2014. december 18., csütörtök

Ella 8 hónapos

Az előző havi összefoglaló kimaradt, de hatalmas dolgokról nem maradt le a nagyérdemű. Forog persze, mint a motolla, és most már nem csak titokban űzi ezt a tevékenységet. Négykézlábra áll, és úgy ringatózik, tehát elérkezett a mászás előszobájába. Szerintem kúszni nem fog, de a tolatás nagyon megy.
Még a labda alá is befurakodott.
Négykézláb sorozat
Habár ülni még nem tud, de a kipárnázott etetőszéket már használjuk. Így a többi családtaggal egy szintbe került étkezésekkor, ami nekem eléggé nagy megkönnyebbülés. Maga az evés közepes lelkesedést vált ki belőle.
Első alkalommal a székben. Nagy a büszkeség.
Dáviddal étteremben - a pizza szélét
Élete első Mikulását jól viselte, Dáviddal ellentétben hajlandó volt közel kerülni a Nagy Piros Emberhez:

Az első, valószínűleg böcsiből hozott betegségén is túlvan - lenyomtunk egy kör gyomorinfluenzát.
Méreteket nem tudok, de olyan 7 kiló körül van (lehetne több is, de ld. gyomorinfluenza), és lassacskán kinövi a 68-as ruhákat. Foga még nincs, de néha azt gondolom, hogy nagyon mozgolódik valami.

Az éjszakák vegyesek. Szökőévente átalussza, de mostanság megint többször ébred. Ezt valamennyire a betegségnek tudjuk be.

Elkezdett artikuláltabban dumálni, az eddigi kurjongatásokat színeseíti a bábábáb és az ápápá. Finommotorikában egyre ügyesebb, pl. egész adekvátan tudja használni a xilofont:
Úgy tűnt, hallgatja, hogy különböző hangokat szólaltat meg.

2014. december 12., péntek

Dávid két és fél éves

A karácsonyi vásárok nagy favoritja lett a sült gesztenye. Amit nem így hívnak, hanem "majjoni"-nak.
Az előző havi összefoglaló kimaradt, és ez most már így is lesz, majd csak akkor írok róla, ha épp történik valami. A havi változások korszakát már úgyis maga mögött hagyta, most nagyobb ívű projektek futnak.

Kezdjük a nehezével: nagy akaratgombóc tud lenni, nyafogós is, ráadásul pillanantyilag extrán anyás, ami a nevezett anyának nagyon nehéz. Gondolom, a kistesó dolog miatt szereti cipeltetni magát, nagyokat tud hisztizni vagy nyivákolni (még rosszabb), ha nem vesszük/visszük föl. Az itthoni lépcső a legnagyobb ellenség. (Dávid és a hátam közös ellensége.)

Viszont ha jó passzban van, akkor nagyon kedves, és főképp vicces. A legidegesítőbb pillanatait is fel tudja oldani egy huncut mosollyal - vagy egy huncut mosollyal fűszerezett kéréssel, amire nyilván nem a válasz, de annyira aranyosan csinálja, hogy ha az ember nincs résen, akkor kis híján megengedi neki a tiltott dolgot.

Az esze néha érdekesen jár, jól illusztrálja a következő kis történet:
A focus Terrában voltunk, ahol egy nagy aula közepén emeltek egy tornyot, ez is kiállítótér.
Andris: Gyere Dávid, menjünk föl a toronyba.
Dávid: Az Eiffel-toronyba!
A: Ki mesélt neked az Eiffel-toronyról?
D: A Stux!
Igyekszünk a karácsonyra is rápörgetni. A múzeumból örököltünk egy betlehemes szettet, és ma összeraktuk. A történet néhány érdekes fordulatot vett. Csapó 1: Mária befekszik kis Jézus ágyába, kis Jézus pedig beül a markolóba. Csapó 2: Kis Jézus Boldizsár ölében teveháton távozik a színről.
A legkomolyabb kakaófogyasztó
Az étel inkább egy érdekesség, Dávid szerint nem fogyasztásra találták ki

2014. október 23., csütörtök

Őszölés

Családegyesítési szándékkal nekifutottunk Németország közepének, és együtt töltöttünk egy hetet a berlini rokonyokkal. A dolog a következők szerint sikerült:

Csütörtök: utazás Abenbergbe, ami egy Nürnbergtől fél órára levő tündéri kis középkori városka, ahol van piactér (itt laktunk, épp búcsút tartottak), meg igazi vár, városkapu, cicák, tyúkok - szóval minden, mi szem szájnak ingere.
a város bő fele
Péntek: Dávid csak egy kicsit, Andris eléggé beteg (értsd: gyomorinfluenza avagy gy.i.). Andris a napot ágyban, mi Abenbergben töltjük, ami azért egy egész napra nem szolgál veszettül sok látnivalóval. Ég áldja a búcsút, megmentette a napot:
unokatesók körhintán
Szombat: Andris jobban van, elmegyünk a bő fél órára levő Playmobil Parkba, ami szuper. Egy egész hetet el lehetne ott tölteni. Estére Brumi beteg lesz (értsd: gy.i.).
lapátolás a "kőfejtőben"
Vasárnap: utazás a második szállásra Thüringiába. Dél körül úgy tűnik, Dávid beteg lesz, de végül nem. Érkezés egy igazi DDR szállodába, volt némi időutazás jellege. De nagyon jó a kiszolgálás, van játszószoba, játszóház, wellness, medence, reggeli-ebéd-uzsonna-vacsora. Ella bájának köszönhetően a kb másfél órás check-in sort megkerülve jutottunk szobakulcshoz.

Hétfő: Andris visszaesik, fél napot ágyban tölt. Kint hideg és irtó erős szél, de szerencsére a szállodában el lehet szórakoztatni az aprónépet.

Kedd: Bo beteg lesz (gy.i.), gyerekek továbbra is a szállodában buliznak. Délutánra jut egy masszázs.

Szerda: hazautazás, gyerekek példásan nyomták le az 500 km-t.

Nem volt igazán optimális, na :) Következőre strandra megyünk.

Mindeközben a kislányok jól szórakoztak:
Noresz szimultán bűvöl
Ella az abenbergi várban

2014. október 18., szombat

Ella 6 hónapos

Nagy változás a forgás. Leglábbis valószínűleg tud forogni, mert ha leteszem, akkor gyakran a másik oldalán látom viszont. De Ella úgy gondolja, hogy maga a megfordulás magánügy, nem kíváncsi tekintetek előtt végzendő.
kúszni is szeretne, de azért arra még várni kell
Áttértünk a mózesről a sportülésre, így új értelmet nyert számára a sétálás. Van kilátás, ami nagyszerűen elszórakoztatja, de simán el is alszik benne.
majd a szíjakat is átállítjuk, hogy ne ilyen magasan menjenek be az ülés mögé
A napirend kedvezően alakulgat mostanában (de ha egy ilyet leírok, akkor a szép új világ azonnal szétesik), mert mostanság délelőtt inkább csak egy fél órát alszik, délután viszont Dáviddal kb. egy időben egy nagyobbat. Ha valami ilyesmi tudna maradni az elkövetkező fél évben, annak nagyon örülnék.

A hathónapos pedig ezt a mérföldkövet Nürnbergben ünnepli tágabb családjával, miután csodával határos módon épp időben megérkezett az útlevele. Képek majd később, de fájdalomdíjul itt van egy apukájával:

2014. október 11., szombat

Dávid 2 éves és 4 hónapos

Folytatódnak a múlt havi témák:
Az ABC nagy része már megvan, lelkesen keresgél betűket az utcán, rendszámokon. Esti meseolvasásánál már nem csak a képeket nézi, hanem a szöveget is böngészi, hogy mit ismer föl belőle. Számokból még csak a nullát, a négyest és a nyolcast (hóember) tudja, de persze a jelentésükkel még nincs tisztában.
Megtanult kérni. Ha valamit nagyon szeretne, mi meg nagyon nem, akkor jön, hogy "kérek szépen ....-t". És mit csináljon az ember, ha ilyen tökéletesen kéri? Azért néha nemet is mondunk neki.

Ha egyedül játszik, akkor németül beszél magában. Persze nem kell valami szofisztikált dologra gondolni, de viszonylag folyamatos szövegelés megy.
A badeni Gyerekmúzeumban nézegettünk mindenféle régi játékot, lelkesen sorolta, amiket lát. Aztán azt mondta: "Ezt nem ismerem." Nekem ez nagyon tetszett, mert nem ignorálja a tárgyat, hanem meg akarja tanulni, hogy mi az.
szereti a kaviárt - fekete és nagyszemű vörös is jöhet

2014. szeptember 30., kedd

Mérföldkő

Ma reggel Dávidot öltöztettem, ami nem egy egyperces elfoglaltság, van némi fogócska jellege. Ella közben a játszószőnyegén heverészett. Mire végeztünk az öltözéssel, Ella más hason volt.
Szegény második gyerek, erről a teljesítményéről lemaradtunk.

2014. szeptember 29., hétfő

Vendégposzt

Andris tollából:

Íme Dávid első doksija, ami ő írt. Nem sugalltunk neki semmit, olyan betűket nyomogatott, amiket ismer. Könyvesboltban tanult meg járni. És tessék, mi az első értelmes szó, amit leír....

Vonatozós kicsiben

Vasárnap délelőtt elindultunk Winterthurba:
A cél egy vasútmodellező kiállítás volt:
Nem kifejezetten gyerekeknek szólt, hanem "komoly" felnőttek játékát mutatta be. Hatalmas terepasztalokat építettek őrületes részletgazdagsággal:
Azért vonatozni is lehetett:
Ella a program nagy részét előzékenyen átaludta a hordozóban.

2014. szeptember 18., csütörtök

Ella 5 hónapos

Nagy ugrás még nem következett be a mozgásfejlődésében, de az eddigi tudását tökéletesítette. Ügyesebben fog, hason már tud játszani, minden egy kicsit koordináltabb.
Dávidra őrülten felnéz, és nagyon imádja. Kezd alakulni az interakció, reméljük, ebből jó együtt játszások leszek pár év múlva.
vasárnap reggeli olvasgatás
Az ebéd és az uzsonna felét már szilárd étel teszi ki. Az eddigi repertoárban szerepel répa, krumpli, sütőtök, édeskrumpli, cukkini, alma, banán és babakeksz. Utána persze még jöhet egy adag tápszer is.
Éjszaka továbbra is egyszer ébred, de mostanság nagy balhékat nem szokott csapni, csak iszik, aztán vissza lehet fektetni. A nappali alvás viszont nagy változáson esett át: a kisebb, rövidebb szunyák helyett alakul a napi két alvás, többnyire sikerül. Nap közben hason alszik, mert úgy jobban ki tudja zárni az ingereket (szerintem), és a csillagok megfelelő állása esetén összejön kétszer másfél óra. Ennek csak annyi hátránya van, hogy alig van átfedés Dávid alvásával, de szerencsére ez a legtöbb napon logisztikailag nem okoz problémát.
Bölcsiben jól érzi magát, a napirend ott persze borul, de nem kapjuk vissza totálkárosan. Nemsokára jön egy-két nála kisebb gyerek is a csoportba, úgyhogy majd együtt fedezhetik föl a világot.
a Tücsi által készített katicás sapkában

2014. szeptember 17., szerda

Dávid 2 éves és 3 hónapos (múlt)

A dackorszaknak egy enyhébb periódusát éljük, néhány mindennapos meccstől eltekintve (fogmosás, följönni a második emeletre, öltözködés) az izgalmas dolgokra lehet koncentrálni.
Például arra, hogy felismer már 5 betűt: van a D azaz Dávid betű, az S azaz kígyó betű, az X, az O vagy nulla, és a H azaz Hanna betű (szerelme a bölcsiben). Feldolgozás alatt az Anyu, Babu és Ella betű.
Babakocsiban csak akkor ül, ha reggel bölcsibe kell vinnem a két gyereket, és utána időben beérni a munkahelyemre. Amúgy gyalog megy mindenhova, legfeljebb rövidebb szakaszokra fölül a nyakamba.
Nyelvileg nagyot fejlődött: kérdésekre egész mondatban válaszol, helyesen használja az egyes szám első személyt. Jól kérdez, viszont kérni még nem tud, abból tipikusan az lesz, hogy "Anyu segíííít?" Elkezdte instruálni a játékait, vicces-furcsa visszahallani a saját mondatainkat. Nagyon durvát még nem hallottunk a szájából, ez megnyugtató.
A bölcsiben lelkesen énekel a többiekkel együtt, valamennyire beszél is, kérdésekre válaszol. Kéri, hogy nevezzenek meg neki dolgokat, és tanulja a szavakat.
Ellától sajnos szereti elvenni a játékait, igyekezzük erről lebeszélni. Mondjuk, hogy ez nem szép dolog, kérje el, illetve legalább adjon helyette másikat.
Továbbra is repülőgépes korszakát éli, kiegészítve munkagépekkel ("sajnos" az utcánkban folyó útépítésnek vége lett), illetve be-bekúsznak a dinók, ezek közül a triceratopsot meg is tudja nevezni. Drukkolok, hogy mihamarabb belépjünk a lovagos-váras fázisba, ott én is labdába rúgok.
Kezdi az időhúzást is. Ha este nem akar még vacsi után elmenni fürdeni, akkor Andrisnak azt mondja, hogy rakjanak puzzlet. Tudja, hogy ez az apja gyengéje, szereti, ha Dávid kirakózik.
Heti egyszer jár úszni a szomszédos kórház melegvizes rehabilitációs medencéjébe. Ez már nem babapancsolás, hanem kar- és lábtempókat tanulnak, siklanak, beugranak, és lebuknak a víz alá. Élvezi, még ha nem is akarja mindig pont azt csinálni, ami épp a feladat lenne. Ha ez így folytatódik, akkor még az is elképzelhető, hogy nem fog visítani a hajmosástól.
városnéző hajókázás túrós sütivel, Nagy Károlyra várva

2014. szeptember 2., kedd

A dzsungelben

Délután Dáviddal a dzsungelben voltunk.
a legizgalmasabb részlet
igazi dzsungel
a "legkedvencebb" piros madár
madagaszkári hangszerek hallgatása
madagaszkári teknős szobra (ez a fajta már kihalt)
Beszélgetés részlet egy kis tó előtt, aminek a partján óriásteknősök szundikáltak:
D: Mindjárt fölébrednek a teknősök.
K: Nem úgy néznek ki, mint akik hamarosan felébrednek.
D: Akkor sikítozom.
Szerencsére ezt utóbb nem valósította meg.

2014. szeptember 1., hétfő

(Újra) első nap

És eljöve a szeptember, és eljöve a dolgozói lét. Végre.
Iskolatáska helyett egy dupla babakocsival vágtunk neki a napnak, lepasszoltuk a gyerkőcöket, mindenkit a saját csoportjába, majd Andris kiröhögött, hogy rohanok az S-Bahnhoz, nehogy egy későbbivel tudjak csak bemenni. Öt hónap múzeumi elvonási tünet kumulálódott.
A nap mérlege:
- a vártnál több emailt válaszoltam meg
- sokat beszélgettem az új kolleganővel/főnökkel
- ebédeltem a volt csapattal
- kaptam két csokor virágot
- átfutottam két új kiállításon
- nagyon jól éreztem magam
Eközben a gyerekek jól érezték magukat a bölcsiben.
Jó lesz ez.

2014. augusztus 29., péntek

Ups and downs

Tegnap mindkét gyerek bölcsiben volt, ennek örömére Andris kivett szabit, és lazultunk. Először megreggeliztünk egy pékségben, aztán pár vásárlós feladat elintézése után elmentünk wellnesselni. Foglaltunk egy páros masszázst, ami annyiból állt, hogy egymás mellett hevertünk, miközben masszíroztak minket. Utána elkezdtük végigjárni a spa szaunáit: először gőzölődtünk, aztán pár percet voltunk a legmelegebb szaunában, majd áztunk egy picit sós vízben. Utána a lazább, 60-65 fokos szaunákkal akartunk folytatni, de egy dolgozó bepalizott minket megint a legforróbbra. Mézes dinnyés vízzel locsolgatta a köveket, aztán törölközővel még jól át is forgatta a levegőt, ami az eredeti 80 fokról még jobban felhevült, pláne, hogy ránk is legyezte. Két ilyen kör után ki lehetett menni, kaptunk valami mézes trutyit, amivel bekentük magunkat, majd újabb két körre vissza a szaunába. Utána zuhany, és büszkeség, hogy túléltük. Meg mézes víz iszogatása, ami meglepően finom (nem a terhességi cukorterheléses glükózoldat). Kis pihi után én még benéztem a jázmin szaunába, de aztán továbbálltunk, hogy még egy késői ebéd beleférjen a napba. Nem kísérleteztünk új hellye, a jól bevált Maison Bluntban ettünk mezzéket, aztán egy gyors kocsimosás után elmentünk a dedekért.

