Hmmm, már megint nem jártam itt egy ideje. Az apropó amúgy nem is Dávid négyésfélévessége, hanem a mai lakberendezési fejlemény.
De csak szép sorjában, ha már belekezdtem egy bejegyzésbe.
A heti menetrend továbbra is maradt, a bölcsi (az egyszerűség kedvéért maradt a neve) - artista torna - magyar ovi szentháromságban mozog. Mindegyiket élvezi, legjobban talán a magyar ovit. A bölcsiben szerencsére komolyabb átalakítások-átszervezések vannak, amik fenntartják az érdeklődését, és nem fog unatkozni legnagyobbként az utolsó fél évben sem.
Augusztusban aztán elkezdi a Kindergartent (iskolaelőkészítő), ami 2 év. És most már magabiztosan elmondhatjuk, hogy érett erre a lépésre. Nagyon megugrott a koncentrálóképessége, sokkal kitartóbb, és összeszedettebb. (Ez persze nem jelenti azt, hogy ne nyafogna, hogy öltöztessük, és mindenféle olyat csináljunk meg neki, amit tökéletesen meg tud oldani egyedül is.) El tud már úgy mondani egy hallott történetet, hogy van füle-farka. Elkezdett rajzolni, illetve írni. Le tudja írni a nevét, illetve diktálás után más neveket is. Figuratív téren pedig a legújabb büszkeség ez:
A mozgását tekintve két újdonság van. Az egyikre artista tornán figyeltem fel, ahol az új csoporttal megint eljutottak a trapézig. Dávid jelentősen ügyesebb, mint tavasszal volt, és láthatóan megerősödött a hasizma is, mert lógva már simán fölemeli a lábát fejmagasságig. A másik újdonság a korcsolyázás. A Landesmuseum udvarán megint fölállították a kis koripályát (az építkezés miatt 5 szezon kimaradt). Itt nincs tömeg, illetve nem csak tolható jegesmedve van, hanem olyan is, amire rá lehet ülni, ami előnyös, ha az ember egyedül megy két gyerekkel. Dávid már rendes, egyélű korcsolyán megy, két alkalom után jegesmedvével magabiztosan elbotladozik, de próbálkozik segítség nélkül is.
És amiért ma írásra vetemedtem: végre kapott egy nagyfiú ágyat. Anno egy nagy, 140 cm-es rácsoságyat vettünk neki, amiről idővel lekerült az első rács. Egészen mostanáig ebben aludt, de most már tényleg kicsi neki. Úgyhogy íme a mai nap története képekben:
És még csak most jön a karácsony...
De csak szép sorjában, ha már belekezdtem egy bejegyzésbe.
A heti menetrend továbbra is maradt, a bölcsi (az egyszerűség kedvéért maradt a neve) - artista torna - magyar ovi szentháromságban mozog. Mindegyiket élvezi, legjobban talán a magyar ovit. A bölcsiben szerencsére komolyabb átalakítások-átszervezések vannak, amik fenntartják az érdeklődését, és nem fog unatkozni legnagyobbként az utolsó fél évben sem.
Augusztusban aztán elkezdi a Kindergartent (iskolaelőkészítő), ami 2 év. És most már magabiztosan elmondhatjuk, hogy érett erre a lépésre. Nagyon megugrott a koncentrálóképessége, sokkal kitartóbb, és összeszedettebb. (Ez persze nem jelenti azt, hogy ne nyafogna, hogy öltöztessük, és mindenféle olyat csináljunk meg neki, amit tökéletesen meg tud oldani egyedül is.) El tud már úgy mondani egy hallott történetet, hogy van füle-farka. Elkezdett rajzolni, illetve írni. Le tudja írni a nevét, illetve diktálás után más neveket is. Figuratív téren pedig a legújabb büszkeség ez:
Ez Olaf a Jégvarázsból. Mellette a nyolcas gyakorlás egyik kevésbé sikerült példánya. |
És amiért ma írásra vetemedtem: végre kapott egy nagyfiú ágyat. Anno egy nagy, 140 cm-es rácsoságyat vettünk neki, amiről idővel lekerült az első rács. Egészen mostanáig ebben aludt, de most már tényleg kicsi neki. Úgyhogy íme a mai nap története képekben:
És még csak most jön a karácsony...
Nagyon klassz az ágy! A korizáshoz is gratulálok. És mi az az artista torna?
VálaszTörlésCirkusz torna, de David egy darabig felt a cirkusztol, ugy atneveztuk.Ide jar: http://www.kinderzirkus.ch/
Törlés