Bodensee-Region

A hétvége már péntek délután elkezdődött a Google ezévi nyári partijával. Idén a pajtik egy vidámparkot láttak jónak kibérelni. Én kissé szkeptikusan álltam a dologhoz, de ez a hely meglepően kisgyerekbarát. A fiúk dodzsemeztek, aztán körhintáztunk, láttunk papagáj- és fókashowt, a gyerekek feltérképztek egy egész háznyi mászókát, majd Dávidot alig lehetett kihúzni a pancsolóból. Ebből Ella köszönte, nem kért (pedig aznap még gyorsan vettem nekik tokától bokáig, na jó, csak könyöktől térdig érő, UV-szűrős fürdőruhákat), vele egy benti játszóházat támadtunk meg. Aztán lehetett vacsizni, és megígérni, hogy ide még vissza fogunk jönni. Hazafelé Dávid persze beájult az autóban, Ella viszont végigcsicseregte az utat. Én mondtam, hogy nem jó ötlet neki este 7-kor jegyes teát adni...

Szombaton aztán komolyabban felkerekedtünk, és elementünk a Bodenseehez. Az aznap délutánt Wangenben töltöttük a szálloda körül. A tó a sok eső miatt kissé kiöntött, úgyhogy a gyerekek gyepen tudtak pancsolni. Még Ella is bemerészkedett combig a kezemet fogva, "hű, de bátor! hű, de bátor!" felkiáltásokkal. Legalább vizes lett a fürdőruhája.
Később ki szerettünk volna menni a tóra motorcsónakkal, de fél óránként hatalmas viharok jöttek, úgyhogy erről lemondtunk, helyette benti játék volt.

Ma kicsit jobban kooperált az időjárás.

Verőfényes napsütés ugyan a reggeli órák után nem volt, útlezárások meg igen, de csak elvergődtünk a salemi kastélyba/kolostorba/parkba. (Egy volt osztálytársam a Trefortból ebbe a suliba pártolt át. Nem is értem, miért...) Dávid újabban beleszeretett a labirintusokkba, itt meg volt kettő is, úgyhogy nagyszerűen elnyargalásztak. Sajnos a kastélyt belülről nem tudtuk megnézni, mert azt csak vezetéssel lehetett volna, és eléggé későn értünk oda. Az ifjúságot ekkorra már nem lehetett kitenni egy egyórás viselkedési kényszernek.

Utána legurultunk Friedrichshafenbe, mert régebb óta be volt ígérve a Zeppelin Múzeum. Dávidot meglepően lenyűgözték a technikai és fizikai részletek. A habot a tortán mégiscsak az jelentette, hogy mikor mentünk vissza az autóhoz láttunk egy igazi, repülő zeppelint.

Hazafelé a navi az őrült dugóból előzékenyen a konstanzi komp felé vitt, de a hajókázás már nem minden versenyzőben hagyott mély nyomokat.

Dávid 4 éves

Eme mérföldkövet egy hatalmas bulival ünnepeltük. Volt 25 ember (6 család, 2 család nem jött el), sok gyerek, sok kaja, emészthető mennyiségű ajándék.

szívószálhalmozó

Dávid meglehtősen spcifikus leírást adott az ideaális szülinapi tortáról: legyen három emeletes, egy csokis, egy epres és egy vaníliás, az egyik legyen arany, a másik ezüst, a harmadik barna, legyenek rajta Smarties cukrok és a tetején egy előre néző brachiosaurus. Ez lett belőle:

az arany ételszínezék inkább barackrózsaszínt eredményezett, jót tett volna neki még egy fiola festék

Még a tömeg fogyasztása után is maradt belőle egy nagyobb adag, ma Hannáékkal tovább pusztítottuk (aka "sviccer buli"). Most már igazán csak olyan 6-8 szelet körüli mennyiség van...

A 4 éves fő ajándéka egy bicikli volt, ma délelőtt gyorsan meg is tanult vele menni.

Dávidnak amúgy is a nagymozgás a a fő profilja. A biciklizés megtanulása egy délelőtt volt (én legalábbis elmentem matiné hangversenyre, és mire ebédre hazaértem, a gyerek már tudott biciklizni), nagyon szereti az artista tornát is. A finommozgásos dolgok továbbra sem érdeklik, nem rajzol vagy alkot valamit. Egyetlen kivétel a gyöngyfűzés; vettem egy nagy doboz fagyöngyöt, viszonylag apró szeműt (hivatalosan 5 éves kortól van), azokat lelkesen fűzögeti. Az első, magának készített nyaklánc után gyorsan készült egy Hannának és egy Lenának (Hanna 11 hónapos húga). De nem egy koncentrálóbajnok, jól döntöttünk, hogy még nem megy Kindergartenbe.
Ezen kívül szeret megszámolni dolgokat, a biztonság kedvéért mindkét nyelven. Valahol 16 körül néha kicsit el szokott tévedni, de elvileg tudja jóval tovább is. A dinós korszak még mindig tart - lásd szülinapi torta -, de az érdeklődése ennél sokkal tágabb, pl. kért már könyvet a hercegnőkről vagy a lovagokról is. Habár szerencsére megint visszatért fixen a délutáni alváshoz (nagyon kikészült a sok nemalvástól, úgyhogy az itthoni napokon ebéd után irány az ágy), de mesecédét szokott hallgatni. Kedvence Käpt'n Sharky ékes sviccer nyelven előadva. Ez jót tesz a nyelvtudásának is; bővül a szókincse, és egész mondatokat vesz át.
Mostanában rászokott a hízelgésre: "szép a ruhád!" De néha tovább is mondja: "...szép a lovad, mi szél hozott, mondca', erre, s mi vajon a szíved terve?" (Én magamtól úgy írnám, hogy "monddsza, de zinternet szerint "mondca'") És puszikat ad mindenféle alkalomra. Kaptunk már utazós puszi, Landesmuseum/Google puszit, sütős puszit, stb, stb és persze jóéjt puszikat.
Ellával tart a véd- és dacszövetség, aminek itthon inkább a dac része szerepel. Néha elvannak együtt, de azért a tipikus egymás ölése, valamelyik záros határidőn belül tuti visít. A balhé kirobbantását igazságosan elosztják egymás között.

Az ötödik szülinapját már elkezdte tervezni.