Egy darabig az utolsó

Otthon voltam Budapesten, ami ilyen formában egy darabig az utolsó lesz. Jó ideig ugye egyáltalán nem fogok menni, utána pedig már más lesz, kicsit kevésbé rugalmasan fogom szervezni a programokat.
Most lazán volt idő megünnepelni apukám név- (utólag) és szülinapját (előre), bulizni a Szilvupléban, begyűjteni a múzeumi pletykákat, barátnőzni, unokatesózni - és véletlenül pont látni Nóri első mászását! - pogácsát sütni, Thomas kalandjait számtalanszor felolvasni, a Kopaszi gáton gyereket legeltetni a Tóth-családdal (utolsó 16 kép). Illetve minden adminisztratív kört megfutni - na jó, megtotyogni - a városban. Ez utóbbi négy különböző kerületi önkormányzat és a Külügyminisztérium meglátogatását jelentette: Andris beszerezte a nyóckerből a friss születési anyakönyvi kivonatát, én ugyanezt magamnak a VI. kerületből, majd még az ötödikből a házasságit, utána mindezeket el kellett vinni a Külügyminisztérium Konzuli Osztályára hitelesíttetni, illetve másnap érte menni Én még fakultatív programként beiktattam a XI. kerületet, ahol az útlevelemet hosszabbíttattam meg. Most már valahogy csak anyakönyvezik Zollikerbergben ezt a kölköt...