A laza csütörtök után jött egy nyugis éjszaka, majd ma reggel fél 9-kor Dávidot úgy kellett kihúzni az ágyból. Gyanúsan könnyen lehetett felöltöztetni, Andris pedig elvitte bölcsibe. Ahonnan fél óra múlva telefonáltak, hogy a gyerek hány. Úgyhogy érte mentem, és a napot édeshármasban töltöttem a gyerekekkel. There's no such thing as a free lunch...

Remélem, hogy hétfőre minden visszazökken a rendes kerékvágásba, mert be szeretnék menni dolgozni, lévén szeptember 1.

2014. augusztus 23., szombat

Éjszaka

11:00 - Dávid cumi
2:00 - Dávid cumi, Ella kaja (ennyit az átalvásról, csak egy futó hóbort volt a hölgy részéről)
4:00 - Dávid hány
4:45 - Dávid cumi
6:00 - Ella cumi
7:00 - Ella fölkel

Szokott ez jobban is menni...

2014. augusztus 20., szerda

Ifjúsági kultúrdélelőtt

Ella délelőtt bölcsiben volt, úgyhogy Dáviddal külön programot csináltunk. Ennek részeként
reggeliztünk a Starbucksban,
elmentünk a gyerek zene- és hangszerboltba,
utána kerestünk hattyúkat a folyón,
majd bementünk a Grossmünsterbe, és megismerkedtünk a "koronás bácsival", akit Nagy Károlynak hívnak. Később a tornyon ülő másolatot is megkerestük "nagyon magasan".

Végezetünl az árkádok alatt hallgattunk zenészeket: két trombitást és egy pozaunost. Kicsit hangosak voltak, így Dávid biztos távolságból figyelte őket. Pénzt is nekem kellett dobnom a tokba.

És egy gyerekszáj:
Dávid kezdi használni az összetett mondatokat, ma pl. a következő csúszott ki a száján az autóhoz vezető lépcsőn: "Anyuuuu, ott kapaszkodom fönt, azééééért, hooogy... bebújtak a meztelencsigák a bokorba."
Biológia teszteken ez lenne az E megoldás: az állítás két része külön-külön igaz, de nincs köztük ok-okozati összefüggés.

2014. augusztus 18., hétfő

Ella 4 hónapos

5590 g és 60 cm. Szépen nőtt.
Már csak tápszert kap, én felszabadultam, amit még mindig nem tudok teljesen elhinni. Mindent szabad ennem és innom - fantasztikus! Ezen kívül a kishölgyet elkezdtem megkínálni répapéppel is. Nem mondom, hogy imádja, pár kanál után eléggé ideges lesz, de nem is köpi ki. Szóval szépen lassan megkezdődött a hozzátáplálás, egyelőre inkább még csak kóstolgatás üzemmódban.
A mozgása is sokkal jobb lett: már huzamosabb ideig elvan hason; nézelődik, kukacol, föltologatja a popsiját. Hátról az oldalára fordul, tovább még nem megy a dolog. Már két kézzel fog meg tárgyakat, és néha a szájához is viszi őket. Sokáig eljátszik egyedül, most eléggé könnyű vele.
Ami számunka a nagy meglepetés: rájöttünk, hogy háton szeret aludni. Dávid annyira hason tudott jobban pihenni, hogy először Ellát is automatikusan hasra tettük, de mostanra egyértelmű lett, hogy háton jobb neki. Olyannyira, hogy időnként már-már átalussza az éjszakát. Reméljük, hogy ezt hamarosan továbbfejleszti, és stabilan nyugi lesz reggelig.
Elkezdtük a bölcsis beszoktatást is, mivel én két hét múlva megyek vissza dolgozni. Ma még csak velem volt bent 3 órát, tetszett neki a hely, aludt is, de az első megmérettetés szerdán következik, amikor egyedül kell boldogulnia a csoportban. Ő lesz egyelőre a legkisebb - csak el ne kényeztessék.

2014. augusztus 13., szerda

Upgrade és egy jó délután

Lakásunk gyenge pontja a konyha, ami egyszerűen túl pici, munkafelület alig-alig van benne. Közel három év után végre orvosoltuk a problémát:
A teljes jobb oldali pult új, eddig kétszer 60 centim volt dolgozni (illetve lett volna, ha a nagy részét nem foglalja el a vízforraló, a késtartó, stb, stb). A pult alatt van a mosógép, az ablak felé eső utolsó rész pedig felnyitható, hogy kényelmesen ki-és be lehessen pakolni a mosogatógépbe.
Egyelőre nagyon igyekszem rendet tartani...

