A hét eddig fantasztikusan teljesített.
Hétfő:
Andris elhozta a négykerekűt:
Gyönyörűséges, kényelmes, és olyan okos, hogy 450 oldalnyi használati útmutató van hozzá. Vezetni a legegyszerűbb, a többi funkciója mind nagyon bonyi. Pl. kinyitni meg bezárni. Andris tanulja az anyagot, én várok az executive summary-re.
Kedd:
Délelőtt megtartottam első tárlatvezetésemet a múzeumban. Angol nyelvű általános vezetés volt, tehát én választottam ki, hogy miről beszélek. Előtte hetekig válogattam, nézegettem, tanulgattam, jegyzetelgettem. Végül 8 fős lett a csoport, ami a verőfényes napsütéshez képest nem is rossz. A dolog jól sikerült, persze még nem tökéletesen, de első nekifutásnak nem volt rossz. Következőre valószínűleg haverokat viszek körbe, ott kísérletezgethetek anélkül, hogy ciki lenne.
Este a szokásos keddi kimenő alkalmával beüzemeltük a járgányt, és elmentünk vacsizni, ami egyben egy kis ünneplés is volt. Megünnepeltünk, hogy végre vettünk autót, illetve hogy végre megtartottam az első tárlatvezetést. Innentől rutinszámba fog mindkettő menni. (Mármint nem az autóvétel, hanem a -tulajdonosság.)
Szerda:
Szerda délelőttönként szabadidőm van, Dávid a bébiszitterrel kalózkodik a környék játszóterein. Ma úgy éreztem magam, mint aki levizsgázott, és hirtelen azt csinál - főleg azt olvas -, amit akar. Ennek megfelelően felpakoltam a laptopomat, egy jó vastag könyvet, és elindultam a Starbucksba, hogy ott reggelizzek, olvasgassak, élvezzem a semmittevést. Az S-Bahntól a kávézóig tartó 200 méteren azonban összefutottam Sophie-val, aki egy kedves tárlatvezetőnk, és már rég nem láttam, mert Francia-Svájcban kapott egy félállást. Gyorsan beültünk valahova kávézni, és elcsacsogtunk majd' másfél órát. Szeretek összefutni emberekkel, ettől már olyan zürichinek érzem magam.
Sophie mesélte, hogy délután megy a múzeumba, mert Kristiana, egy másik tárlatvezető ultosó Harry Potter túráját tartja a hét végén záró időszakos kiállításon (Animali. Állatok és mitikus lények az ókortól az újkorig). Ez jó programnak tűnt délutánra, úgyhogy 3 előtt megjelentünk a Landesmuseum előterében Dáviddal. Kicsit körbevittem a dedet a házban, hogy mindenki lássa, hogy mekkorát nőtt, meg milyen cuki, aztán kezdődött a vezetés. Amin részt vett Sophie, Dávid és én. Ma már tényleg túl jó idő volt. De nagyon jól szórakoztunk, megállapítottam, hogy eléggé behatóan ismerem mind a 7 könyvet, és Kristianával hasonló részeket éreztünk különösen viccesnek - az általa idézett paragrafusokat én is szinte kívülről tudom (persze én angolul).
Amúgy szimpátia ébredt bennem a svájci református egyházzal szemben, mivel Kristiana lelkész, és egyben HP rajongó. Használja a könyveket a hitoktatásban, és kötelező olvasmánnyá tenné őket. Egyetértettünk abban, hogy pl. a 20. századi európai történelem megértésében is szerepet játszhatna Harry Potter világának megismerése.
Ha ezt a hozzállást összehasonlítom az amerikai Bible Belt államaival, ahol elégették a köteteket, és az egyház be akarta tiltatni...
Hétfő:
Andris elhozta a négykerekűt:
 |
| neve még nincs |
Kedd:
Délelőtt megtartottam első tárlatvezetésemet a múzeumban. Angol nyelvű általános vezetés volt, tehát én választottam ki, hogy miről beszélek. Előtte hetekig válogattam, nézegettem, tanulgattam, jegyzetelgettem. Végül 8 fős lett a csoport, ami a verőfényes napsütéshez képest nem is rossz. A dolog jól sikerült, persze még nem tökéletesen, de első nekifutásnak nem volt rossz. Következőre valószínűleg haverokat viszek körbe, ott kísérletezgethetek anélkül, hogy ciki lenne.
Este a szokásos keddi kimenő alkalmával beüzemeltük a járgányt, és elmentünk vacsizni, ami egyben egy kis ünneplés is volt. Megünnepeltünk, hogy végre vettünk autót, illetve hogy végre megtartottam az első tárlatvezetést. Innentől rutinszámba fog mindkettő menni. (Mármint nem az autóvétel, hanem a -tulajdonosság.)
Szerda:
Szerda délelőttönként szabadidőm van, Dávid a bébiszitterrel kalózkodik a környék játszóterein. Ma úgy éreztem magam, mint aki levizsgázott, és hirtelen azt csinál - főleg azt olvas -, amit akar. Ennek megfelelően felpakoltam a laptopomat, egy jó vastag könyvet, és elindultam a Starbucksba, hogy ott reggelizzek, olvasgassak, élvezzem a semmittevést. Az S-Bahntól a kávézóig tartó 200 méteren azonban összefutottam Sophie-val, aki egy kedves tárlatvezetőnk, és már rég nem láttam, mert Francia-Svájcban kapott egy félállást. Gyorsan beültünk valahova kávézni, és elcsacsogtunk majd' másfél órát. Szeretek összefutni emberekkel, ettől már olyan zürichinek érzem magam.
Sophie mesélte, hogy délután megy a múzeumba, mert Kristiana, egy másik tárlatvezető ultosó Harry Potter túráját tartja a hét végén záró időszakos kiállításon (Animali. Állatok és mitikus lények az ókortól az újkorig). Ez jó programnak tűnt délutánra, úgyhogy 3 előtt megjelentünk a Landesmuseum előterében Dáviddal. Kicsit körbevittem a dedet a házban, hogy mindenki lássa, hogy mekkorát nőtt, meg milyen cuki, aztán kezdődött a vezetés. Amin részt vett Sophie, Dávid és én. Ma már tényleg túl jó idő volt. De nagyon jól szórakoztunk, megállapítottam, hogy eléggé behatóan ismerem mind a 7 könyvet, és Kristianával hasonló részeket éreztünk különösen viccesnek - az általa idézett paragrafusokat én is szinte kívülről tudom (persze én angolul).
Amúgy szimpátia ébredt bennem a svájci református egyházzal szemben, mivel Kristiana lelkész, és egyben HP rajongó. Használja a könyveket a hitoktatásban, és kötelező olvasmánnyá tenné őket. Egyetértettünk abban, hogy pl. a 20. századi európai történelem megértésében is szerepet játszhatna Harry Potter világának megismerése.
Ha ezt a hozzállást összehasonlítom az amerikai Bible Belt államaival, ahol elégették a köteteket, és az egyház be akarta tiltatni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése