Y

Reggel tüzetesen megtekintettük 2 nap híján 22 hetes magzatunkat, aki kb 28 centi, valahol 40 deka fölött van, és egy csomó nagyon szép szervvel is rendelkezik. A Brumm-családhoz hasonló élményeink voltak nekünk is: ellenőrzésre került a szív annak minden kamrájával és pitvarával együtt, az agyféltekék, a gerinc, vesék, kezek, lábak, különös tekintettel a comb- és sípcsontokra, a doki hosszasan gyönyörködött a gyermek orrában (nem kicsi, na, mi gyerekünk), illetve az ajkaiban. Szegény manó előbb-utóbb azért besokallt a sok fotózkodástól, ha portrét szerettünk volna róla, akkor azonnal az arca elé kapta a kezeit, mint egy gyakorlott sztár. Mást ellenben megmutatott, megfejtés a bejegyzés címében.

Ráérős hétvége

Ma reggel úrias-ráérősre vettük a figurát, és elmentünk a Péclardba reggelizni (na jó, inkább délelőttizni). Andris még nem volt, és mindenképp meg akartam neki mutatni. Egy ilyen szürke és fagyos vasárnap délelőtt pont megfelelőnek tűnt, az első korty forró csoki miatt már megérte a túra. A friss croissant házi mandulás-baracklekvárral vagy málnalekvárral pedig csak megerősítette a döntés helyességét.

terülj-terülj lágytojással, birchermüzlivel, péksüteményekkel és levárokkal

Tegnap este megnéztük az Artist-ot. Nem tudom, hogy tényleg ez-e a tavalyi év egyik legjobb filmje vagy csak inkább csak nagy feltűnést keltett 2011-ben egy fekete-fehér némafilm, de azért élveztem. Közben pl. beszélgetni is lehet, az ember nem marad le semmiről.

Első kontakt

Ma ebéd után Andris tenyerébe precízen belerúgott egy kis tappancs. Na jó, inkább csak pöckölésnek mondható, de Tappancs méreteit tekintve akkor is szép teljesítmény.

Félidõ

Ma töltöm a 20. hetet, az egyenleg eddig +4 kg és -5 km/h. Azt hiszem, elhagytam a jóllakott óvodás imidzset, persze télikabátban nem látszik úgysem semmi. Legjobb barátom egyértelmûen a Kellogg's bran flakes, eléggé hatékonyan kiküszöböli az egyik tipikusnak mondott terhestünetet.
Ezen kívül semmi újdonság, a következõ vizsgálatig még majdnem két hét van (szerencsésen lerövidíti az utolsó munkanapomat), majd az lesz az izgi.

Bő egy hónap összefoglalója

Volt ugye karácsony, ami nagyon jól sikerült, de egyúttal persze húzós is: család itt, család ott, család amott, barátnők minden mennyiségben, majd levezetésként Julit megkeresztelték, ez még egy nagycsaládi összejövetelre adott okot. Tiszta kikapcsolódás volt utána a szilvesztert barátokkal és összesen kb. 20 gyerekükkel tölteni.

Az új évet egy kiruccanással kezdtük (én csak másfél napra mentem, Andris 4-re), 5 év után először elmentünk Zermattba. Azt hiszem, ide még visszatérünk, mert 1) nem volt olyan szuper idő, Andrisék a pályarendeszer kb 5%-át tudták bejárni, a többi le volt zárva (egyik nap egyáltalán nem mentek a liftek); 2) ez egy igazi kis winter wonderland. Autóval nem megközelíthető, csak a szomszéd faluig lehet menni, ott le kell parkolni, és vonattal folytatni az utat Zermattba. Ennek megfelelően a városkában sincsenek rendes kocsik, az utcák hóval borítottak, amin kis elektromos járgányok közlekednek, illetve a nagyon puccos szállodák fenntartanak ló vontatott szánokat vagy konflisokat. Persze síelni is lehet, ami által a pályaszállás intézménye új definíciót nyer. A sok hóból adódóan olyan vicces, ámde logikus dolgok is előfordulnak, mint hogy az ember nem kiskocsit hanem szánkót húzva megy bevásárolni. A logika előtt fejet kell hajtani.

A január másik fejleménye, hogy sikerül megszabadulnom az új állásomtól, ami nem bizonyult valami jónak: idegesítő feladatok egy kényelmetlen irodában (oké, ez eddig nem lett volna probléma, de most nem egy leányálom), közepesen kedves kollegákkal. Szerencsére egy korábban ott dolgozó lány visszamenne, úgyhogy gyorsan tudunk váltani. Februártól a hasamat fogom simogatni, meg berendezzük az egyelőre raktárként funkcionáló kisszobát, illetve egy sorstárs barátővel megyünk tornázgatni. Közben igyekszem a munkakapcsolataimat fenntartani, és dolgozom egy részmunkaidős álláson, de ez még nagyon a jövő zenéje.

A babával kapcsolatban nincsenek épp hírek. Saját méreteimet elnézve biztosan rendesen növöget, és most már viszonylagos biztonsággal azt is tudom mondani, hogy érzem a mocorgásait. A következő ultrahang 31-én lesz, ahol végignézik a szerveit, és gondolom, mondanak egy aktuális méretet is. Meg talán azt is megtudjuk, hogy a nagy versenyben melyik kromoszóma nyert.