Biztos hiányoltatok már, ugye? ;)
Gyors update tehát. Dolgozgatok a két munkahelyemen, esténként pedig a Starbucks törzsvendége vagyok diplomamunka-írás céljából. Szeretem, hogy körülöttem nyüzsögnek az emberek, van egy jó kis alapzaj, illetve van net, ha nagyon kell. A chai lattéról már nem is beszélve. Az írással haladgatok, még nem pánikolok túlságosan, de ez a hétvége nagyon fontos lesz, most meg kell nyomni.
Voltam szerdán az újabb körös állásinterjún, most egymás után három beszélgetés is volt. Ahhoz képest, hogy a hivatalos munkanyelv az angol, minden németül folyt, egy szót nem kérdeztek angolul. Ellenben megdicsérték a némettudásomat - büszk, büszk. (Öntömjén, Tücsi!) Az interjúk szerintem jól sikerültek, irtó lelkes voltam, mitn rendes páylázóhoz illik. Az utolsó interjúztató egy kicsit késett, én pedig kellemesen elbeszélgettem az előzővel. Majd kiderült, hogy az interjúztató nem késett, csak azt hitte, hogy még tart a meghallgatás, ráadásul a főnöke főnökével, úgyhogy szerintem nem mert zavarni. Pedig már rég kajákról beszélgettünk, fogalmam sincs, hogy hogy jutottunk oda... :) Az Eszterrrel egy csetelés során átlag az öt és feledik percnél váltunk át receptekre, végülis egy állásinterjúnál egy vadidegen fejessel szükség volt 25 percre is. De a lényeg az, hogy jövő keddre ígérnek végleges választ, hogy kellek-e vagy sem. Addig drukk.
Írtam pár hónappal ezelőtt egy bejegyzést arról, hogy miért jó a múzeumban dolgozni. Most pedig az jön, hogy miért jó a gugliban (is) dolgozni. Van ugye a sok haver, a kis csacsogások (habár az idő közben már a múzeumban is kialakult), a jó kaja és a felhasználóbarát technológia. Vagy ha nem felhasználóbarát, hát lehet kinek nyígni. De ezeknél mind sokkal fontosabb: van egy jó fodrász! (Lásd a hárommal ezelőtti bejegyzés sirámait.) Úgyhogy ma a múzeumi munka után bementem a gugliba - fodrászhoz. És nagyon jó volt, kellemesen elbeszélgettünk a kulturális szférában felbukkanó álláslehetőségektől kezdve (csak félállásban fodrász, a másik felében papírrestaurátor) a líbiai helyzeten át addig, hogy milyen unalmas bicikliversenyt nézni. Közben meg szuperul levágta a hajam.
2011. február 25., péntek
2011. február 18., péntek
Nyaralas, porges, fejlemenyek
Szoval voltunk nyaralni, mar tobb mint egy hete hazajottunk, es en azota sem irtam a blogra. Ejnye no.
A nyaralas erdekesen indult: kiderult, hogy jegvihar van New Yorkban, tehat az eredeti utvonalunkat nem tudtuk tartani (Zurich-New York-Santo Domingo). Az igen segitokesz, amde meglehetosen buta repteri emberkenek ezek utan roppant jo otleteket adtunk, hogy milyen alternativakat nezzen meg, es at is foglalt minket egy Zurich-London-Miami-Santo Domingo viszonylatra. Errol a szerencses tenyrol probaltuk ertesiteni az utazasi irodat, akik a repteri transzfert intezik, el is ertuk oket, de az informaciot nem sikerult feldolgozniuik, mert amikor helyi ido szerint ejfelrol megerkeztunk Santo Domingoba, akkor termeszetesen sehol semmilyen transzfer nem vart. Mint kesobb kiderult, a sofor konstatalta, hogy a new yorki jaratot toroltek, es szepen hazament. A repteren aztan sikerult loni egy taxit, valamint az is kiderult, hogy az uticelunk onnan meg 3 oranyira van. Tehat hajnali negyed 4-kor meg is erkeztunk. Szerencsere a szallodaban mar vartak.
