Dávid két és fél éves

A karácsonyi vásárok nagy favoritja lett a sült gesztenye. Amit nem így hívnak, hanem "majjoni"-nak.

Az előző havi összefoglaló kimaradt, és ez most már így is lesz, majd csak akkor írok róla, ha épp történik valami. A havi változások korszakát már úgyis maga mögött hagyta, most nagyobb ívű projektek futnak.

Kezdjük a nehezével: nagy akaratgombóc tud lenni, nyafogós is, ráadásul pillanantyilag extrán anyás, ami a nevezett anyának nagyon nehéz. Gondolom, a kistesó dolog miatt szereti cipeltetni magát, nagyokat tud hisztizni vagy nyivákolni (még rosszabb), ha nem vesszük/visszük föl. Az itthoni lépcső a legnagyobb ellenség. (Dávid és a hátam közös ellensége.)

Viszont ha jó passzban van, akkor nagyon kedves, és főképp vicces. A legidegesítőbb pillanatait is fel tudja oldani egy huncut mosollyal - vagy egy huncut mosollyal fűszerezett kéréssel, amire nyilván nem a válasz, de annyira aranyosan csinálja, hogy ha az ember nincs résen, akkor kis híján megengedi neki a tiltott dolgot.

Az esze néha érdekesen jár, jól illusztrálja a következő kis történet:
A focus Terrában voltunk, ahol egy nagy aula közepén emeltek egy tornyot, ez is kiállítótér.
Andris: Gyere Dávid, menjünk föl a toronyba.
Dávid: Az Eiffel-toronyba!
A: Ki mesélt neked az Eiffel-toronyról?
D: A Stux!

Igyekszünk a karácsonyra is rápörgetni. A múzeumból örököltünk egy betlehemes szettet, és ma összeraktuk. A történet néhány érdekes fordulatot vett. Csapó 1: Mária befekszik kis Jézus ágyába, kis Jézus pedig beül a markolóba. Csapó 2: Kis Jézus Boldizsár ölében teveháton távozik a színről.

A legkomolyabb kakaófogyasztó

Az étel inkább egy érdekesség, Dávid szerint nem fogyasztásra találták ki