10 év

Tegnap este elmentünk kicsit ünnepelni magunkat, 10 év végülis  nem semmi. (Andrisnak úgyis az az elmélete, hogy ezeket az évfordulókat nem kell túl gyakran megünnepelni, elég azokat az éveket, amiből van pénz címlet: 1, 2, 5, 10, 20, 50. 50 után lehet újra sűrűbben, én pedig már lobbizom a 25-ért.)

Eredetileg a Dolderbe foglaltam asztalt, de aztán jobban megnézve az étlapot túl halasnak találtam. Ez pedig az ünneplő tömegek felének nem annyira ínycsiklandó. Szerencsére akkortájt volt a Gourmesse, és a programban felfigyeltem egy vékony, vörös csajra, akinek Zürichben van az étterme.

biztos voltam benne, hogy jó, és kreatív lesz a kaja

Ő Meta Hiltebrand, a Metas Kutscherhalle séfje. A hely nagyon jó választásnak bizonyult: picike (egy este max 30 embert tudnak kiszolgálni), és tényleg izgalmas fogások vannak, viszont nincs meg benne a puccos helyek feszengése. Családias is, mert itt a Bareiss-szel ellentétben a 20 ember nem 300 négyzetméteren helyezkedik el, hanem nagyjából egymás ölében.
Lehet meglepetésmenüt kérni, vagy az étlapról rendelni. Mi ez utóbbit választottuk, és a következőket ettük:
Andris: 1) paradicsomleves friss zöldfűszerekkel és vaníliaolajjal, 2) argentin marhasteak narancsos portói szafttal, sült zöldségekkel és fűszeres sült krumplival, 3) gesztenyés fehércsoki-mousse fügeszeletekkel, mézaskalács fűszerrel ízesített vaníliás piskótával
Kini: 1) zöldsaláta pirított mandulával, mazsolával és balzsamecetes-mézes öntettel, 2) pirított vaddisznócsíkok tejszínes tésztával, karamellizált gesztenyével, vöröskáposztával és földimogyoróval, 3) mézes pana cotta birsalmakompóttal és goji bogyóval

Volt még egy különlegessége az estének, mégpedig az, hogy ajándékot kaptam :) Pedig nem szoktunk egymásnak évfordulóra ajándékot adni, aminek fő oka, hogy gyakran el is felejtjük a jeles napot. De most a desszert mellé kihoztak egy helyes kis dobozkát. Én azt hittem, hogy ajándék praliné, úgyhogy gondoltam majd itthon kinyitjuk, és megesszük. Aztán az Andris addig-addig kérdezősködött, hogy mi van benne, hogy csak megnéztem a csomagolást, ami egy ékszerész szalagjával volt átkötve. Ettől még nem lett világosabb a dolog, de aztán csak kinyitottam a dobozt, amiben ez volt:

kis hold három kővel

Csak ekkor esett le, hogy ezt én kapom, az Andristól, és meglepi. És ékszer. Az volt benne a legnagyobb meglepi, mert nem vagyok egy ékszeres lány. Amiket hordok, azokat mind az Andristól kaptam. Időrendi sorrendben: óra, eljegyzési gyűrű, jeggyűrű. És most van egy kis nyakláncom is, asszem ezzel már teljes a paletta.