2012. március 21., szerda

Macinak II.

Holnap lesz kereken 29 hét.
(Elnézést a minőségért, de csinos segítőm nélkül készültek a képek.)

Egészalakos:


Nemegészalakos:

2012. március 19., hétfő

Egy darabig az utolsó

Otthon voltam Budapesten, ami ilyen formában egy darabig az utolsó lesz. Jó ideig ugye egyáltalán nem fogok menni, utána pedig már más lesz, kicsit kevésbé rugalmasan fogom szervezni a programokat.
Most lazán volt idő megünnepelni apukám név- (utólag) és szülinapját (előre), bulizni a Szilvupléban, begyűjteni a múzeumi pletykákat, barátnőzni, unokatesózni - és véletlenül pont látni Nóri első mászását! - pogácsát sütni, Thomas kalandjait számtalanszor felolvasni, a Kopaszi gáton gyereket legeltetni a Tóth-családdal (utolsó 16 kép). Illetve minden adminisztratív kört megfutni - na jó, megtotyogni - a városban. Ez utóbbi négy különböző kerületi önkormányzat és a Külügyminisztérium meglátogatását jelentette: Andris beszerezte a nyóckerből a friss születési anyakönyvi kivonatát, én ugyanezt magamnak a VI. kerületből, majd még az ötödikből a házasságit, utána mindezeket el kellett vinni a Külügyminisztérium Konzuli Osztályára hitelesíttetni, illetve másnap érte menni Én még fakultatív programként beiktattam a XI. kerületet, ahol az útlevelemet hosszabbíttattam meg. Most már valahogy csak anyakönyvezik Zollikerbergben ezt a kölköt...

2012. március 1., csütörtök

Nagyon tavasz

Egy szál pólóban lehetett az erkélyen üldögélni (Helló, nyugágy! Rég nem láttalak :)), és ilyenek vannak kint:



2012. február 29., szerda

...és még

A mai napban még az is jó, hogy õrületesen tavasz van. Átmeneti kabátban vagyok, de azt is levettem, nincs pulcsi, sál pláne nem, bélelt cipõ helyett kis piros topán.

Ezen kívül megéleztettem végre a késeimet (olyan másfél éves rákészülés után), most naggyon élesek, és naggyon csillognak. És a köszörûs bácsi adott hozzájuk két ragtapaszt ajándékba...

Doki, elõrelépések, és egy Különleges Nap

Tegnap voltam megint dokinál, most a cukorterheléses teszt volt soron. Már jó elõre beijesztett mindenki, hogy az egész terhesség alatt ez a legszörnyûbb vizsgálat. Ennek megfelelõ hozzáállással is mentem oda, csak, hogy a dolog tök lazának bizonyuljon. Pedig épp elfogyott a citrom, úgyhogy tényleg csak tömény szõlõcukor-oldatot iszogattam. Lehet, hogy ennyire édesszájú vagyok?
A terheléses teszt mellett volt egy gyors kis ultrahang is, ezúttal a cukorral szedált gyerkõc nem tudott védekezni, és nyertünk róla egy jó kis portrét (köldökzsinórhoz bújva).

Baba-ügyben további elõrelépés, hogy megrendeltük a bútorokat és a babakocsit is, amiknek a rendelési ideje 6-10, illetve 14 hét (ez utóbbi határeset, de ígérték, hogy igyekeznek - és kaptunk felajánlást cserekocsira mind a bolttól, mind kedves barátoktól).
A hátralevõ idõ már tényleg nem olyan sok, a blogon a számláló is átváltott kétjegyûre.

És a mai nap igazi különlegessége: boldog szülinapot, Totya!!! :D

(Elnézést a hülye ékezetekért, de a laptopom beadta a kulcsot, úgyhogy telefonon szerencsétlenkedem.)


2012. február 24., péntek

Research

Ez a gyerekvárás egy külön tudományág. Mert ugye nem elég, hogy a nőnemű egyed valahogy terhes lesz, meg vigyáz magára, meg nem szabad ezt enni, meg nem szabad azt csinálni, meg elalszik, meg hülye is lesz. Mindezek tetejébe olyan döntéseket kell meghozni, amihez nem biztos, hogy a családunkban fellelhető 5 diploma elég.
Példának okáért babakocsit kell választani. És akkor az ember lánya elkezd boltokba járkálni, netet bújni, kérdezősködni, nézelődni, áraktól szívrohamot kapni. Aztán a dolog kikristályosodik, megvan az álommodell. Aminek a szállítási ideje 16 hét. Annyi meg már nincs, de a bolt ígérget cserekocsit az átmeneti időszak átvészelésére. Mint egy autószerviz.
Következő lépés a bútor, és ha már sikerült az egész lakás berendezését upgrade-elni, akkor miért pont szegény csóringer gyerkőc lakjon szedett-vedett szobában. Így anyatigrisként védem az érdekeit, végülis ízlésbeli nevelését nem lehet elég korán elkezdeni. Nehogy később makkos cipőt hordjon fehér zoknival.

Előbb-utóbb azért majd veszünk is valamit, eddig csak nagyonokosak vagyunk.

2012. február 15., szerda

Idő

Idén az volt eddig a nagy szívfájdalom, hogy nincs rendes tél, egyszer volt egy kis hó, de az is egy-két nap alatt feladta. Na most megkaptuk, mert amíg ez van bent:

A tegnap beharangozott tulipánok

kint inkább ilyen a hangulat:

Nem látszik, hogy továbbra is szakad a hó