Biztos hiányoltatok már, ugye? ;)
Gyors update tehát. Dolgozgatok a két munkahelyemen, esténként pedig a Starbucks törzsvendége vagyok diplomamunka-írás céljából. Szeretem, hogy körülöttem nyüzsögnek az emberek, van egy jó kis alapzaj, illetve van net, ha nagyon kell. A chai lattéról már nem is beszélve. Az írással haladgatok, még nem pánikolok túlságosan, de ez a hétvége nagyon fontos lesz, most meg kell nyomni.
Voltam szerdán az újabb körös állásinterjún, most egymás után három beszélgetés is volt. Ahhoz képest, hogy a hivatalos munkanyelv az angol, minden németül folyt, egy szót nem kérdeztek angolul. Ellenben megdicsérték a némettudásomat - büszk, büszk. (Öntömjén, Tücsi!) Az interjúk szerintem jól sikerültek, irtó lelkes voltam, mitn rendes páylázóhoz illik. Az utolsó interjúztató egy kicsit késett, én pedig kellemesen elbeszélgettem az előzővel. Majd kiderült, hogy az interjúztató nem késett, csak azt hitte, hogy még tart a meghallgatás, ráadásul a főnöke főnökével, úgyhogy szerintem nem mert zavarni. Pedig már rég kajákról beszélgettünk, fogalmam sincs, hogy hogy jutottunk oda... :) Az Eszterrrel egy csetelés során átlag az öt és feledik percnél váltunk át receptekre, végülis egy állásinterjúnál egy vadidegen fejessel szükség volt 25 percre is. De a lényeg az, hogy jövő keddre ígérnek végleges választ, hogy kellek-e vagy sem. Addig drukk.
Írtam pár hónappal ezelőtt egy bejegyzést arról, hogy miért jó a múzeumban dolgozni. Most pedig az jön, hogy miért jó a gugliban (is) dolgozni. Van ugye a sok haver, a kis csacsogások (habár az idő közben már a múzeumban is kialakult), a jó kaja és a felhasználóbarát technológia. Vagy ha nem felhasználóbarát, hát lehet kinek nyígni. De ezeknél mind sokkal fontosabb: van egy jó fodrász! (Lásd a hárommal ezelőtti bejegyzés sirámait.) Úgyhogy ma a múzeumi munka után bementem a gugliba - fodrászhoz. És nagyon jó volt, kellemesen elbeszélgettünk a kulturális szférában felbukkanó álláslehetőségektől kezdve (csak félállásban fodrász, a másik felében papírrestaurátor) a líbiai helyzeten át addig, hogy milyen unalmas bicikliversenyt nézni. Közben meg szuperul levágta a hajam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése