Kórház

Gyorsan leírom az itteni élményeimet, még mielőtt az események sodrában elfelejtem - és később talán el sem hiszem. (Nem szüléstörténet lesz, fiúk is olvashatják  ;-))

A választott kórház az utcánkban van, ezért is választottuk. Meg azért, mert a kanton egyik "babagyára", tehát nagy a tapasztalatuk, és jókat hallottunk róla. De a közelsége mindent visz, főleg úgy, hogy nincs autónk.
Egyágyas szobában vagyok, az ellátás részeként hozzák a napi háromszori ételt (2x meleg), lehet kérni nasit, sütit, gyümölcsöt. Emellett hoznak (szoptatós-) teát, és állandóan feltöltik a vízkészleteket. Reggel a szoba bejárata mellé be van készítve a választott napilap - én a Neue Zürcher Zeitung-ot "járatom".
A személyzet hozzáállását az jellemzi legjobban, hogy olyan érzésem van, mintha a kórházat nekem építették volna, és mindenkinek a személyes páciense lennék. A dokik, akikkel bármilyen dolgom volt eddig az intézményben (a terhesgondozós orvosom, az, aki az nst-ket értékelte,a műtétet végző doktornő, illetve az aneszteziológus) bejönnek megkérdezni, hogy hogy vagyok, és figyelemmel követik az eseményeket. Vannak szuper aranyos ápolónők, akik mindenféle csecsemőügyben profik, kérésre jön a szoptatási tanácsadó. Persze van gyerekorvos is, mindenféle alapvizsálatot elvégeztek a manón. Amikor beállt a vállam, akkor pedig jött egy masszőr. Ha fáradt vagy, akkor pár órára be lehet adni a dedet a csecsemősökhöz
Mindezen kívül vannak kis félórás előadások csecsemőgondozásról, gyermekágyról, megmutatják a fürdetést (itt Dávid volt a bemutatóalany - mérsékelten értékelte az élményt). Ezen kívül pedig millió információt, brosúrát és mindenféle olvasnivalót kaptunk.

Holnap megyünk haza, egyelőre az egyetlen előnyének a külön légteret érzem  ;-)