Kimenő

Tegnap este kimenőt kaptam, mint egy rendes dadus: Zsoltékhoz fuvarozott a Máté. Az igazat megvallva iszonyatosan álmosnak éreztem magam, de ez nem tántoríthatott vissza, nagyon jó volt egy kicsit kiszabadulni. Hetek óta először láttam újra a belvárost, még ha csak autóból is, és rájöttem, hogy az időm nagy részét annyira a lakásban töltöm (mert irtó meleg van, és még itt a legelviselhetőbb, plusz Dávid nem annyira a séta barátja egyelőre), hogy távolra már alig látok, a szemem egyszerűen elszokott tőle.
Jót beszélgettünk, gyerekes témákról csak kicsit, nem zúgott a babyphone, és egy pár órára viszonylag önálló személyiségnek éreztem magam.


"- Minden harmadik csütörtökön- mondta Banks mama. - Kettőtől ötig.
Mary Poppins szigorúan mérte végig.
- Nagysága, kérem - mondotta -, előkelő házaknál minden második csütörtök a kimenő, mégpedig egytől hatig. És így lesz itt is, mert különben -  Mary Poppins elhallgatott, s Banks mama tudta, mit jelent ez a hallgatás. Azt jelentette, hoyg Mary Poppins nem marad meg a háznál, ha nem teljesítik a kívánságát.
- Jól van, jól van - mondta hirtelen Banks mama, ámbár szerette volna, ha Mary Poppins nem ismeri annyival jobban az előkelő házak szokásait, mint ő."

(A kimenő. A csudálatos Mary)

Házassági évforduló

Tegnap volt az ötödik házassági évfordulónk, amiről említés szintjén legalább sikerült megemlékezni. Dávid pedig erre az alkalomra megajándékozott minket eddigi legnyugisabb napjával, pedig a dolgot nehezítette, hogy altatáskor a kórház parkjában öt, egymással versenyt harangozó templommal kellett megbirkóznia, de egy kis sírás után abszolválta a feladatot.
Próbálunk lassan lazulni is, ezen segítenek gyerekes barátaink, akik mondogatják, hogy nem kell minden nyikkanást komolyan venni, edzze az a gyerek a torkát és a tüdejét. Igyekszünk-igyekszünk, reméljük, Dávid ki fog igazodni a káoszon, és lesz belőle valamiféle rendszer. Addig pedig kapaszkodunk a ringlispílbe.

ismerkedés a cumisüveggel

Bréking nyúz: régi farmer van rajtam :)

Itthon

Szombaton hazajöttünk a kórházból, ahol az utolsó vérnyomásmérésen kicsit magasabb értéket produkáltam. Kérdezték, hogy izgulok-e. Hááát...

Azóta telnek a kissé rendszertelen mindennapok: az evés - pici ébrenlét - alvás ciklusok mennek, habár az utolsó lépés elkezdésével néha még vannak kisebb gondok. És persze az időzítés még meglehetősen random. Az éjszakák stabilabbak, aminek nagyon örülök. Tegnap járt nálunk a védőnő is, másfél órát volt itt, megvizsgált engem, Dávidot, sok jótanácsot adott csecsemőápolás és szoptatás témakörben is. Voltak aztán olyan ötletei, amik egyelőre nem jöttek be a kismanónak, de majd próbálkozunk.

Az nagyon szuper, hogy Andris itthon van, teljesen elkényeztet. Ő jár bevásárolni, intézi a patikai ügyeket, csinál ebédet, és napközben sokszor ő altat.

a 35 centis zónán belüli világ felfedezése

Kórház

Gyorsan leírom az itteni élményeimet, még mielőtt az események sodrában elfelejtem - és később talán el sem hiszem. (Nem szüléstörténet lesz, fiúk is olvashatják  ;-))

A választott kórház az utcánkban van, ezért is választottuk. Meg azért, mert a kanton egyik "babagyára", tehát nagy a tapasztalatuk, és jókat hallottunk róla. De a közelsége mindent visz, főleg úgy, hogy nincs autónk.
Egyágyas szobában vagyok, az ellátás részeként hozzák a napi háromszori ételt (2x meleg), lehet kérni nasit, sütit, gyümölcsöt. Emellett hoznak (szoptatós-) teát, és állandóan feltöltik a vízkészleteket. Reggel a szoba bejárata mellé be van készítve a választott napilap - én a Neue Zürcher Zeitung-ot "járatom".
A személyzet hozzáállását az jellemzi legjobban, hogy olyan érzésem van, mintha a kórházat nekem építették volna, és mindenkinek a személyes páciense lennék. A dokik, akikkel bármilyen dolgom volt eddig az intézményben (a terhesgondozós orvosom, az, aki az nst-ket értékelte,a műtétet végző doktornő, illetve az aneszteziológus) bejönnek megkérdezni, hogy hogy vagyok, és figyelemmel követik az eseményeket. Vannak szuper aranyos ápolónők, akik mindenféle csecsemőügyben profik, kérésre jön a szoptatási tanácsadó. Persze van gyerekorvos is, mindenféle alapvizsálatot elvégeztek a manón. Amikor beállt a vállam, akkor pedig jött egy masszőr. Ha fáradt vagy, akkor pár órára be lehet adni a dedet a csecsemősökhöz
Mindezen kívül vannak kis félórás előadások csecsemőgondozásról, gyermekágyról, megmutatják a fürdetést (itt Dávid volt a bemutatóalany - mérsékelten értékelte az élményt). Ezen kívül pedig millió információt, brosúrát és mindenféle olvasnivalót kaptunk.

