2013. február 26., kedd

Mint az ék

Mármint egyszerű.
Miután az idei évben Dávid eddig több napot volt beteg, mint nem, kissé felborult a napi ritmusa. Konkrétan nem nagyon alszik nap közben, erősen a minimumra törekszik, és azt is a délelőtt folyamán abszolválja. Viszont itthon záros határidőn belül elunja magát és a játékait, rólam nem is beszélve.
Ma viszont megszállt az isteni sugallat: egy újabb rövid alvást követően fölpakoltam őkelmét, és nekivágtunk a városnak. Az elején szíverősítőnek kaptam egy chai lattét a Starbucksban, aztán nagyot sétáltunk a tóparton. Közben dobtunk pénzt egy utcai zenésznek, aki nem volt túl jó, de olyan hangulatosan játszott. Beszélgettünk két sétálgató bácsival, akik közül az egyik szép életet kívánt nekünk, és azt mondta, hogy neki így 83 évesen már joga van ilyet mondani. Egy kisfiú lelkesen rohant a nagyszüleihez, hogy látott még egy babát - ezek voltunk mi. Visszafelé pedig beültünk a Tibits Bistroba, én ittam egy gyömbér puncsot, Dávid pedig elfogyasztotta az uzsonnáját. Mi voltunk a nyolcadik babakocsi, az egyik ikerkocsi volt.
Aludni azóta sem alszik, de úgy érzem, nyertem bő két órát a nap folyamán.

3 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Már ki is néztem pár kiállítást, mindenképp fogunk menni.

      Törlés
  2. Ez így van. Meg könyvesboltba is:) És nyugodtan lehet vele járni a várost, legalább világot lát.

    VálaszTörlés