aki egy képeskönyv segítségével elmesélte neki, mi fog történni, majd kiválaszthatta, hogy milyen színű kötést kér majd a kezére (a gyerekeket tokától bokáig bekötözik, hogy ki ne szedjék a branült. Végül nem a választott színt kapta), illetve milyen illatú legyen az altatógáz. Ezután kapott egy "felejtő-szirupot", amitől elbódult. Pontosabban úgy viselkedett, mint egy részeg: dölöngélt az ágyában, és mindenen rötyögött. Kacarászva tolták be a műtőbe is, ahol vele voltam, amíg a választott csokifelhőben el nem aludt.


Műtét után az ébredőbe mehettünk, és ott ücsörögtünk vele, amíg ki nem nyitotta a szemét. Simogatni nem volt szabad, hogy magától ébredjen föl, különben morcos lesz.


Ébredés után könyveket nézegettünk, majd egy idő után vissza lehetett menni a reggeli kórterembe. Itt Ella gyorsan kapott egy kincstári zsömlét, majd még egy kicsit, ezután igazán már csak két csomag ropit könyörgött ki. Szegény kölök előző vacsi óta nem evett, és eddigre már majd nem 11 óra volt, úgyhogy nem csodálom, hogy éhes lett. Végül a reggel 7 órás érkezést követően délután 2-kor engedtek haza.

Dávid nagyon vitézül tűrte, hogy reggel, miután én Ellát elvittem autóval, Andris őt fölébressze, és az ovi 7 órás nyitásakor pontosan le is passzolja.

Ella a műtét óta a lábadozási időt azzal töltötte, hogy megtanult rollerezni. Mikor máskor.

2017. március 21., kedd

D(r)own under

Elmentünk négy hétre nyaralni Ausztráliába, pontosabban Sydneybe és környékére. Hogy A.A. Milne szavaival éljek "és esett, és zuhogott, és esett, és zuhogott". Malackát azért nem öntötte ki az ár, de a csodaszép nyárvégi idő elmaradt.

Azért jól szórakoztunk.

Például ilyeneket csináltunk (a teljesség igénye nélkül):
végtelenített tabletezési lehetőség a repülőn, ami egy A380-as volt

éjféli buli Szingapúr repterén

dugong, azaz tengeri tehén a sydneyi akváriumban
kirándulás a Bobbin Head Nemzeti Parkban 
vacogás a huskissoni tengerparton


fánkozás Berryben

vacogás delfinnéző hajón

próbálkozik a nap, mi ebédelünk a Kismedvékkel

kenguru az utcán

igyekeztünk úgy tenni, mintha nyár lenne

wallaby-nézőben

új hátizsákok

nagylányos kimenő Zolival az Operaházban

állatkerti látogatás persze esőben

hoppá, véletlenül kisütött a nap!

Ella bevesz egy tengeralattjárót

a szomszédos hadihajón...

Operaház tücskökkel és felhős éggel

Ella ellopta a napszemüvegemet

Dávid zongorázik a Victoria Buildingben (a zacskóban sürgősen beszerzett plusz pulóverek)

hoppá, másodszor is kisütött a nap! (Kék hegység)

esőprogram: olimpiai uszoda (kétszer is)

és már haza is érkeztünk
És még pár videó:



Utazásunk előtt volt Sydney egyik legforróbb nyara. Elutazásunk óta visszatért a 25-26 fokos, napsütéses későnyár. No comment...

2016. december 13., kedd

Dávid 4 és fél éves

Hmmm, már megint nem jártam itt egy ideje. Az apropó amúgy nem is Dávid négyésfélévessége, hanem a mai lakberendezési fejlemény.

De csak szép sorjában, ha már belekezdtem egy bejegyzésbe.

A heti menetrend továbbra is maradt, a bölcsi (az egyszerűség kedvéért maradt a neve) - artista torna - magyar ovi szentháromságban mozog. Mindegyiket élvezi, legjobban talán a magyar ovit. A bölcsiben szerencsére komolyabb átalakítások-átszervezések vannak, amik fenntartják az érdeklődését, és nem fog unatkozni legnagyobbként az utolsó fél évben sem.

