A hétvége már péntek délután elkezdődött a Google ezévi nyári partijával. Idén a pajtik egy vidámparkot láttak jónak kibérelni. Én kissé szkeptikusan álltam a dologhoz, de ez a hely meglepően kisgyerekbarát. A fiúk dodzsemeztek, aztán körhintáztunk, láttunk papagáj- és fókashowt, a gyerekek feltérképztek egy egész háznyi mászókát, majd Dávidot alig lehetett kihúzni a pancsolóból. Ebből Ella köszönte, nem kért (pedig aznap még gyorsan vettem nekik tokától bokáig, na jó, csak könyöktől térdig érő, UV-szűrős fürdőruhákat), vele egy benti játszóházat támadtunk meg. Aztán lehetett vacsizni, és megígérni, hogy ide még vissza fogunk jönni. Hazafelé Dávid persze beájult az autóban, Ella viszont végigcsicseregte az utat. Én mondtam, hogy nem jó ötlet neki este 7-kor jegyes teát adni...
Szombaton aztán komolyabban felkerekedtünk, és elementünk a Bodenseehez. Az aznap délutánt Wangenben töltöttük a szálloda körül. A tó a sok eső miatt kissé kiöntött, úgyhogy a gyerekek gyepen tudtak pancsolni. Még Ella is bemerészkedett combig a kezemet fogva, "hű, de bátor! hű, de bátor!" felkiáltásokkal. Legalább vizes lett a fürdőruhája.
Később ki szerettünk volna menni a tóra motorcsónakkal, de fél óránként hatalmas viharok jöttek, úgyhogy erről lemondtunk, helyette benti játék volt.
Ma kicsit jobban kooperált az időjárás.
Verőfényes napsütés ugyan a reggeli órák után nem volt, útlezárások meg igen, de csak elvergődtünk a salemi kastélyba/kolostorba/parkba. (Egy volt osztálytársam a Trefortból ebbe a suliba pártolt át. Nem is értem, miért...) Dávid újabban beleszeretett a labirintusokkba, itt meg volt kettő is, úgyhogy nagyszerűen elnyargalásztak. Sajnos a kastélyt belülről nem tudtuk megnézni, mert azt csak vezetéssel lehetett volna, és eléggé későn értünk oda. Az ifjúságot ekkorra már nem lehetett kitenni egy egyórás viselkedési kényszernek.
Utána legurultunk Friedrichshafenbe, mert régebb óta be volt ígérve a Zeppelin Múzeum. Dávidot meglepően lenyűgözték a technikai és fizikai részletek. A habot a tortán mégiscsak az jelentette, hogy mikor mentünk vissza az autóhoz láttunk egy igazi, repülő zeppelint.
Hazafelé a navi az őrült dugóból előzékenyen a konstanzi komp felé vitt, de a hajókázás már nem minden versenyzőben hagyott mély nyomokat.
Szombaton aztán komolyabban felkerekedtünk, és elementünk a Bodenseehez. Az aznap délutánt Wangenben töltöttük a szálloda körül. A tó a sok eső miatt kissé kiöntött, úgyhogy a gyerekek gyepen tudtak pancsolni. Még Ella is bemerészkedett combig a kezemet fogva, "hű, de bátor! hű, de bátor!" felkiáltásokkal. Legalább vizes lett a fürdőruhája.
Később ki szerettünk volna menni a tóra motorcsónakkal, de fél óránként hatalmas viharok jöttek, úgyhogy erről lemondtunk, helyette benti játék volt.
Ma kicsit jobban kooperált az időjárás.
Verőfényes napsütés ugyan a reggeli órák után nem volt, útlezárások meg igen, de csak elvergődtünk a salemi kastélyba/kolostorba/parkba. (Egy volt osztálytársam a Trefortból ebbe a suliba pártolt át. Nem is értem, miért...) Dávid újabban beleszeretett a labirintusokkba, itt meg volt kettő is, úgyhogy nagyszerűen elnyargalásztak. Sajnos a kastélyt belülről nem tudtuk megnézni, mert azt csak vezetéssel lehetett volna, és eléggé későn értünk oda. Az ifjúságot ekkorra már nem lehetett kitenni egy egyórás viselkedési kényszernek.
Utána legurultunk Friedrichshafenbe, mert régebb óta be volt ígérve a Zeppelin Múzeum. Dávidot meglepően lenyűgözték a technikai és fizikai részletek. A habot a tortán mégiscsak az jelentette, hogy mikor mentünk vissza az autóhoz láttunk egy igazi, repülő zeppelint.
Hazafelé a navi az őrült dugóból előzékenyen a konstanzi komp felé vitt, de a hajókázás már nem minden versenyzőben hagyott mély nyomokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése