Szerda délután hazaértünk Szentpétervárról, de esett az eső, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy inkább továbbállunk. Erre jó indok volt Igancio 30. szülinapja, amit otthon, Barcelonában és a telkükön, Altafullában kívánt megünnepelni.
Csütörtök délelőtt érkeztünk meg Barcelonába, ahol csak össze-vissza csatangoltunk. Mivel voltunk már itt, ezért nem volt az az érzésünk, hogy mindenhova el kell látogatni. 8 évvel ezelőtt épp elég szorgalmasak voltunk. Így elmentünk megnézni, hogy hogy áll a Sagrada Família (nem sokkal tart előrébb, mint 2003-ban), kaptam egy Desigual ruhát szülinapomra (jó előre), kimentünk a kikötőbe, voltunk a piacon,
majd helyi viszonyokhoz képest korán vacsoráztunk a Ciudad Condalban, így csak negyed órát kellett várni egy asztalra. Itt kezdük el a négynapos katalán kajamaratont némi jóféle tapasszal. Andris kifejtette, hogy szereti, ha egy étel alapvetően egyféle hozzávalóból van, és abból kihozzák a legjobbat. Például a zsenge zöldspárga egy leheletnyi olívaolajjal meg volt grillezve, és egy kis tengeri sóval tálalták. Ennyi, mégis elég, és isteni.
Pénteken találkoztunk a szülinapozós társaság többi tagjával is, rajtunk kívül még eléggé sokan kerekedtek fel Svájcból. Újabb kóborlás vette kezdtét, a csapat kisebb csoportokra bomlott, mi például a tengerparton kötöttünk ki, ahol is magunkhoz vettünk egy kis sangríát. Este némi kavarás után abba az étterembe mentünk, ahol Ignacio családja a fontosabb eseményeket szokta megünnepelni. Itt is végtelen mennyiségű tapast pusztítottunk el, meglehetősen sok borral nyakonöntve (szegény sofőrök megszívták). A ráérős vacsit követően indultunk Altafullába.
Szombaton tengerpartoztunk, strandröplabdáztunk, néha még a vízbe is bementünk, de a nap fénypontja természetesen a kaja volt. Ignacióék kertjében grilleztünk, illetve grillezett Toribio (Argentína) és Diego (Brazília). Nem tudom, hogy ez genetikus tudás-e, de minden tökéletesre sült. Volt chorizo, fenyőmaggal dúsított véreshurka, bárány, fűszeres borda, disznó. Mellé saláták (módjával), manchego sajt, sonka, illetve a tipikus katalán pirítós, amit paradicsommal kennek meg. Sötétedés után bementünk a faluba, ahol valami ünnep volt tűzijátékkal, dobolással, ördögjelmezekkel és általános zajongással.
A vasárnapnak két fénypontja is volt, és ebből csak az egyik kaja! Mondjuk az nagyon ütött egy igazi, autentikus, friss, finom paella személyében.
Utána pedig elmentünk a Port Aventura vidámparkba, ahol mindenféle rémisztően szuper hullámvasút van. A legjobb a végére maradt, ez pedig a Furius Baco, ami jobban gyursul, mint egy Forma 1-es autó, 3 pm alatt 135 km/h-ra.
Az utazás legvégén pedig kipróbáltuk a reptéri szálloda intézményét (na jó, csak közel volt a reptérhez), mert haza reggel fél 8-kor indul a gépünk. Szuper kis szoba volt, sajnos csak 6 órát töltöttünk benne.
Csütörtök délelőtt érkeztünk meg Barcelonába, ahol csak össze-vissza csatangoltunk. Mivel voltunk már itt, ezért nem volt az az érzésünk, hogy mindenhova el kell látogatni. 8 évvel ezelőtt épp elég szorgalmasak voltunk. Így elmentünk megnézni, hogy hogy áll a Sagrada Família (nem sokkal tart előrébb, mint 2003-ban), kaptam egy Desigual ruhát szülinapomra (jó előre), kimentünk a kikötőbe, voltunk a piacon,
majd helyi viszonyokhoz képest korán vacsoráztunk a Ciudad Condalban, így csak negyed órát kellett várni egy asztalra. Itt kezdük el a négynapos katalán kajamaratont némi jóféle tapasszal. Andris kifejtette, hogy szereti, ha egy étel alapvetően egyféle hozzávalóból van, és abból kihozzák a legjobbat. Például a zsenge zöldspárga egy leheletnyi olívaolajjal meg volt grillezve, és egy kis tengeri sóval tálalták. Ennyi, mégis elég, és isteni.
Pénteken találkoztunk a szülinapozós társaság többi tagjával is, rajtunk kívül még eléggé sokan kerekedtek fel Svájcból. Újabb kóborlás vette kezdtét, a csapat kisebb csoportokra bomlott, mi például a tengerparton kötöttünk ki, ahol is magunkhoz vettünk egy kis sangríát. Este némi kavarás után abba az étterembe mentünk, ahol Ignacio családja a fontosabb eseményeket szokta megünnepelni. Itt is végtelen mennyiségű tapast pusztítottunk el, meglehetősen sok borral nyakonöntve (szegény sofőrök megszívták). A ráérős vacsit követően indultunk Altafullába.
Szombaton tengerpartoztunk, strandröplabdáztunk, néha még a vízbe is bementünk, de a nap fénypontja természetesen a kaja volt. Ignacióék kertjében grilleztünk, illetve grillezett Toribio (Argentína) és Diego (Brazília). Nem tudom, hogy ez genetikus tudás-e, de minden tökéletesre sült. Volt chorizo, fenyőmaggal dúsított véreshurka, bárány, fűszeres borda, disznó. Mellé saláták (módjával), manchego sajt, sonka, illetve a tipikus katalán pirítós, amit paradicsommal kennek meg. Sötétedés után bementünk a faluba, ahol valami ünnep volt tűzijátékkal, dobolással, ördögjelmezekkel és általános zajongással.
A vasárnapnak két fénypontja is volt, és ebből csak az egyik kaja! Mondjuk az nagyon ütött egy igazi, autentikus, friss, finom paella személyében.
Utána pedig elmentünk a Port Aventura vidámparkba, ahol mindenféle rémisztően szuper hullámvasút van. A legjobb a végére maradt, ez pedig a Furius Baco, ami jobban gyursul, mint egy Forma 1-es autó, 3 pm alatt 135 km/h-ra.
Az utazás legvégén pedig kipróbáltuk a reptéri szálloda intézményét (na jó, csak közel volt a reptérhez), mert haza reggel fél 8-kor indul a gépünk. Szuper kis szoba volt, sajnos csak 6 órát töltöttünk benne.
Andris mit evett, csak nem paellát?!
VálaszTörlésHol az új ruha fényképe, mármint az új ruha veled töltve?
Nem, ő egy hatalmas nagy húsdarabot evett :)
VálaszTörlésÚj ruha még a szekrényben van, majd csak szülinapomra kapom meg, addig tartogatom.