Mivel ejszaka autoztunk at a szigeten, ezert nem lattunk belole semmit, de azt azert eszrevettuk, hogy a resort hatalmas falakkal van korulveve, sorompo van a bejaratnal, es kesobb az is kiderult, hogy a szalloda teruleten es a parton is allando biztonsagi orseg van. Amugy azon a partszakaszon ameddig a szem ellat csak resortok vannak, minden szalloda ad egy fesztivalokhoz hasonlo karkotot, ez jogosit fel aztan mindenre: kaja, pia, sportszer berles - egyaltalan az ott-tartozkodasra. Napi haromszori bufes etkezes van, illetve lehet a szalloda teruleten levo ettermekben is asztalt foglalni. Ezen kivul vannak barok, ahol bazi nagy gyumolcsokben lehet koktelt kapni.
Van szobaszerviz is, de az elegge pocsek volt. Kajabol a palmat egyertelmuen a gyumolcsok vittek el, a mangonak teljesen mas ize volt, mint az Europaban kaphato, vegyi uton erlelt, kemeny izenek.
Tul sok mindent nem tudunk felmutatni, hogy mit csinaltunk. Leginkabb a parton heveresztunk, olvastunk, es en minden nap gyurtem egy kicsit a diplomamunkamat. Illetve csodalkoztunk azon, hogy miert nem beszel senki angolul, meg a szallodaban sem. Nehez volt barmit is rendelni, es ha fol is vettek a rendelest, tiszta zsakbamacska volt, hogy mit hoznak. Sebaj, mi is lazak voltunk.
A nyaralas ketsegkivul legerdekesebb mozzanata az volt, amikor egy nap a strandrol visszaterve nyolc nem fogadott hivas vart a telefonomon: 6 db ket ismeretlen szamrol, 2 pedig egy baratnomtol. Par sms alatt ki is derult, hogy behivnak interjura egy olyan allasra, amir novemberben irtak ki, es mar teljesen lamondtam rola, azt hittem, hogy reg betoltottek. Masnap visszahivtam az interjuztato not, akivel masodjara sikerult is beszelnem, mivel eloszor epp a sipalyan volt. Nem arultam el neki, hogy akkor most van koztunk olyan 35-40 fok. (Megtette helyettem a baratnom, aki segitett osszehozni ezt a lehetoseget, mert ismeri az interjuztato not :)) Az interju amugy most hetfon volt, sezritnem egesz jol sikerult. Ha minden jol megy, akkor jovo het elejen szolnak, hogy hogyan tovabb, kovetkezo kor, ilyesmik. Izgi.
A nyaralasrol valo hazaut mar laza volt. Utban a repter fele lattuk egy kicsit a szigetet es a helyiek eletet. Hat, nem egy stresszelos nepseg. A ferfiak szerintunk nem csinalnak az eg vilagon semmit, egesz nap uldogelnek az utcan, illetve az egymas melle parkolt motorjaikon.
Vegul az eredeti terveknek megfeleloen New Yorkon keresztul visszaerkeztunk Zurichbe, ahol a regi jo beidegzodesnek megfeleloen bementunk a gugliba. Merthogy most harom honapig ott (is) dolgozom: 2 nap muezum, 3 nap kockafejuek, maradek idoben diplomamunka. Nagyon vicces volt visszamenni, sok ismeros udvozolt. Kisebb kuzdelmek aran sikerult kialakitani a munkahelyemet (nagyon vartak, de laptop, monitor, telefon nem volt elokeszitve), felterkepeztem, hogy mihez van meg midnig hozzaferesem es mihez nincs, aztan nagy erokkel belevetettem magam a munkaba: 2 menedzser tutjgatasa, egy sieles szervezese 100 fo reszere, egy irodai buli 1200 fo reszere, illetve ami meg ezek melle csurran-cseppen.
Ugy altalaban nem unatkozom.
A nyaralas erdekesen indult: kiderult, hogy jegvihar van New Yorkban, tehat az eredeti utvonalunkat nem tudtuk tartani (Zurich-New York-Santo Domingo). Az igen segitokesz, amde meglehetosen buta repteri emberkenek ezek utan roppant jo otleteket adtunk, hogy milyen alternativakat nezzen meg, es at is foglalt minket egy Zurich-London-Miami-Santo Domingo viszonylatra. Errol a szerencses tenyrol probaltuk ertesiteni az utazasi irodat, akik a repteri transzfert intezik, el is ertuk oket, de az informaciot nem sikerult feldolgozniuik, mert amikor helyi ido szerint ejfelrol megerkeztunk Santo Domingoba, akkor termeszetesen sehol semmilyen transzfer nem vart. Mint kesobb kiderult, a sofor konstatalta, hogy a new yorki jaratot toroltek, es szepen hazament. A repteren aztan sikerult loni egy taxit, valamint az is kiderult, hogy az uticelunk onnan meg 3 oranyira van. Tehat hajnali negyed 4-kor meg is erkeztunk. Szerencsere a szallodaban mar vartak.
Mivel ejszaka autoztunk at a szigeten, ezert nem lattunk belole semmit, de azt azert eszrevettuk, hogy a resort hatalmas falakkal van korulveve, sorompo van a bejaratnal, es kesobb az is kiderult, hogy a szalloda teruleten es a parton is allando biztonsagi orseg van. Amugy azon a partszakaszon ameddig a szem ellat csak resortok vannak, minden szalloda ad egy fesztivalokhoz hasonlo karkotot, ez jogosit fel aztan mindenre: kaja, pia, sportszer berles - egyaltalan az ott-tartozkodasra. Napi haromszori bufes etkezes van, illetve lehet a szalloda teruleten levo ettermekben is asztalt foglalni. Ezen kivul vannak barok, ahol bazi nagy gyumolcsokben lehet koktelt kapni.
 |
| From Punta Cana |
 |
| From Punta Cana |
 |
| From Punta Cana |
A nyaralas ketsegkivul legerdekesebb mozzanata az volt, amikor egy nap a strandrol visszaterve nyolc nem fogadott hivas vart a telefonomon: 6 db ket ismeretlen szamrol, 2 pedig egy baratnomtol. Par sms alatt ki is derult, hogy behivnak interjura egy olyan allasra, amir novemberben irtak ki, es mar teljesen lamondtam rola, azt hittem, hogy reg betoltottek. Masnap visszahivtam az interjuztato not, akivel masodjara sikerult is beszelnem, mivel eloszor epp a sipalyan volt. Nem arultam el neki, hogy akkor most van koztunk olyan 35-40 fok. (Megtette helyettem a baratnom, aki segitett osszehozni ezt a lehetoseget, mert ismeri az interjuztato not :)) Az interju amugy most hetfon volt, sezritnem egesz jol sikerult. Ha minden jol megy, akkor jovo het elejen szolnak, hogy hogyan tovabb, kovetkezo kor, ilyesmik. Izgi.
A nyaralasrol valo hazaut mar laza volt. Utban a repter fele lattuk egy kicsit a szigetet es a helyiek eletet. Hat, nem egy stresszelos nepseg. A ferfiak szerintunk nem csinalnak az eg vilagon semmit, egesz nap uldogelnek az utcan, illetve az egymas melle parkolt motorjaikon.
 |
| From Punta Cana |
Vegul az eredeti terveknek megfeleloen New Yorkon keresztul visszaerkeztunk Zurichbe, ahol a regi jo beidegzodesnek megfeleloen bementunk a gugliba. Merthogy most harom honapig ott (is) dolgozom: 2 nap muezum, 3 nap kockafejuek, maradek idoben diplomamunka. Nagyon vicces volt visszamenni, sok ismeros udvozolt. Kisebb kuzdelmek aran sikerult kialakitani a munkahelyemet (nagyon vartak, de laptop, monitor, telefon nem volt elokeszitve), felterkepeztem, hogy mihez van meg midnig hozzaferesem es mihez nincs, aztan nagy erokkel belevetettem magam a munkaba: 2 menedzser tutjgatasa, egy sieles szervezese 100 fo reszere, egy irodai buli 1200 fo reszere, illetve ami meg ezek melle csurran-cseppen.
Ugy altalaban nem unatkozom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
