Zajlik

Péntek: voltam szülésfelkészítő akupunktúrán, a sviccerül beszélő srácnak azért megnyugtatóan ferde szeme volt ehhez a mesterséghez. Többek között kérdezte, hogy nem vagyok-e türelmetlen, mire mondtam neki, hogy én vagyok a türelem mintaszobra. Azóta persze feltűnt, hogy nem tudok végignézni egy filmet, egy könyvből egyszerre 15 oldalnál többet elolvasni, max a főzésre tudok koncentrálni. Talán erre gondolt?

Szombat: az év eddigi legrondább napja, szakadt az eső, mintha dézsából öntenék. Ebben az özönvízben tanúskodtam egy polgári esküvőn. Szerencsére úgy döntöttem, hogy nagy hassal nem fogok csiniben és magassarkúban odabillegni a városházára, és hívtam még időben egy taxit. Az esküvőt jó hangulatban lenyomtuk, az anyakönyvvezető sem vette magát túlzottan komolyan. Az egyetlen problémám az volt, hogy amolyan hatvanas évekre hajazó kagylófotelek voltak fenntartva a párnak és a tanúknak, ami szinte becuppant, majd nem ereszt. Azért valahogy sikerült belőle kikászálódnom a stratégiailag fontos pillanatban.

Utána volt Barával haverkodás, akinek újdonság volt, hogy Zürichben akár az eső is eshet, mert eddig mindig verőfényes napsütést fogott ki. A mostani csapadékmennyiséggel viszont már hozta a város a nagy átlagot. Viszont ennek megfelelően a program abból állt, hogy egy reggelizőhelyről előbb-utóbb átültünk egy onnan 2 percre levő ebédelőhelyre.

Délután/este a délelőtti esküvőt megkoronázó grill buli volt az ifjú pár tetőteraszán, az eső is elállt, és nagyon szép naplementét kaptunk, még ha egy kicsit hideget is. Az esküvő templomi és elegáns buli felvonása most pénteken következik.

Vasárnap: ügyintézős nap, aminek fontos mozzanatai

- Andris kicserélte a virágládákban a tavalyi szezont mérsékelten túlélő növényeket

- rendeltünk kombi légzésfigyelő-babyphone-t

- föltettünk róbertgidás rajzokat a gyerekszoba falára, ami így még cukibb lett

Hétfő (azaz ma): voltam dokinál, gyerkőc olyan 2,5 kiló, úgy tűnik, nem lesz egy elefántbébi (amit én értékelek). "Engedélyt" kaptam a pénteki esküvőn való részvételre, ami Ausztriában lesz. Az orvos ezzel kapcsolatos véleménye: 1) addigra betöltöm a 37. hetet, tehát nem számítana a gyerek koraszülöttnek; 2) kevesebb mint 2 óra autóútra megyünk, az laza; 3) maximum szülök Bregenzben, az is civilizált hely. A kórházi koffert majd bedobjuk az autóba, csak hogy nálunk legyen.

Amúgy ez volt az utolsó vizsgálat. Kaptam egy kontroll-időpontot a terminus napjára, ha addig nem lenne dolgom arrafelé.