2011. július 25., hétfő

Cilike és Harry

Előbb-utóbb meg kellett történnie. Mert ugye jelentkezzen az, akiben még soha nem merült föl egy próbafülkében, hogy valahogy bele fogja magát szuszakolni a próbababán szuperul álló fölsőbe/ruhába/fűzőbe, de a cucc le már nem jön. Hát megtörtént. Ott álltam a H&M próbafülkéjében, és azon gondolkoztam, hogy 1) szétszakítsam-e a darabot, ami kerül valamennyibe, de ezáltal megvásárolható a szabadság; 2) megkérjem a roppant undok ott dolgozó nőt, hogy vakarja le rólam; 3) fölhívjam az Andrist, vállalva a véget nem érő röhögést, kezébe adva egy esetleges zsarolási fegyvert a későbbiekre. Végül a harmadik opció mellett döntöttem (és elhatároztam, hogy leblogolom az eseményt, így hatástalanítva a fegyvert). Szerencsére már a közelben volt, úgyhogy hamar odaért, kiszabadított, és viszonylag gyorsan abbahagyta a röhögést is.

Amúgy az egész a SilhCityben történt, ahova azért mentünk, hogy megnézzük a Harry Potter filmsaga utolsó részét. Én meglehetősen HP rajongó vagyok, és a filmekkel eléggé türelmes. A film első részében még így is nagyon ideges lettem, mert érzésem szerint annyi volt az értelmetlen változtatás. A második felében aztán javult a helyzet, pár dolgot nagyon jól oldottak meg. Igazán csak annyit változtattam volna, hogy amikor a főgonoszok meghalnak, akkor ne szublimáljanak, hanem maradjanak ott hullának, mint ahogy az a könyvben is szerepel. Attól olyan véglegesen ki vannak nyiffanva. Saját ötlet, hogy a hulla Voldinak visszaalakítottam volna az arcát Tom Riddle-lé, ezzel is hangsúlyozva emberi mivoltát. Kb. mint amikor a haldokló Darth Vaderről leveszik a fufis maszkot.
Mozi után fél éjszaka még a könyvet olvastam, csak hogy helyretegyem a dolgokat.

1 megjegyzés: