Meló

Meló az lett :)
Ami lett: szervezkedős állás egy zürichi galériában/műkereskedőnél. November 21-én kezdek, úgyhogy most még egy hónapig úgy fogom magam érezni, mint aki szabin van (ahelyett, hogy úgy érezném, lógok a levegőben).
Ami nem lett, de jó élmény volt: registrar állás a Tate Modernben. Múlt csütörtökön behívtak egyszer csak most keddre interjúzni, és hirtelen felindulásból úgy döntöttem, hogy skype-olás helyett elmegyek személyesen. Az ember hozzon áldozatokat. Hétfő délután érkeztem Londonba, estére vettem magamnak színházjegyet a Haymarket Theatre-be, ahol Ralph Fiennes játszotta Prosperót A viharban. Nagyon jó volt, habár az én ízlésemnek néha egy picit túljátszották, túlszavalták a dolgot. De összességében nagy élmény volt, kiegészítve azzal, hogy szünetben a jegyszerdő lányok tálcáról fagyit árultak, úgyhogy a szünetben az egész nézőtér fagyizott.
Másnap reggel elsétáltam a Tate Modernbe,

ahol egy nagyon jó interjúm volt, tök jó kis szakmai kérdésekkel. (Azóta kiderült, hogy tényleg nem engem választottak, de nem is fűztem hozzá különösebb reményeket. Az élmény így is pozitív maradt.) Ezt követően végre közelebbről is megismerkedtem a Millenium Footbridge-dzsel, persze lelki szemeim előtt az egész hullámzott, és pattogtak rajta az emberek á la Harry Potter 6. Be akartam nézni a St Paul's-ba, de kiderült, hogy nem elég, hogy van belépő, de 14 fontba kerül. Mondjuk ebben már minden benne van, de én csak egy kicsit üldögélni szerettem volna, nem felmászni a kupolába és lemenni az altemplomba. Így jobb híján a National Galleryben kötöttem ki, ahol cél nélkül, boldogan kóboroltam, illetve ismételten megállapítottam, hogy az angolok értik legjobban a múzeumi kajálda lényegét: legyen friss, jó választékkal (ez a kettő Magyarországon nem megy), de ne túl puccos (ez meg Amerikában nem megy).
Ebből ugyan útibeszámoló lett, de majd ha elkezdtem dolgozni, akkor lesznek részletek az új melóról is.