Augusztusban aztán elkezdi a Kindergartent (iskolaelőkészítő), ami 2 év. És most már magabiztosan elmondhatjuk, hogy érett erre a lépésre. Nagyon megugrott a koncentrálóképessége, sokkal kitartóbb, és összeszedettebb. (Ez persze nem jelenti azt, hogy ne nyafogna, hogy öltöztessük, és mindenféle olyat csináljunk meg neki, amit tökéletesen meg tud oldani egyedül is.) El tud már úgy mondani egy hallott történetet, hogy van füle-farka. Elkezdett rajzolni, illetve írni. Le tudja írni a nevét, illetve diktálás után más neveket is. Figuratív téren pedig a legújabb büszkeség ez:
Ez Olaf a Jégvarázsból. Mellette a nyolcas gyakorlás egyik kevésbé sikerült példánya.
A mozgását tekintve két újdonság van. Az egyikre artista tornán figyeltem fel, ahol az új csoporttal megint eljutottak a trapézig. Dávid jelentősen ügyesebb, mint tavasszal volt, és láthatóan megerősödött a hasizma is, mert lógva már simán fölemeli a lábát fejmagasságig. A másik újdonság a korcsolyázás. A Landesmuseum udvarán megint fölállították a kis koripályát (az építkezés miatt 5 szezon kimaradt). Itt nincs tömeg, illetve nem csak tolható jegesmedve van, hanem olyan is, amire rá lehet ülni, ami előnyös, ha az ember egyedül megy két gyerekkel. Dávid már rendes, egyélű korcsolyán megy, két alkalom után jegesmedvével  magabiztosan elbotladozik, de próbálkozik segítség nélkül is.

És amiért ma írásra vetemedtem: végre kapott egy nagyfiú ágyat. Anno egy nagy, 140 cm-es rácsoságyat vettünk neki, amiről idővel lekerült az első rács. Egészen mostanáig ebben aludt, de most már tényleg kicsi neki. Úgyhogy íme a mai nap története képekben:





És még csak most jön a karácsony...

2016. október 20., csütörtök

Ella 2 és fél éves

Hmmm, fél éve nem írtam róla. Azóta sokkal nagyobb lány lett.

Beszél, sokat, érthetően (nem csak nekünk), összetetten. Most jött rá, hogy két nyelv van. Lelkesen cseveg mindkettőn, illetve szeret szavakat-hangsorokat kitalálni, és azzal szórakoztatni a nagyérdeműt. És énekel. Sokat, hangosan, kitartóan.

Szokott néha rosszat álmodni, de szerencsére el tudja mondani, hogy mi volt az álom, és hamar meg is nyugszik. Ez nagyon különbség Dávidhoz képest, aki a rémálmait anno nem tudta verbalizálni (habár beszélni remekül tudott), és nagyon lassan lehetett belőle kizökkenteni.
A rácsoságy nagylány változata. Belefeküdt és felsóhajtott: "De szép ágyam van!"
A nemevő csecsemőből egy nagyon jól evő kisgyerek lett, aki először a salátára veti rá magát, aztán jöhet a hús, végül ráfanyalodik a köretre is. Kivéve a sültkrumpli, mert az mindig jöhet. Nagyon önállóan is eszik, próbálgatja a kést mind kenésre, mind vágásra használni.

Amúgy legózik,
rajzol,
első felismerhető és megnevezett műve, egy banán
játszóterezik.
a kép megtévesztő, a hintáról továbbra sem lehet lerobbantani, de Budapesten azért beszállt ő is a homokvár építésbe
Vadiúj fejlemény, hogy a kisasszony öles léptekkel halad a szobatisztaság útján. Múlt szombat délután egyszer csak pucérra vetkőzött, és a felvetésre, hogy kér-e egy bugyit lelkes igen volt a válasz. Így hát elkezdtük a projektet, ami - a szokásos - kissé döcögős kezdés után egész jól megy. Ma már ugyanabban a ruhában jött haza a bölcsiből, mint amiben reggel ment. (Alváshoz kap pelust.) Így hát az élet lassacskán egyszerűsödik ebből a szempontból is.

Dáviddal továbbra is jó testvérek, ami nyilván nem azt jelenti a teljes konfliktusmentességet, de a véd- és dacszövetség megvan.



2016. július 25., hétfő

Dávid mindenfélét csinál

Krokettezik
igyekszünk egy brit-kompatibilis svájcit nevelni
Lóg
fél kézzel, lazán
Mászik
rendesen, kérem, beülővel
És rajzol. Ami nálunk nem egy egyszerű művelet, ugyanis Dávidnak többnyire semmi kedve rajzolni, maximum firkál egy kicsit. De most Andris elő-rajzolt neki, és az eredmény meglepően jó lett. (Egy lengőfirkához tessen viszonyítani.)


még csak oda sem kell írni, hogy ez mi akar lenni

2016. július 15., péntek

Egy korszak lezárult

Pápá babakocsi.
Jó, hogy velünk voltál.
Jó, hogy már egy másik családhoz költözhetsz.

Nagyok a gyerekek!!! :)
 


2016. június 26., vasárnap

Bodensee-Region

A hétvége már péntek délután elkezdődött a Google ezévi nyári partijával. Idén a pajtik egy vidámparkot láttak jónak kibérelni. Én kissé szkeptikusan álltam a dologhoz, de ez a hely meglepően kisgyerekbarát. A fiúk dodzsemeztek, aztán körhintáztunk, láttunk papagáj- és fókashowt, a gyerekek feltérképztek egy egész háznyi mászókát, majd Dávidot alig lehetett kihúzni a pancsolóból. Ebből Ella köszönte, nem kért (pedig aznap még gyorsan vettem nekik tokától bokáig, na jó, csak könyöktől térdig érő, UV-szűrős fürdőruhákat), vele egy benti játszóházat támadtunk meg. Aztán lehetett vacsizni, és megígérni, hogy ide még vissza fogunk jönni. Hazafelé Dávid persze beájult az autóban, Ella viszont végigcsicseregte az utat. Én mondtam, hogy nem jó ötlet neki este 7-kor jegyes teát adni...

Szombaton aztán komolyabban felkerekedtünk, és elementünk a Bodenseehez. Az aznap délutánt Wangenben töltöttük a szálloda körül. A tó a sok eső miatt kissé kiöntött, úgyhogy a gyerekek gyepen tudtak pancsolni. Még Ella is bemerészkedett combig a kezemet fogva, "hű, de bátor! hű, de bátor!" felkiáltásokkal. Legalább vizes lett a fürdőruhája.
Később ki szerettünk volna menni a tóra motorcsónakkal, de fél óránként hatalmas viharok jöttek, úgyhogy erről lemondtunk, helyette benti játék volt.

Ma kicsit jobban kooperált az időjárás.


Verőfényes napsütés ugyan a reggeli órák után nem volt, útlezárások meg igen, de csak elvergődtünk a salemi kastélyba/kolostorba/parkba. (Egy volt osztálytársam a Trefortból ebbe a suliba pártolt át. Nem is értem, miért...) Dávid újabban beleszeretett a labirintusokkba, itt meg volt kettő is, úgyhogy nagyszerűen elnyargalásztak. Sajnos a kastélyt belülről nem tudtuk megnézni, mert azt csak vezetéssel lehetett volna, és eléggé későn értünk oda. Az ifjúságot ekkorra már nem lehetett kitenni egy egyórás viselkedési kényszernek.

Utána legurultunk Friedrichshafenbe, mert régebb óta be volt ígérve a Zeppelin Múzeum. Dávidot meglepően lenyűgözték a technikai és fizikai részletek. A habot a tortán mégiscsak az jelentette, hogy mikor mentünk vissza az autóhoz láttunk egy igazi, repülő zeppelint.

Hazafelé a navi az őrült dugóból előzékenyen a konstanzi komp felé vitt, de a hajókázás már nem minden versenyzőben hagyott mély nyomokat.