A többé-már-nem-csecsemő-hanem-kisgyereknek kijött a két fölső foga. Ez forradalmasította az evést, ugyanis ilyen eszközparkkal már tényleg le lehet harapni valamit. Szívesen rágicsál kenyérfélét, és út közben lehet neki banánt adni előzetes felaprítás nélkül. Étellel kapcsolatos, hogy habár a tányér nem repül, de a kaja gyakran igen, apró darabokban, minden darabka útját élénk figyelem kíséri. Az önálló táplálkozást ezért érdemes kiegészíteni egy kis szülő általái lapátolással is, hogy tele legyen a paocak akkor is, ha a kezdeti lelkesedés lankadni kezdene. De ha jól időzítem, akkor mi meg tudunk kajálni, mire őméltóságának asszisztenciára lenne szüksége.
Egyre magasabb bútorokra mászik föl, kedvenc tevékenysége a projektor csapkodása lenne, ha enegdnénk. Néhanapján kerül olyan hangulatba, hogy próbálkozik egy kis kapaszkodás nélküli ácsorgással, de még nem feküdt rá a témára. Négykézláb bárhova pompásan eljut, legyen annyi elég.
Talán elkezdett szavakat utánozni, a 'k' betű menő dolog. Így lett kekkke (kecske) és keKKKKK (keksz). A daddda (labda) is előfordult már, de azért rendszernek még nem nevezném.
Formabedobósból hirtleen megy már a kör, a négyzet és a háromszög. A mi (örökölt) játékunk egy IKEA darab, a piros tetős házikó, négy oldalán egy-egy formalyukkal. A henger bedobásához Dávid már odafordítja maga felé a megfelelő oldalt, a többi formánál még nem tudja.
Élénk társadalmi életet lehet vele élni, ha éppen nem utazunk, akkor is eléggé sok a program. Tegnap tárlatvezetésen vettünk részt, hétvégén megyünk egy baráti családdal haverkodni, illetve sok-sok emberrel bruncholni vasárnap. Ma délután pedig a bölcsi rendez pikniket. Dávid ezeket szerencsére jól bírja, nézegeti az embereket, nem kell üvöltő gyerekkel menekülnünk a helyszíről.
Bő két hét múlva Budapesten pedig újabb ruhaméretre upgrade-elünk, már igencsak passzentos a 74-es.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése