Jane

Valaki 2011-ben is úgy gondolta, hogy a világnak szüksége van még egy Jane Eyre filmre. És igaza volt.
A film nagyon jó lett (már amennyire az eredeti sztorira emlékszem), Anglia szürkén-ködösen-borongósan is gyönyörű, a szereposztás pedig telitalálat. Természetesen egy jó kis kosztümös angol drámából nem maradhat ki Dame Judi Dench, aki a szuperelegáns és szigorú főrendi szerepek helyett most a kedves házvezetőnőt játssza. Janet Mia Wasikowska alakítja, akit a The kids are all right-ban láttam, de itt egy csöppet komolyabb feladatot kapott. A film szinte a történet végéről kezdődik, amikor Jane elmenekül Thornfield Hallból, és belefut St John Riversbe, azaz Jamie Bellbe (alias Billy Elliot). Aki olyan brit típusú jó pasi, egy Plain Janehez nagyon is passzol. Azonban visszatérünk a kezdetekhez, a fájdalmas gyerekkor után színre lép Edward Fairfax Rochester (Michael Fassbender - Becstelen brigantyk, X-men), és onnantól eléggé nyilvánvaló, hogy szegény Jamie labdába sem rúghat. Tudom, tudom, Rochester ne legyen egy klasszikusan jóképű valaki, de hát istenkém, ez most így sikerült. Viszont az alakítások az én ízlésemnek megfelelően visszafogottak és feszesek, nincsenek nagy sikongatások és hisztérikus jelenetek, mégis minden porcikájában dráma. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hölgyolvasóinknak egy kicsit jobban ;)

Őszi Zürich

Ma délután ügyintézés után sétáltam egy kicsit a városban. Imádom ezt az időjárást: kicsit ködös, kicsit borongós, hívogató a kirakatok és kávézók puha sárga fénye, színesek a levelek, és mindenhol sült gesztenye és avar illat lengedez. Nemsokára becsatlakozik mindehhez a fenyő- és forraltbor illat, hogy szépen lassan átalakuljon a város karácsonyi meseországgá. Ki vágyik vissza ilyenkor a nyárba?

Tücsinek:

Kis utcácska az óvárosban:

A Paradeplatzon a bankrendszer ellen tüntetők felköltöztek a Lindenhofra, és ott hippiznek tábortüzestül, zenéstül:

Meló

Meló az lett :)
Ami lett: szervezkedős állás egy zürichi galériában/műkereskedőnél. November 21-én kezdek, úgyhogy most még egy hónapig úgy fogom magam érezni, mint aki szabin van (ahelyett, hogy úgy érezném, lógok a levegőben).
Ami nem lett, de jó élmény volt: registrar állás a Tate Modernben. Múlt csütörtökön behívtak egyszer csak most keddre interjúzni, és hirtelen felindulásból úgy döntöttem, hogy skype-olás helyett elmegyek személyesen. Az ember hozzon áldozatokat. Hétfő délután érkeztem Londonba, estére vettem magamnak színházjegyet a Haymarket Theatre-be, ahol Ralph Fiennes játszotta Prosperót A viharban. Nagyon jó volt, habár az én ízlésemnek néha egy picit túljátszották, túlszavalták a dolgot. De összességében nagy élmény volt, kiegészítve azzal, hogy szünetben a jegyszerdő lányok tálcáról fagyit árultak, úgyhogy a szünetben az egész nézőtér fagyizott.
Másnap reggel elsétáltam a Tate Modernbe,

ahol egy nagyon jó interjúm volt, tök jó kis szakmai kérdésekkel. (Azóta kiderült, hogy tényleg nem engem választottak, de nem is fűztem hozzá különösebb reményeket. Az élmény így is pozitív maradt.) Ezt követően végre közelebbről is megismerkedtem a Millenium Footbridge-dzsel, persze lelki szemeim előtt az egész hullámzott, és pattogtak rajta az emberek á la Harry Potter 6. Be akartam nézni a St Paul's-ba, de kiderült, hogy nem elég, hogy van belépő, de 14 fontba kerül. Mondjuk ebben már minden benne van, de én csak egy kicsit üldögélni szerettem volna, nem felmászni a kupolába és lemenni az altemplomba. Így jobb híján a National Galleryben kötöttem ki, ahol cél nélkül, boldogan kóboroltam, illetve ismételten megállapítottam, hogy az angolok értik legjobban a múzeumi kajálda lényegét: legyen friss, jó választékkal (ez a kettő Magyarországon nem megy), de ne túl puccos (ez meg Amerikában nem megy).
Ebből ugyan útibeszámoló lett, de majd ha elkezdtem dolgozni, akkor lesznek részletek az új melóról is.

Gourmesse

Mint megtudtam, minden évben ősszel tartják Zürichben az ínyencek vásárát, ahol termelőkkel és kézműves termékeikkel lehet találkozni. És a legfontosabb, hogy kóstolgatni is lehet :) Nagyon ciki, de én idén voltam először, eddig valahogy elkerülte a figyelmemet.

Fénypontok:

• létezik jó, sőt nagyon jó minőségű magyar borokat forgalmazó kereskedő Svájcban. Bock, Gere, stb.;
• az olívaolajak és ecetek variációs lehetősége kimeríthetetlen;
• a legjobb fondü-keveréket egy zollikerbergi sajtos készíti;
• ha valaki képes Mecklenburg-Pomerániából idejönni, és elhozni vadhúsból készült szalámijait, akkor annak oka van, és venni kell;
• Susannéék találtak olyan illatú bort, mint a szomorú emlékű új-zélandi nedűnk, ráadásul ezt itt, Svájcban készíti egy hölgy;
• Fogatlan Elly néni Graubündenből 170 féle lekvárt készít, többek között olyan helyi gyümölcsökből és bogyókból, amiket pl. egy bajor sem ismer.

Ilyen vetélytársak mellett egy csokistand labdába sem tud rúgni, bármekkora csokiszökőkutat is tesznek ki a folyosó közepére.

És akkor a zsákmány (nagyon visszafogtam magam):

balról: mustár saszla szőlővel, gránátalmás ecet, rozmaringos olívaolaj és szarvas rillette
(lesz még egy fél rúd szarvasgombás szarvas-szalámi is)