Tegnap nem volt valami kiegyensúlyozott napunk, Dávid össze-vissza nyűglődött. Egy ponton úgy döntöttem, hogy biztos épp fejlődési ugrik, és ez megnyugtatott, türelmesebb lettem vele. Persze a fejlődési ugrás-dolog egyáltalán nem biztos, mert ma már sokkal nyugisabb, lehet, hogy egyszerűen rossz napja volt. De a nyűgnek köszönhetően kipróbáltuk a hordozókendőt, amit nagy izgulások közepette egyedül kötöttem föl magamra. Picit laza lett, de a gyerkőc nem esett ki belőle, sőt, két órát szunyált is rajtam, ami alatt bevásároltunk, és sétálni is elmentünk.
 |
| haverkodás a Szalay-családdal a kórház parkjában |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése