A dolgok véget érnek...

...és az nem is olyan nagy baj :)
Ma teljesen hivatalosan is leadtam a diplomamunkámat. Kevésbé hivatalosan már 10 napja leadtam a profnak, majd elvittem egy példányt csudaszépen beköttetni, és aztán ültem boldogan a babérjaimon. Egészen addig, míg rá nem jöttem, hogy 2 példányra tart igényt az egyetem. Szerencsére még pont volt időm egy újab adagot köttetni, ma délelőtt az Andrist elszalajsztani érte, aki a végleges pakkot leadta a tanulmányin határidő előtt 46 perccel. Sima ügy.
A mai nappal véget ér a Landesmuseumhoz fűződő édesbús kapcsolatom is. Ma volt egy kis búcsúbulim az aranyos kollegákkal, amire sütöttem egy kuglófot, illetve kaptam ajándékokat is: egy bazi nagy cserép virágot (ez is kap egy esélyt, meglátjuk, hogy lesz-e benne annyi kitartás, mint a snidlingben), illetve egy utalványt egy jó kis étterembe. Nem véletlenül ők az aranyos kollégák :)

Peti

Láttam. Végre. Élőben.
Igaz, hogy sérült volt, ebből kifolyólag bénácska, de tökmindegy. Meg kopasz is, de az is tökmindegy. Itt volt, és én is ott voltam :)

From Tenisz

Ömlesztve

Befejeztem a diplomamunkát, leadtam a konzulensnek, akivel egyszer konzultáltam, és csak a kész művet akarta látni. A másik példányt most köttetem (nem a konzulenst), enyhén optimistán, hogy a dolgozat elfogadtatik. A megkönnyebbülés hatalmas - még nagyobb lesz március 31. elmúltával, amikor leadom az egyetemnek is. És el fogok egyszer menni a Starbucksba csak úgy, olvasgatni, laptop nélkül, lazán.

Kitavaszodott. Az erkélyen különféle viselkedésminták fedezhetők föl:
- vannak a növények, amik tavaly gumóból tisztességes eredményt mutattak föl, úgymint tő, levelek, sőt, mindenféle színes virágok. Ezek köszönték a lehetőséget, idénre feladták.
- vannak olyanok, akik tavaly egész nyár alatt egyetlen karót növesztettek, viszont most nekiálltak valamit gyártani, amikből alighanem levelek lesznek, neadjisten virágok is.
- és van Eminenske, másnéven snidling. Tavaly szépen teljesített, ettük is, majd az erkély sarkában felejtődött. Természetesen locsolás nélkül. Előbb-utóbb szép kis szalmakupac lett belőle, majd befedte a hó. Maradt ekkor is a helyén. Pár hete viszont kis zöld hajtások bukkantak ki a szalma közül, és mostanra egész rendes növény lett. A száraz részektől megszabadítottam. Ez a megfelelő hozzáállás nálunk, ez nem luxusszálloda.

Kiderült, hogy belátható időn belül nem fogok a kulturális szférában dolgozni, úgyhogy egyelőre a gugliba való rendes visszatérés a cél. Nem egyszerű, de mostanra annyit elértem, hogy megpályázhatok egy meghirdetett állást, ugyanolyat, mint mit régebben is csináltam. De újra végig kell csinálni az egész procedúrát: teszt, interjúk, stb. Valahol vicces.

A pótlás következő részében Pete Sampras Demi-God fog szerepelni pár képpel. És a konyhába is tervezek visszatérni, úgyhogy talán a másik blogon is lesz valami kis fejlemény.

Hüjék, hüjék

Tegnap délután 5-kor végülis fölhívtam a céget, hogy mi van má', megálmodták-e, hogy kis vesznek föl.
Hát megálmodták, hogy nem engem. Ami magában nem gond, de állítólag már pénteken megálmodták, csak valahogy nekem nem szóltak.
Miért ilyen töketlenek az emberek?

Diplomamunka-íráshoz vissza, védés majd április 27-én.