Hmmm, fél éve nem írtam róla. Azóta sokkal nagyobb lány lett.
Beszél, sokat, érthetően (nem csak nekünk), összetetten. Most jött rá, hogy két nyelv van. Lelkesen cseveg mindkettőn, illetve szeret szavakat-hangsorokat kitalálni, és azzal szórakoztatni a nagyérdeműt. És énekel. Sokat, hangosan, kitartóan.
Szokott néha rosszat álmodni, de szerencsére el tudja mondani, hogy mi volt az álom, és hamar meg is nyugszik. Ez nagyon különbség Dávidhoz képest, aki a rémálmait anno nem tudta verbalizálni (habár beszélni remekül tudott), és nagyon lassan lehetett belőle kizökkenteni.
|
A rácsoságy nagylány változata. Belefeküdt és felsóhajtott: "De szép ágyam van!" |
A nemevő csecsemőből egy nagyon jól evő kisgyerek lett, aki először a salátára veti rá magát, aztán jöhet a hús, végül ráfanyalodik a köretre is. Kivéve a sültkrumpli, mert az mindig jöhet. Nagyon önállóan is eszik, próbálgatja a kést mind kenésre, mind vágásra használni.
Amúgy legózik,
rajzol,
|
első felismerhető és megnevezett műve, egy banán |
játszóterezik.
|
a kép megtévesztő, a hintáról továbbra sem lehet lerobbantani, de Budapesten azért beszállt ő is a homokvár építésbe |
Vadiúj fejlemény, hogy a kisasszony öles léptekkel halad a szobatisztaság útján. Múlt szombat délután egyszer csak pucérra vetkőzött, és a felvetésre, hogy kér-e egy bugyit lelkes igen volt a válasz. Így hát elkezdtük a projektet, ami - a szokásos - kissé döcögős kezdés után egész jól megy. Ma már ugyanabban a ruhában jött haza a bölcsiből, mint amiben reggel ment. (Alváshoz kap pelust.) Így hát az élet lassacskán egyszerűsödik ebből a szempontból is.
Dáviddal továbbra is jó testvérek, ami nyilván nem azt jelenti a teljes konfliktusmentességet, de a véd- és dacszövetség megvan.