Végre elindut előre, lelkesen kúszott/kommandózott kb. 3-4 hétig. (Erről van kis videó a síelős bejegyzésben.) Aztán a napokban úgy döntött, hogy a mászás sokkal menőbb, és gyorsan áttért rá:
Az intenzívebb mozgásnak köszönhetően az étvágya is jobb, illetve nyugisabbak az éjszakák. Azért csont nélkül még mindig nem alussza át őket, de többbnyire már csak 5 körül igényel némi szíverősítőt. A nappali alvás is átrendeződőfélben van, elkezdett már csak egy nagyobbat aludni ebéd után. Saját nagylány napirendjét mondjuk még nem bírja teljesen energiával, de majd belenő.
További áttörés, hogy az új év két fogat hozott. Az igazat megvallva lehet, hogy még az óév hozta őket, de mi már csak 2015-ben vettük észre. Minden esetre étkezések után lelkesen rágicsál még valamit -így lehetővé téve tényleges családi együtt étkezéseket-, legjobb a kissé szikkadt kenyérhéj. Kiskacsa.
Tavaly ugye nem síeltem. Tavalyelőtt kétszer fél napot sikerült összehozni (de azt legalább Zermatton). Azelőtti évben ugye nem síeltem. Szóval felhalmozódott egy kis restanciám, illetve be is voltam tojva, hogy se technikailag, se erőnlétileg nem fog ez idén valami fényesen menni. Szerencsére tévedtem, várakozáson felül bírtam (lehet, hogy a gyerekek jobban formában tartanak, mint azt gondolnám?), és nagyon élveztem.
Közben a gyerekek a bébiszitterünkkel hawaiioztak: voltak sétálni, szánkózni lovaskocsizni. Délután pedig mindig elvittem őket egy most nyílt, szuper játszóházba, ami a szállodánktól 5 percre volt: