Az egyik csapatom egészen az év végéig halogatta az utazásra fordítható keret elköltését, és a december 14-15-ét szemelték ki végleges időpontnak. Nekem pont legjobbkor jött, hogy a karácsonyi buli mellé még egy harmincfős párizsi utat is szervezzek...
A dologból majdnem nem lett semmi, mivel a hajnali S-Bahn nemes egyszerűséggel beragadt az alagútba, úgy, hogy persze mindenkinek a jegye nálam volt... Szerencsére a korábbi S-Bahnnal indlutam, illetve a Máté ott volt nyugtatgatni, de bő fél óra helyett szűk 10 perccel a vonat indulása előtt futottunk be. A viszontagságok után dél körül érkeztünk a Gare de l'Est-re, majd onnan a szállodába mentünk. A szálloda hivatalosan négycsillagos volt, de azért ettől a szinttől meglehetősen messze állt, pl. csak 12-en fértek be egyszerre a reggelizőbe, és nem is volt rendens recepció, csak valami minimalista pult. Viszont a szobák rendben voltak, úgyhogy nem panaszkodhattunk.
Egy kis szétszéledés-kajálgatás után mind a Louvre előtt találkoztunk, ott volt a "fun activity", aminek a kidolozása rám hárult. Sajnos a Louvre a szervezés során nem bizonyult valami jó partnernek: emailre nem válaszoltak, telefonon nem lehet őket elérni, háromnapos küzdelem során sikerült odáig eljutnom, hogy kiderült, nincs már szabad tárlatvezetőjük. Viszont a honlapjuk kárpótolt szinte mindenért, mivel kb. 20 teamtikus útvonalat javasolnak részletes út- és képleírásokkal. Ezekből háromhoz alkottam kérdéseket és szereztem plusz infókat, hogy érdekesebb legyen az útvonal,és legyen benne valami feladat. Volt egy Da Vinci kódos útvonal, egy kajaközpontú és egy, ami szerelmi történeteket mesélt el. (A feladatlapok elkészítésére előttem is ismeretlen okokból kifolyólag vasárnap délután 5 és éjfél között kerítettem sort.) Az emberek élvezték, és eléggé lelkesek voltak, hogy egy-egy dologról kicsit többet is megtudtak. Nagyon igyekszem, hogy kicsit szélesítsem a látókörüket ;) A feladat után összefutottam a főnökömmel, és neki, illetve egy másik srácnak rögtönzött vezetést tartottam a németalföldi gyűjteményben, csak hogy ne teljesen hülyén haljanak meg. A főnököm biztos nagyon jó szakember és mindenképpen jó menedzser, de túlságosan műveltnek nem mondanám.
Múzeumozás után a csapat fele elment egy bárba, a másik fele viszont a hideggel dacolva elsétált a Notre Dame-ig és onnan az étterembe, ahol vacsiztunk. Eléggé átfagytunk, de nagyon szép volt a kivilágított Párizs. A vacsorát pedig magyobb mennyiségű borral indítottuk, csak hogy átmelegedjünk.
Kedden szabadfoglalkozás volt, amit én arra használtam ki, hogy megnézzem végre magamnak Párizs legújabb múzeumát, a Museée du Quai Branly-t, ami Európán kívüli kultúrákat mutat be. Persze szokásos párizsi módon a múzeum beogadhatatlanul hatalmas, úgyhogy egy kisebb részre kell koncentrálni, a többin meg csak átsétálni. Én meglepő módon Új-Zélandot néztem meg alaposabban, mellé még Ausztráliát és Polinéziát. de van sok-sok Ázsia, Észak- és Dél-Amerika és Afrika is. A jelenlegi időszakos kiállítás Mexikóra koncentrál. Szóval ide még érdemes lenne visszamenni, mert sok-sok érdekesség van. És ez volt az első alkalom, hogy igazán beleszerettem egy néprajzi múzeumba. Szép lassan haladok ezzel a dologgal: már nem utasítok el csípőből egy történeti múzeumot, és most mellé jött a néprajz is. Akkor lesz itt a világvége, ha elkezdek a kőzetek iránt érdeklődni...
Ebédre csatlakoztam 5 kollegához, akik Párizs kellős közepén valamiért egy kínai éttermet választottak (az egyik srác Párizsban lakik, kínai a felesége, és ismeri a jó helyeket), ami meglepő volt, de nagyon-nagyon finom. Búcsúzóul még shoppingolni akartunk egy kicsit, de nem találtunk semmi otthagyhatatlant, úgyhogy maradtunk egy forró csokinál mielőtt visszautaztunk. Persze a vonat egy óra késéssel indult, de legalább nem sztrájkoltak - franciáktól ez is szép.
Ha leszen képek, még belinkelem őket.