Tegnap Dáviddal kettesben töltöttük a délutánt. Az ebéd utáni alvásból eléggé korán ébredt, így jó sok időnk volt. Állatkertbe szeretett volna menni, én meg örültem, hogy nem a repteret választotta, mert az sokkal messzebb van. Ráadásul az állatkertbe van éves bérletünk.
Nem vittünk babakocsit, a rendes (nem pelenkázó-) táskámban csak gey kis nedves törlő, egy pelus, víz és keksz volt. Travelling light. Dávid szépen jött - kis felmérésemet eltekintve korosztályából szinte az egyetlenként. Büszk-büszk. (És köszönjük a Szalay gyerekeknek.)
Voltunk az elefántoknál, fagyiztunk,
mászókáztunk-csúszdáztunk,
néztünk tyúkokat, pulykákat, malacokat,
majd Dávid kijelentette, hogy "traktorral megyek a bölcsibe". És tényleg:
Néha nehézkesnek érzem a gyerekekkel töltött időt, de ez most szuper volt. Jó irányban mennek a dolgok.

2014. augusztus 11., hétfő

Dávid 2 éves és 2 hónapos

A dackorszak első nagy hullámát abszolváltuk, egész nyugis hónapunk volt Dáviddal. Az esti elalvás megint oké, akkor rossz az éjszaka, ha nem voltam vele nap közben eleget/elég intenzíven. Olyankor volt már, hogy fölébredt, és fél órát sírva az ölemben kucorgott, mire vissza lehetett tenni aludni. De szerencsére ez mostanság nem gyakori, odafigyeléssel megelőzhető.
Pillanatnyilag az öltözködés terén a legdacosabb, elképesztő patáliát tud csapni, ha valami neki nem tetsző ruhadarabot kell fölvennie. Van egy nagyon utált esőkabátja, az az ősellenség. Komoly tanácsadás és próbák után vettünk neki egy pár új cipőt, de nem tetszik az fiatalúrnak, úgy kell ráimádkozni. "Inkább szandááált!"
Habár többnyire még csak mondogatja, ami épp eszébe jut, vagy foglalkoztatja, de már egyre többször válaszol kérdésekre, lehet vele beszélgetni. A nyelvek között furcsa az átjárás: voltunk állatkertben, ahol mellette egy kislány mutatta valakinek, hogy az akvárium oldalán van egy pici csiga. Dávid meghallotta, és lelkesen kiabálta, hogy "csigabiga!" (Néha elénekli az idevágó svájci dalt is.) Viszont ha megkérdezzük tőle, hogy milyen csoportba jár a bölcsiben, akkor nem tudja. De az külön megy, hogy Gruppe rot.
A szobatisztaság nagyon nem érdekli. Néha after the fact szól, de sokszor azt sem. Nem erőltetjük a dolgot, majd csak megérik benne az elhatározás.

Ellát szereti az ölébe kérni 
lehet vele szelfizni 
segít szerelni 
fintor 
az elefántokat továbbra is szereti

2014. augusztus 7., csütörtök

Megvilágosodás és egy bók


A megvilágosodás:
Ellával kölcsönös lustaságunkból kifolyólag abbahagytuk a szoptatást. Ettől az életem egyszerűbb lett, viszont úgy érzem, hogy nehezebb éjszakánként fölkelni, mint anno Dáviddal volt. (Vagy csak megöregedtem.)
Ma viszont megvilágosodtam: ha nem szoptatok, akkor lehet kávét inni! Így is tettem, és lőn csoda: kinyílt a szemem, színesben látom a világot, nem egy állandó szürke ködfátyolon keresztül, és még finom is volt.

A bók:
Állandó küzdelmet folytatunk az otthoni káosszal, és e küzdelem jegyében most épp elektromos cikkeket selejteztünk, pl. olyan töltőket, amik már nem töltenek semmit, ai ebben az évszázadban készült. A pakkot Ellával elvittük a helyi "szeméttelepre" (gyűjtőhelyre), ahol utánam fütyült egy munkás, és mondta, hogy csinos vagyok! Úgy ám!
A kocsiban a két gyerekülést nem látta.