Holnap megyünk haza, egyelőre az egyetlen előnyének a külön légteret érzem  ;-)

Itt van, megjött Bagaméri!

A nyers adatok: Dávid 2012. június 11-én reggel 5:19-kor született 3350 grammal és 48 centivel.
A nemnyers adatok: szerintem meglehetősen gyönyörű, cuki, és úgy általában tökéletes. Végül sikerült egy "komplett szülésélményt" megnyernem, amiben volt 15 óra vajúdás meg egy császár is, de így utólag persze tökmindegy, és naná, hogy megérte. Az pedig megintcsak bizonyosságot nyert, hogy nagyon jól mentem férjhez!

Nyugaton a helyzet

Igazából változatlan. Járkálunk ctg-re, amit a gyerek általában édesdeden átalszik:

Illetve végre-végre megérkezett a babakocsi:

Van hozzá sportülés, meg mindenhez esővédő, meg napernyő, meg pelenkázótáska. Hülyének is megérte 14 hetet várni rá.

A szülésznők amúgy nagyon kedveseket tudnak mondani. Az egyik ma megdicsérte a hasamat, hogy milyen szép (nekem is tetszik amúgy). A másik viszont tegnap azt mondta, hogy vékony vagyok. Ööööö, hát nem ez jut magamról először eszembe így kilenchónapos terhesen... De minden relatív, már Albert bácsi is megmondta.

60

A nagy várakozást egy kicsit érdekesebbé tette az elmúlt pár napban a Gyémánt Jubileum, amit a BBC szerencsére a honlapján is közvetített. Imádom ezeket a szélsőségesen brit eseményeket: gond nélkül lenyomnak egy háromórás TV-műsort arról, hogy pl nagyon-nagyon sok vízi alkalmatosság lecsorog a Temzén, de igazából semmi sem történik. Sebaj, generálnak történéseket: pl. a milleniumi gyaloghídon amatőr festők örökítették meg a vízi parádét, velük lehetett beszélgetni; egy másik helyen vicces történelemóra volt; találtak hadihajókon szolgáló háborús veteránokat, akik anekdotáztak; illetve a kedvencem az volt, hogy rendszeresen tudósított a Temze partján álló St Thomas kórház arról, hány baba született addig a nap folyamán. Természetesen az időjárás kifogyhatatlan mennyiségű témával szolgált, főleg, miután elkezdett szakadni az eső. Ez a tömeget nem zavarta, és mindenki büszke volt rá, hogy nagyon brit faszagyerek, legfaszagyerekebb pedig maga a Királynő, aki az esőben (na jó, egy tető-féleség alatt) végigácsorogta a teljes felvonulást a maga hajóján. Végülis még csak 86 éves.

A tegnap esti koncertet kihagytam, de ma láttam az ünnepi istentisztelet végét, egy kicsit a díszebédből, aztán a hintós felvonulást, az erkélyről integetést és a repülős tisztelgést. Mindennek persze semmi értelme, de annyira angol, és annyira lelkes volt mindenki, hogy nem lehet őket nem szeretni.

Végezetül itt egy videó, ahol Károly herceg köszönti a Királynőt.

Thanks Ma'am :)

Ultiparti

A fiúk ulti-estet tartanak, úgyhogy végtelen nagy "jaj-de-terhes-vagyok" lustaságomon felülkerekedve csináltam húsos hasét, illetve málnakrémes eklerfánkot (proccosabban éclair-t). Persze nem lett olyan gyönyörű, mint Limaráé, kissé laposka, de azért finom. Eper helyett málnával készítettem, amúgy minden maradt az eredeti leírás szerint.

Front

Megjött az előre beharangozott front. Eredmény? Gyerek stabilan bent, nekem viszont leglább fáj a fejem.
Megyek akupunktúrára, hátha arra érzékenyebb...