Névnap

Bogyótól kaptam a (saját kezûleg) vágott szálat és a vadvirágokból készült csokrot is:

Bühler's Hof

A hozzánk jövő HÉV-en évek óta ki van téve a Bühler's Hof, egy környékbeli gazdaság hirdetése, hogy május 1-től augusztus 1-ig minden vasárnap brunchot tartanak. Ez pedig egy olyan műfaj, ami nekem nagyon tetszik: házi termékek, kellemes időpont. Főleg, ha az ember gyereke majdnem fél 9-ig alszik. (Tudom, tudom, menjek a fenébe. Megyek.)
Voltak helyben készült meleg ételek (nem melegen tartott fogások, hanem ott sültek - ég és föld):

bacon, tükörtojás és rösti 

Hideg büfé kenyérrel, kaláccsal, sajtokkal, felvágottakkal, Birchermüslivel, házi lekvárokkal:

bent a pajtában

Volt a gyerekeknek hinta, ugrálóasztal, a legkisebbeknek kerti lak és mini csúszda:

keresi a kihívásokat

a hinta  mindig nyerő

Volt egészen pici boci, elkerítve a többi borjútól:

innen nézve már nem is olyan laza bojúhúst enni

Volt kintornás:

mindig nagyot mosolygott ránk, ha elment mellettünk

Sőt, még Dávid egyik bölcsis nénije is ott volt a barátaival. De hagytuk, legyen neki is vasárnapja, nem lőcsöltük rá a gyereket.

bölcsis néni inkognitóban, háttal ülve jobbról a harmadik

Jövő szezonban mindenképp szeretnék ide visszajönni!

Oázis

Az oázist mi csináltuk 2 nap folyamán.
Pénteken szabadnapom volt, mivel Stefan, a kollegám felajánlotta, hogy átveszi a telefonügyeletet, mert amúgy is be kell mennie. Ezt kihasználva leadtam Őmanóságát a bölcsiben, majd elkötöttem az autót, és elmentem virágokat venni. Kidobáltam a 3 éves növényeket, amik soha nem hoztak virágot, csak szép hosszú karókká nőttek, amiken néha voltak levelek. Aztán azok is elszáradtak. A hároméves gyökérzet felszámolásához égővörös lábkörmökkel futottam neki - ha harc, hát legyen harci festés is.
Andrisnak meglepetés volt a projekt. Nagyon örült neki, majd továbbgondolta, így a szombatot az IKEÁban kezdtük (együtt reggelizve 100 másik családdal):

büszke vásárló

Vettünk még pár növényt, mert előző nap csak 4 ládára való hozzávalót vettem, és 5 van, illetve 16 doboznyi teraszburkoló falapot. Még jó, hogy böhöm nagy kocsit vettünk:

teltház

Dávid a félbeszakított délelőtti alvása után (elaludt hazafelé az autóban, és fölébredt, amikor kiszedtük) egy kétórás délutáni etappal örvendeztetett meg minket, így volt idő befejezni a teraszt, sőt, még ebédelni is:

leburkolva

ha nem nyitjuk ki teljesen az asztalt, akkor a nyugágyak is elférnek

igazi nyári ebéd

Be kell vallani, hogy a projektnek két nagy motiválója volt:

1. Marináék jöttek kedden látogatóba, kint ebédeltünk, és olyan cikinek éreztem az elhanyagolt erkélyt. Nem volt egy kellemes hely.

2. Kedd eset Petiéknél voltunk vacsizni, akik nemrég költöztek új lakásba, és a teraszuk hasonlóan volt leburkolva, plusz szép új virágokkal volt tele a balkonládájuk.

Ezúton is köszönjük mindkettőjüknek a bankszámlánkba ütött lyukat :)

Hétvége képekben

Szombat délelőtt voltunk strandon, ahol bokától felfelé csak Dávid lett vizes:

bemerészkedés, tényleg hideg volt

záradás a napon. Dávid kontribúciója a toronyhoz

Dálután pedig vettünk a Manónak új verdát, készülve a budapesti útra, főleg BKV szempontból:

nagyfiúnak esernyőkocsi

Vasárnap Martin 35. szülinapját ünnepeltünk egy tetőterasz-brunch-csal, ahol a tetőteraszt ők biztosították, a brunchot kb. a vendégek. Mi vittük a szülinapi tortát (epres cheesecake), házi készítésű bagelt és tojáskrémet. Dávid a délelőtti alvása után csatlakozott:

megkóstolta a zöldcitromot, és utána még vitézül majszolta egy darabig

Napi cucc

Ma, egy átlagos hétköznap, a következő menetfelszereléssel vágtunk neki délután a városnak:

• pelenka
• váltás ruha
• melegebb ruha
• baba napszemüveg (soha nem kerül használatba) és nyakvédős napozós sapka
• popsitörlő
• kéztörlő
• pelenkázóalátét
• zsebkendő
• cumi
• banán
• rizskeksz
• tea
• könyvek
• játékok
• úszópelus
• (baba)törölköző
• locsolókanna
• piknikpokróc
• a bölcsis piknikre készített banánkenyér
• plusz még persze a babakocsi esővédője és az én esernyőm, akik fixen bent laknak a kocsi aljában
• illetve a babakocsi és pelenkázótáska mélyebb, még fel nem tárt rétegeiben található azonosítatlan tárgyak

Nekem ott volt a pénztárcám, a telefonom és a kulcsom.

Ja, amúgy egy játszótérre mentünk le, ahol történetesen van egy kis pancsolós medence is. Ennél azonban nem volt bonyolultabb a program.

vizezés után, hintázás előtt

Dávid 1 éves és 1 hónapos

A többé-már-nem-csecsemő-hanem-kisgyereknek kijött a két fölső foga. Ez forradalmasította az evést, ugyanis ilyen eszközparkkal már tényleg le lehet harapni valamit. Szívesen rágicsál kenyérfélét, és út közben lehet neki banánt adni előzetes felaprítás nélkül. Étellel kapcsolatos, hogy habár a tányér nem repül, de a kaja gyakran igen, apró darabokban, minden darabka útját élénk figyelem kíséri. Az önálló táplálkozást ezért érdemes kiegészíteni egy kis szülő általái lapátolással is, hogy tele legyen a paocak akkor is, ha a kezdeti lelkesedés lankadni kezdene. De ha jól időzítem, akkor mi meg tudunk kajálni, mire őméltóságának asszisztenciára lenne szüksége.

Egyre magasabb bútorokra mászik föl, kedvenc tevékenysége a projektor csapkodása lenne, ha enegdnénk. Néhanapján kerül olyan hangulatba, hogy próbálkozik egy kis kapaszkodás nélküli ácsorgással, de még nem feküdt rá a témára. Négykézláb bárhova pompásan eljut, legyen annyi elég.

Talán elkezdett szavakat utánozni, a 'k' betű menő dolog. Így lett kekkke (kecske) és keKKKKK (keksz). A daddda (labda) is előfordult már, de azért rendszernek még nem nevezném.

Formabedobósból hirtleen megy már a kör, a négyzet és a háromszög. A mi (örökölt) játékunk egy IKEA darab, a piros tetős házikó, négy oldalán egy-egy formalyukkal. A henger bedobásához Dávid már odafordítja maga felé a megfelelő oldalt, a többi formánál még nem tudja.

Élénk társadalmi életet lehet vele élni, ha éppen nem utazunk, akkor is eléggé sok a program. Tegnap tárlatvezetésen vettünk részt, hétvégén megyünk egy baráti családdal haverkodni, illetve sok-sok emberrel bruncholni vasárnap. Ma délután pedig a bölcsi rendez pikniket. Dávid ezeket szerencsére jól bírja, nézegeti az embereket, nem kell üvöltő gyerekkel menekülnünk a helyszíről.

Bő két hét múlva Budapesten pedig újabb ruhaméretre upgrade-elünk, már igencsak passzentos a 74-es.

Hétfő, kedd, szerda

A hét eddig fantasztikusan teljesített.

Hétfő:
Andris elhozta a négykerekűt:

neve még nincs

Gyönyörűséges, kényelmes, és olyan okos, hogy 450 oldalnyi használati útmutató van hozzá. Vezetni a legegyszerűbb, a többi funkciója mind nagyon bonyi. Pl. kinyitni meg bezárni. Andris tanulja az anyagot, én várok az executive summary-re.

Kedd:
Délelőtt megtartottam első tárlatvezetésemet a múzeumban. Angol nyelvű általános vezetés volt, tehát én választottam ki, hogy miről beszélek. Előtte hetekig válogattam, nézegettem, tanulgattam, jegyzetelgettem. Végül 8 fős lett a csoport, ami a verőfényes napsütéshez képest nem is rossz. A dolog jól sikerült, persze még nem tökéletesen, de első nekifutásnak nem volt rossz. Következőre valószínűleg haverokat viszek körbe, ott kísérletezgethetek anélkül, hogy ciki lenne.
Este a szokásos keddi kimenő alkalmával beüzemeltük a járgányt, és elmentünk vacsizni, ami egyben egy kis ünneplés is volt. Megünnepeltünk, hogy végre vettünk autót, illetve hogy végre megtartottam az első tárlatvezetést. Innentől rutinszámba fog mindkettő menni. (Mármint nem az autóvétel, hanem a -tulajdonosság.)

Szerda:
Szerda délelőttönként szabadidőm van, Dávid a bébiszitterrel kalózkodik a környék játszóterein. Ma úgy éreztem magam, mint aki levizsgázott, és hirtelen azt csinál - főleg azt olvas -, amit akar. Ennek megfelelően felpakoltam a laptopomat, egy jó vastag könyvet, és elindultam a Starbucksba, hogy ott reggelizzek, olvasgassak, élvezzem a semmittevést. Az S-Bahntól a kávézóig tartó 200 méteren azonban összefutottam Sophie-val, aki egy kedves tárlatvezetőnk, és már rég nem láttam, mert Francia-Svájcban kapott egy félállást. Gyorsan beültünk valahova kávézni, és elcsacsogtunk majd' másfél órát. Szeretek összefutni emberekkel, ettől már olyan zürichinek érzem magam.
Sophie mesélte, hogy délután megy a múzeumba, mert Kristiana, egy másik tárlatvezető ultosó Harry Potter túráját tartja a hét végén záró időszakos kiállításon (Animali. Állatok és mitikus lények az ókortól az újkorig). Ez jó programnak tűnt délutánra, úgyhogy 3 előtt megjelentünk a Landesmuseum előterében Dáviddal. Kicsit körbevittem a dedet a házban, hogy mindenki lássa, hogy mekkorát nőtt, meg milyen cuki, aztán kezdődött a vezetés. Amin részt vett Sophie, Dávid és én. Ma már tényleg túl jó idő volt. De nagyon jól szórakoztunk, megállapítottam, hogy eléggé behatóan ismerem mind a 7 könyvet, és Kristianával hasonló részeket éreztünk különösen viccesnek - az általa idézett paragrafusokat én is szinte kívülről tudom (persze én angolul).
Amúgy szimpátia ébredt bennem a svájci református egyházzal szemben, mivel Kristiana lelkész, és egyben HP rajongó. Használja a könyveket a hitoktatásban, és kötelező olvasmánnyá tenné őket. Egyetértettünk abban, hogy pl. a 20. századi európai történelem megértésében is szerepet játszhatna Harry Potter világának megismerése.
Ha ezt a hozzállást összehasonlítom az amerikai Bible Belt államaival, ahol elégették a köteteket, és az egyház be akarta tiltatni...

Berlin

Dávid újabb országot pipálhat ki a térképén, most már Németországban is volt, pontosabban Berlinben, megint csak unokatesót látogatni. A szétszóródott családdal való real-life kapcsolattartás kerozinigényes műfaj.
Sűrű hosszú hétvégénk volt: néztünk várost külön-külön és együtt is,

Reichstag előtt, voltunk fönt a kupolájában

múzeumot (na jó, azt csak én), úsztunk tóban, és Andrissal kaptunk szombat esti kimenőt erre, ami olyan volt, mintha a Cirque du Soleil egy kamraszínházban lépett volna föl. (A fellépők többsége meg is fordult már a Cirque-ben.) Az első sorban ültünk kis kávéházi asztalnál, koktélt ittunk, és mulattunk.
A városban útba ejtettük a jelentősebb játszótereket, többek között a fedett homokozós helmholzplatzit:

Orbán-fiókák

A hétvége legemlékezetesebb mozzanata egyértelműen a melegfelvonuláshoz kapcsolódott. Egy sűrű nap végén Noresz épp visszament az autóért, mi többiek pedig be akartunk kukkantani a felvonulásra, de Dávidnak túl hangosnak bizonyult a dolog, úgyhogy az Andrissal a szélén maradtak egy füves részen. Így hármasban vágtunk neki a forgatagnak Bóval és Brumival. Pár perc múla szembejött velünk egy pasi, arcán hatalmas mosollyal, és azt kiáltotta: "Végre egy igazi szivárvány család!" Annyira örült, hogy meghagytuk hitében.