...és még

A mai napban még az is jó, hogy õrületesen tavasz van. Átmeneti kabátban vagyok, de azt is levettem, nincs pulcsi, sál pláne nem, bélelt cipõ helyett kis piros topán.

Ezen kívül megéleztettem végre a késeimet (olyan másfél éves rákészülés után), most naggyon élesek, és naggyon csillognak. És a köszörûs bácsi adott hozzájuk két ragtapaszt ajándékba...

Doki, elõrelépések, és egy Különleges Nap

Tegnap voltam megint dokinál, most a cukorterheléses teszt volt soron. Már jó elõre beijesztett mindenki, hogy az egész terhesség alatt ez a legszörnyûbb vizsgálat. Ennek megfelelõ hozzáállással is mentem oda, csak, hogy a dolog tök lazának bizonyuljon. Pedig épp elfogyott a citrom, úgyhogy tényleg csak tömény szõlõcukor-oldatot iszogattam. Lehet, hogy ennyire édesszájú vagyok?
A terheléses teszt mellett volt egy gyors kis ultrahang is, ezúttal a cukorral szedált gyerkõc nem tudott védekezni, és nyertünk róla egy jó kis portrét (köldökzsinórhoz bújva).

Baba-ügyben további elõrelépés, hogy megrendeltük a bútorokat és a babakocsit is, amiknek a rendelési ideje 6-10, illetve 14 hét (ez utóbbi határeset, de ígérték, hogy igyekeznek - és kaptunk felajánlást cserekocsira mind a bolttól, mind kedves barátoktól).
A hátralevõ idõ már tényleg nem olyan sok, a blogon a számláló is átváltott kétjegyûre.

És a mai nap igazi különlegessége: boldog szülinapot, Totya!!! :D

(Elnézést a hülye ékezetekért, de a laptopom beadta a kulcsot, úgyhogy telefonon szerencsétlenkedem.)

Research

Ez a gyerekvárás egy külön tudományág. Mert ugye nem elég, hogy a nőnemű egyed valahogy terhes lesz, meg vigyáz magára, meg nem szabad ezt enni, meg nem szabad azt csinálni, meg elalszik, meg hülye is lesz. Mindezek tetejébe olyan döntéseket kell meghozni, amihez nem biztos, hogy a családunkban fellelhető 5 diploma elég.
Példának okáért babakocsit kell választani. És akkor az ember lánya elkezd boltokba járkálni, netet bújni, kérdezősködni, nézelődni, áraktól szívrohamot kapni. Aztán a dolog kikristályosodik, megvan az álommodell. Aminek a szállítási ideje 16 hét. Annyi meg már nincs, de a bolt ígérget cserekocsit az átmeneti időszak átvészelésére. Mint egy autószerviz.
Következő lépés a bútor, és ha már sikerült az egész lakás berendezését upgrade-elni, akkor miért pont szegény csóringer gyerkőc lakjon szedett-vedett szobában. Így anyatigrisként védem az érdekeit, végülis ízlésbeli nevelését nem lehet elég korán elkezdeni. Nehogy később makkos cipőt hordjon fehér zoknival.

Előbb-utóbb azért majd veszünk is valamit, eddig csak nagyonokosak vagyunk.

Idő

Idén az volt eddig a nagy szívfájdalom, hogy nincs rendes tél, egyszer volt egy kis hó, de az is egy-két nap alatt feladta. Na most megkaptuk, mert amíg ez van bent:

A tegnap beharangozott tulipánok

kint inkább ilyen a hangulat:

Nem látszik, hogy továbbra is szakad a hó

Nyugis élet

Nemdolgozni nem feltétlenül egyszerű, viszont sok lehetőséget rejt magában, csak jobban meg kell tervezni a napot. Ha be kell járni minden nap egy munkahelyre, akkor sok minden adott, gondolkozás és kitalálás nélkül jönnek a feladatok. Ha ez a keret nincs meg, akkor van olyan, hogy elúszik az idő, de sok minden jó is történhet.
Ebben a nemdolgozós fázisomban eddig egész jó vagyok, nem igazán szaladnak el a napok, hanem van értelmük. Nem kell persze nagy dolgokra gondolni, csak rendben van a háztartás, készül pl. kalács, nem csak végszükség esetén mosok, akkor viszont 6 órán keresztül, sőt, még egy csokor tulipán is termett a nappaliban. Ezen kívül végre elkezdtem a terhesjógát, van egy 70 perces dvd-m, amit minden nap meg szeretnék csinálni. Eddig 2-ből 2 az eredmény, de nálam minden ilyennél a harmadik nap/alkalom a kritikus, úgyhogy holnap kérdezzetek rá. De inkább csak este.
Van idő barátnőzésre is, persze ez inkább hétvégére esik (pl. esküvői tanúi minőségemben ruha-, cipő-, és ékszer-keresgélés), de csütörtökön épp reggelizni megyek, szigorúan munkaidő előtt. Belefér a kulturálódás, kikerülve a legnagyobb tömegeket, habár a Kunsthausban ma délután 1-kor így is tele volt a kiállítótér, ami egy kicsit meglepett. Az aktuális időszakos kiállítást mintha csak személy szerint rám szabták volna, tele téli tematikájú képekkel, aminek úgy a bő 60%-a németalföldi. Többre a magamfajta nem is vágyhat. Tudom, hogy nagy tudományos eredmények nem állnak egy ilyen tárlat mögött, ez látszott a kissé erőltett kategorizáláson is, de engem nem nagyon zavart, egyszerűen élveztem a képeket.
Folytatódott a svájci-német kurzus (ahonnan szerencsére lelépett a németül nem tudó csoporttárs, úgyhogy végre lehet majd haladni), meg lesz terhestorna is Adriankával karöltve. A manó érkezésére elkezdünk lassan készülni, lehet, hogy belátható időn belül veszünk bútorokat például. De legalábbis nézelődünk a témában. Nem kell azt elsietni.
Amúgy a manó-híradó legújabb újsága az, hogy egy-egy jobban sikerült rúgás már kívülről is egyértelműen látszik, egyszer még az Andrisnak is sikerült elcsípnie, pedig ahhoz türelmesen kell bámulni az amúgy mérsékelten izgalmas hasamat.

Macinak

Hát ez van 5 hónap után