Dávid újabb országot pipálhat ki a térképén, most már Németországban is volt, pontosabban Berlinben, megint csak unokatesót látogatni. A szétszóródott családdal való real-life kapcsolattartás kerozinigényes műfaj.
Sűrű hosszú hétvégénk volt: néztünk várost külön-külön és együtt is,
|
Reichstag előtt, voltunk fönt a kupolájában |
múzeumot (na jó, azt csak én), úsztunk tóban, és Andrissal kaptunk szombat esti kimenőt
erre, ami olyan volt, mintha a Cirque du Soleil egy kamraszínházban lépett volna föl. (A fellépők többsége meg is fordult már a Cirque-ben.) Az első sorban ültünk kis kávéházi asztalnál, koktélt ittunk, és mulattunk.
A városban útba ejtettük a jelentősebb játszótereket, többek között a fedett homokozós helmholzplatzit:
|
Orbán-fiókák |
A hétvége legemlékezetesebb mozzanata egyértelműen a melegfelvonuláshoz kapcsolódott. Egy sűrű nap végén Noresz épp visszament az autóért, mi többiek pedig be akartunk kukkantani a felvonulásra, de Dávidnak túl hangosnak bizonyult a dolog, úgyhogy az Andrissal a szélén maradtak egy füves részen. Így hármasban vágtunk neki a forgatagnak Bóval és Brumival. Pár perc múla szembejött velünk egy pasi, arcán hatalmas mosollyal, és azt kiáltotta: "Végre egy igazi szivárvány család!" Annyira örült, hogy meghagytuk hitében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése