Tegnap este cseteltem anyukámmal, természetesen szóba került a ded is, illetve az ő alvási szokásai. Büszkék vagyunk rá, hogy most már éjjel csak egyszer kel enni (plusz még 1-3 túrám van cumiodaadás céljából), de az éjszaka átalvása még fényévekre van.* Ehhez képest a tegnap fél 8 után letett gyerek ma reggel fél 7-kor jelentkezett következőre.
A dologban nyilván szerepe volt a tegnapi bölcsinek, ahol kevesebb mint 2 órát aludt, viszont nagyon sokat játszott és megfigyelt, illetve annak is, hogy egy mindkettőnkön átfutó hányós betegséget követően mostanra állt vissza az evési - és termelési - mennyiség. De az eset akkor is meglepetés volt számomra. Mondjuk 5-től nem tudtam eldönteni, hogy mit szeretnék jobban: aludjon még egy kicsit, és húzzuk ki a nap kezdetéig, vagy ébredjen már föl az a büdös kölök, és egyen, mert ez már lassan fáj. De azért alapvetően ez volt a jobb megoldás, és nagyon büszke is vagyok rá.
Ha már belefutottam egy Dávid-posztba, akkor elmesélem azt is, hogy voltunk látogatóban Emmáéknál:
Az ügynek több célja is volt: mi beszélgessünk egy kicsit Adrianával, Dávid nézze meg, hogy Emma milyen ügyesen eszik cukkinit/répát/krumplit/stb, illetve Emma nézze meg, hogy Dávid milyen ügyesen forog, és minden erejével igyekszik kúszni. A manók nagyon aranyosak voltak egyébként, egyre többet dumálnak, és nyilvánulnak meg. Dávid rutinos bölcsisként azonnal fölmérte Emmát, nézte, vigyorgott rá. Emma pedig játszotta a megközelíthetetlen jégkirálynőt, akit a kóbor lovagnak meg kell hódítania.
* Tudom, tudom, a fényév egy hosszúság, de ez van.
A dologban nyilván szerepe volt a tegnapi bölcsinek, ahol kevesebb mint 2 órát aludt, viszont nagyon sokat játszott és megfigyelt, illetve annak is, hogy egy mindkettőnkön átfutó hányós betegséget követően mostanra állt vissza az evési - és termelési - mennyiség. De az eset akkor is meglepetés volt számomra. Mondjuk 5-től nem tudtam eldönteni, hogy mit szeretnék jobban: aludjon még egy kicsit, és húzzuk ki a nap kezdetéig, vagy ébredjen már föl az a büdös kölök, és egyen, mert ez már lassan fáj. De azért alapvetően ez volt a jobb megoldás, és nagyon büszke is vagyok rá.
Ha már belefutottam egy Dávid-posztba, akkor elmesélem azt is, hogy voltunk látogatóban Emmáéknál:
* Tudom, tudom, a fényév egy hosszúság, de ez van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése