2009. december 23., szerda

Előkarácsony

Az utazással megfejelt ünnepek miatt Andrissal úgy döntöttünk, hogy utolsó zürichi esténken csapunk egy kis előkarácsonyt. Az egymásnak való ajándékozáson kívül még Kati néni ajándékait is megkaptuk, hogy ne kelljen őket a világ túlsó felére megutaztatni, úgyhogy ennek megfelelően hosszadalmas bontogatási procedúrába kezdtünk :)
Most pedig beszéljenek a képek!
Ajándékozás után vacsiztunk is: volt fokhagymás olajbogyó mozzarellával, utána baconbe csavart aszaltszilvás pulyka vadrizzsel és szilvaszóssazl, a végén pedig a múlt héten készített pralinék.
Foly. köv. holnap otthon!

From Elokaracsony 2009

2009. december 17., csütörtök

Plusz két apróság

  1. Ma van a második guglis szülinapom. Még soha nem dolgoztam egy helyen ennyit. Az élet olykor kiszámíthatatlan...
  2. Steve-től (az egyik főnököm) kaptam karácsonyi Lush-ajándékcsomagot. Cuki. (Amint átadta, mondta, hogy már tervezgeti magában a jövő évi utat a csoportjának. Számító.)

Csokiba fulladva

A ma délutánt az iroda konyhájában töltöttem kilencedmagammal (ha összesen tízen voltunk, akkor az kilencedmagammal vagy tizedmagammal?), eközben feldolgoztunk kb. 10 kiló csokit és pluszban feleennyit meg is ettünk.
Az egész úgy keződött, hogy Helene, a desszertséfünk Valentin-napra ajánlott kétszer tíz embernek praliné-készítést, de aztán problémák adódtak a terhességével, és csokizás helyett inkább kórházba vonult. Az olvasótábor aggódós tagjainak megnyugtatására közlöm, hogy a kisfia makkegészséges, és immár öt és fél hónapos. Viszont most, hogy kedves anyuka visszatért részidőben a gugli konyhájára, semmi akadálya nem volt a praliné-készítésnek.

Készült:
  • ganache-sal töltött csokigolyó tej- illetve étcsokiba mártva (az üres golyókat készen lehet venni, a ganache két rész csoki és egy rész tejszín keveréke). Utána volt, amelyiket borzasra csináltuk, lett porcukorba hempergetett -azok borzasztó elegánsan néznek ki-, volt, ami dióbundát kapott, és lett színes cukros is
  • készült florentin, alja csokiba mártva
  • kétszintes praliné: egy réteg pisztáciával dúsított zöld marcipán, egy réteg ganache, ezek csokival összeragasztva, aztán tej- vagy étcsokiba mártva, tetejére egy szem pisztácia díszítésnek
  • mandulaforgács csokival összekverve, kis halmokban kiszárítva
Amúgy ez a lehetőség a fiúk fantáziáját is megmozgatta, mert a csoportban hat fiú és négy lány volt.


Ja, vacsira szigorúan csak sósat ettem, és egy ideig szerintem ennél is maradok. Valahogy csokiból most elég volt egy időre :)

2009. december 16., szerda

Párizs reloaded

Az egyik csapatom egészen az év végéig halogatta az utazásra fordítható keret elköltését, és a december 14-15-ét szemelték ki végleges időpontnak. Nekem pont legjobbkor jött, hogy a karácsonyi buli mellé még egy harmincfős párizsi utat is szervezzek...
A dologból majdnem nem lett semmi, mivel a hajnali S-Bahn nemes egyszerűséggel beragadt az alagútba, úgy, hogy persze mindenkinek a jegye nálam volt... Szerencsére a korábbi S-Bahnnal indlutam, illetve a Máté ott volt nyugtatgatni, de bő fél óra helyett szűk 10 perccel a vonat indulása előtt futottunk be. A viszontagságok után dél körül érkeztünk a Gare de l'Est-re, majd onnan a szállodába mentünk. A szálloda hivatalosan négycsillagos volt, de azért ettől a szinttől meglehetősen messze állt, pl. csak 12-en fértek be egyszerre a reggelizőbe, és  nem is volt rendens recepció, csak valami minimalista pult. Viszont a szobák rendben voltak, úgyhogy nem panaszkodhattunk.
Egy kis szétszéledés-kajálgatás után mind a Louvre előtt találkoztunk, ott volt a "fun activity", aminek a kidolozása rám hárult. Sajnos a Louvre a szervezés során nem bizonyult valami jó partnernek: emailre nem válaszoltak, telefonon nem lehet őket elérni, háromnapos küzdelem során sikerült odáig eljutnom, hogy kiderült, nincs már szabad tárlatvezetőjük. Viszont a honlapjuk kárpótolt szinte mindenért, mivel kb. 20 teamtikus útvonalat javasolnak részletes út- és képleírásokkal. Ezekből háromhoz alkottam kérdéseket és szereztem plusz infókat, hogy érdekesebb legyen az útvonal,és legyen benne valami feladat. Volt egy Da Vinci kódos útvonal, egy kajaközpontú és egy, ami szerelmi történeteket mesélt el. (A feladatlapok elkészítésére előttem is ismeretlen okokból kifolyólag vasárnap délután 5 és éjfél között kerítettem sort.) Az emberek élvezték, és eléggé lelkesek voltak, hogy egy-egy dologról kicsit többet is megtudtak. Nagyon igyekszem, hogy kicsit szélesítsem a látókörüket ;) A feladat után összefutottam a főnökömmel, és neki, illetve egy másik srácnak rögtönzött vezetést tartottam a németalföldi gyűjteményben, csak hogy ne teljesen hülyén haljanak meg. A főnököm biztos nagyon jó szakember és mindenképpen jó menedzser, de túlságosan műveltnek nem mondanám.
Múzeumozás után a csapat fele elment egy bárba, a másik fele viszont a hideggel dacolva elsétált a Notre Dame-ig és onnan az étterembe, ahol vacsiztunk. Eléggé átfagytunk, de nagyon szép volt a kivilágított Párizs. A vacsorát pedig magyobb mennyiségű borral indítottuk, csak hogy átmelegedjünk.
Kedden szabadfoglalkozás volt, amit én arra használtam ki, hogy megnézzem végre magamnak Párizs legújabb múzeumát, a Museée du Quai Branly-t, ami Európán kívüli kultúrákat mutat be. Persze szokásos párizsi módon a múzeum beogadhatatlanul hatalmas, úgyhogy egy kisebb részre kell koncentrálni, a többin meg csak átsétálni. Én meglepő módon Új-Zélandot néztem meg alaposabban, mellé még Ausztráliát és Polinéziát. de van sok-sok Ázsia, Észak- és Dél-Amerika és Afrika is. A jelenlegi időszakos kiállítás Mexikóra koncentrál. Szóval ide még érdemes lenne visszamenni, mert sok-sok érdekesség van. És ez volt az első alkalom, hogy igazán beleszerettem egy néprajzi múzeumba. Szép lassan haladok ezzel a dologgal: már nem utasítok el csípőből egy történeti múzeumot, és most mellé jött a néprajz is. Akkor lesz itt a világvége, ha elkezdek a kőzetek iránt érdeklődni...
Ebédre csatlakoztam 5 kollegához, akik Párizs kellős közepén valamiért egy kínai éttermet választottak (az egyik srác Párizsban lakik, kínai a felesége, és ismeri a jó helyeket), ami meglepő volt, de nagyon-nagyon finom. Búcsúzóul még shoppingolni akartunk egy kicsit, de nem találtunk semmi otthagyhatatlant, úgyhogy maradtunk egy forró csokinál mielőtt visszautaztunk. Persze a vonat egy óra késéssel indult, de legalább nem sztrájkoltak - franciáktól ez is szép.
Ha leszen képek, még belinkelem őket.

2009. december 11., péntek

Elvarázsolt erdő

Hát megvolt a híres-neves guglis karácsonyi buli is. Talán olyan 650-en lehettünk, és jó sokan beöltöztek mindenféle hiatalos és nemhivatlaos jelmezbe (voltak egészen profi kölcsönzői darabok, és házilag készített viccességek is).
Szerencsére az Erdő Jó Szellemei közbeszóltak értünk, és nem esett, ennek megfelelően a kedves vendégeket kb egy órát fagyasztottuk kint. Kárpótlásul kaptak forralt bort és sült gesztenyét, láthattak tűzzsonglőrt (ez egy kollega volt), sülö malacot, és melegedhettek tüzeshordók mellett.


7 után végre beengedtük őket a nagyterembe:

Volt egy csomó kaja, meg pia, ezen kívül:
  • tánctanítás, ami nem sikerült jól, pedig az emberek lelkesek voltak, de a betanító kollega béna
  • játéksarok társasjátékokkal
  • bűvész, aki tanított is
  • jelmezverseny
  • babzsákos lazulós hely
  • táncolás, bulizás
Asszem eléggé jól sikerült összességében az egész, és a másnapi "a bulin elvesztettem a sálamat/szárnyamat/telefonomat/valamimet"-emailek mennyiségéből ítélve a többiek is ellazultak :)
Andris képei itt vannak, illetve az én kültéri szerkóm, forraltbor-ivás közben:

2009. december 6., vasárnap

Téli sajtország

Kati nénivel hármasban felfedeztük Svájc egy újabb szegletét a francia részen. Gruyeres-ben szálltunk meg, nem túl messze a középkori várostól, ami ilyen szépséges (lopott kép):

Persze nem volt ennyire napos idő, viszont volt már karácsonyi dekoráció, ami minden városnak jót tesz, még egy ilyen ékszerdobozkán is tudott dobni.
Megérkezés után alaposan megnézük a várat, amiben a középkoritól a 19. századiig berendezett szobák voltak, valamint kiláttunk egy kis kertre, ami nyáron nagyon szép lehet. Ezen kívül decembernek megfelelően volt egy Betlehem-kiállítás perui darabokból, amik színpompásak és nagyon aranyosak. Személyes kedvencem a színeiben visszafogott, ámde tökökből készült öszeállítás volt.
A vár után megebédeltünk, majd egy kis kóválygás után elmentünk Bulle-be karácsonyi vásárt nézni és forralt bort inni. Utána mindenki beájult, és nagyságrendlieg este 8-tól reggel 8-ig aludtunk.
Vasárnap folytattuk a tejfelezést, és első utunk a gruyeres-i sajtgyárba vezetett, ahol volt magyar nyelvű tájékoztató is Cseresznyáről, a tehénről, és az ő fantasztikus te(l)jesítményéről. Ez a rész egy kicsit bugyuta volt, de nagyon tetszettek a különféle illatminták: különböző növényeket lehetett szagolni (szintetikusan előállított mintákkal), de a kedvencünk a meleg tej illata volt.
Sajtkészítés után Romont felé vettük az irányt, ami a többihez hasonlóan kedves kisváros, nagyon szép óvárossal. Legfőbb nevezetessége az ólomüveg múzeum, ahol egy nagy hinterglas-festészeti anyag is látható. (Anyu, ezt hogy hívják magyarul?) Persze nem nyüzsögtek az emberek, pedig nagyon jó múzeum: egy régi várban lakik, van benne bolt is, meg kávézó, és egy nagy műhely, ahol ki lehet próbálni az üveggel való dolgozást, illetve mestereket lehet nézni, amint alkotnak.
Romont után következett Fribourg, ami egy kis csalódás volt, mert az óváros bár nagy, mégsem annyira hangulatos. Viszont olyan - helyi specialitásnak álcázott - töki pompost ettem, hogy majd' megszólalt!
Hazatérés előtti utolsó nekirugaszkodásra még eljutottunk Murtenbe, amit nagyon kár lett volna kihagyni:

Itt megkaptuk a Fribourg-ból hiányzó hangulatot, beszereztünk újabb forralt bort, illetve almapuncsot, volt Mikulás, egy csomó gyerek, karácsonyi kivilágítás és fenyőillat. Sajsno aztán eső is volt, úgyhogy egy kiadósabb séta után megszöktünk Murtenből is, és hazakocsikáztunk.

2009. december 1., kedd

Hó, hangulat

Végre megérkezett a hó. Tegnap reggel szakadt az eső, de ez nap közben varázslatos módon átváltozott hóvá. A városban ugyan nem nagyon maradt meg, csak a tetőkön, de a mi kis Zollikerbergünkben ma reggelre 10 centi borított mindent csodás fehérbe. Hiába, szép a vidéki élet... ;)
A hónak köszönhetően a karácsonyi hangulat is megérkezett, legalábbis hozzám. Tegnap este Anne Sofie von Otter Home for Christmas CD-jére csomagolgattam Andris adventi naptárába a kisebb-nagyobb ajándékokat. Már megtanultam, hogy a hülye alakúak nem praktikusak, de azért még mindig el-elcsábulok egy-egy amorf viccességre. A CD-re visszatérve: egyre jobban szeretem, pedig vannak rajta furcsa dalok is. Szerepelnek angol, amerikai, francia, német és természetesen svéd énekek, nagyon nemzetközi, stílusában is eklektikus, és nagyon-nagyon hangulatos.
Szóval elkezdődött a karácsonyi szezon, és azt ugye mondanom sem kell, hogy SÜSSETEK ILLATOS SÜTIKET!!! Vagy csak dobjatok bele egy fahéj rudat a teába.