2012. március 21., szerda
2012. március 19., hétfő
Egy darabig az utolsó
Most lazán volt idő megünnepelni apukám név- (utólag) és szülinapját (előre), bulizni a Szilvupléban, begyűjteni a múzeumi pletykákat, barátnőzni, unokatesózni - és véletlenül pont látni Nóri első mászását! - pogácsát sütni, Thomas kalandjait számtalanszor felolvasni, a Kopaszi gáton gyereket legeltetni a Tóth-családdal (utolsó 16 kép). Illetve minden adminisztratív kört megfutni - na jó, megtotyogni - a városban. Ez utóbbi négy különböző kerületi önkormányzat és a Külügyminisztérium meglátogatását jelentette: Andris beszerezte a nyóckerből a friss születési anyakönyvi kivonatát, én ugyanezt magamnak a VI. kerületből, majd még az ötödikből a házasságit, utána mindezeket el kellett vinni a Külügyminisztérium Konzuli Osztályára hitelesíttetni, illetve másnap érte menni Én még fakultatív programként beiktattam a XI. kerületet, ahol az útlevelemet hosszabbíttattam meg. Most már valahogy csak anyakönyvezik Zollikerbergben ezt a kölköt...
2012. március 1., csütörtök
Nagyon tavasz
Egy szál pólóban lehetett az erkélyen üldögélni (Helló, nyugágy! Rég nem láttalak :)), és ilyenek vannak kint:
2012. február 29., szerda
...és még
A mai napban még az is jó, hogy õrületesen tavasz van. Átmeneti kabátban vagyok, de azt is levettem, nincs pulcsi, sál pláne nem, bélelt cipõ helyett kis piros topán.
Ezen kívül megéleztettem végre a késeimet (olyan másfél éves rákészülés után), most naggyon élesek, és naggyon csillognak. És a köszörûs bácsi adott hozzájuk két ragtapaszt ajándékba...
Doki, elõrelépések, és egy Különleges Nap
Tegnap voltam megint dokinál, most a cukorterheléses teszt volt soron. Már jó elõre beijesztett mindenki, hogy az egész terhesség alatt ez a legszörnyûbb vizsgálat. Ennek megfelelõ hozzáállással is mentem oda, csak, hogy a dolog tök lazának bizonyuljon. Pedig épp elfogyott a citrom, úgyhogy tényleg csak tömény szõlõcukor-oldatot iszogattam. Lehet, hogy ennyire édesszájú vagyok?
A terheléses teszt mellett volt egy gyors kis ultrahang is, ezúttal a cukorral szedált gyerkõc nem tudott védekezni, és nyertünk róla egy jó kis portrét (köldökzsinórhoz bújva).
Baba-ügyben további elõrelépés, hogy megrendeltük a bútorokat és a babakocsit is, amiknek a rendelési ideje 6-10, illetve 14 hét (ez utóbbi határeset, de ígérték, hogy igyekeznek - és kaptunk felajánlást cserekocsira mind a bolttól, mind kedves barátoktól).
A hátralevõ idõ már tényleg nem olyan sok, a blogon a számláló is átváltott kétjegyûre.
És a mai nap igazi különlegessége: boldog szülinapot, Totya!!! :D
(Elnézést a hülye ékezetekért, de a laptopom beadta a kulcsot, úgyhogy telefonon szerencsétlenkedem.)
2012. február 24., péntek
Research
Példának okáért babakocsit kell választani. És akkor az ember lánya elkezd boltokba járkálni, netet bújni, kérdezősködni, nézelődni, áraktól szívrohamot kapni. Aztán a dolog kikristályosodik, megvan az álommodell. Aminek a szállítási ideje 16 hét. Annyi meg már nincs, de a bolt ígérget cserekocsit az átmeneti időszak átvészelésére. Mint egy autószerviz.
Következő lépés a bútor, és ha már sikerült az egész lakás berendezését upgrade-elni, akkor miért pont szegény csóringer gyerkőc lakjon szedett-vedett szobában. Így anyatigrisként védem az érdekeit, végülis ízlésbeli nevelését nem lehet elég korán elkezdeni. Nehogy később makkos cipőt hordjon fehér zoknival.
Előbb-utóbb azért majd veszünk is valamit, eddig csak nagyonokosak vagyunk.



