Időjárásjelentés

koranyár Zürichben

Hongkongi képek

Íme az ott készült képekből válogatott album:
https://plus.google.com/u/0/photos/117372577285518827086/albums/5882241329326056913?authkey=CIm56KSVhrjtCQ

Ladies' Hong Kong

A makaói kaland után a gyerekek és a fiúk pihenőnapot tartottak, mi pedig Eszterrel bementünk úriasszonyoskodni a városba. Eredeti tervem az volt, hogy a Peninsula Hotelben vesszük magunkhoz híres (legalábbis az útikönyv szerint) teájukat, amolyan angol módra kis sütikékkel, háromszög alakú, héjától megszabadított uborkás szendvicskékkel és minden egyéb kellékkel egyetemben. Elegánsan hosszú nyári ruhában, stólákkal felszerelkezve mentünk, majd kiderült, hogy mivel előre foglalni nem lehet, ezért a mókára bő két órát kellene várni. Természetesen sorban állással. Ebben szerintem két rossz dolog van: az egyik, hogy őrült hosszan kell sorban állni, nézve, ahogy a többiek esznek-isznak; a másik, hogy amikor te eszel-iszol, egy halom ember bámul, várva, hogy menjél már a fenébe.
Elhagytuk a terepet, és némi dilemmázás után inkább elmentünk egy másik teázóba, ami Eszternek jutott eszébe, és nagyon jó ötletnek bizonyult. A TWG Tea Company butik boltja és teaszalonja hongkongi tartózkodásom legmarkánsabb kulináris élménye lett. (Képek később jönnek, mert nem telefonnal készültek.)

kép innen

Itt is volt sor, de csak rövid. És számunkra még jobban lerövidült, mert életünkben először mi voltunk a Nagy Fehér Emberek. Egyszerűen előbb vezettek minket oda egy asztalhoz, mint az előttünk várakozó helyieket. Szép vagy nem szép dolog, de nem protestáltunk. Sőt, én még élveztem is. Meglegyintett a kolonizáló nemzetek szele.

A menü a következőkből állt:

• fejenként egy kancsó tea: Eszter jázminos fehér teát kért, amit egy gyönyörű üvegkancsóban szolgáltak fel, és újratöltötték vízzel legalább négyszer. Én egy Five o'clock tea-nek nevezett feketét ittam, természetesen tejszínnel. A porcelánkancsónak fémburkolata volt, hogy jobban tartsa a meleget. Az asztalon állt egy cukros tálka is benne elegáns kis ezüstkanállal, és a legszebb cukorkristályokkal, amiket valaha láttam.
• fejenként három szendvics: mindketten ettünk lazacosat és fois gras-sat, Eszter mellé még egy grillezett zöldségeset, én pedig egy black Angus steak-eset. A fois gras szinte megszólalt, egy ízorgia volt.
• fejenként vagy 2 aranymazsolás scone (nekem) vagy 2 muffin (Eszternek, egy sima és egy kakaós, mindkettő sok csokidarabbal), mellé tejszínhab és valami aranyszínű finomság, amiről azt hittük, hogy narancslekvár, de aztán olvastam egy blogon, hogy teazselé volt. Ha ez utóbbi, akkor is volt valami citrusos beütése.

Én az egészet még egy szelet citrompitével is megfejeletem, nem, mintha bírtam volna, inkább csak a kíváncsiság hajtott. És nem csalódtam.

A hedonizálás végeztével (vagy folytatásaként?) még egy szoknyát is vettem magamnak, így a 35 fokos Hongkongból egy pár téli cipővel és egy őszi szoknyával fogok hazatérni. A felhasznállási helyen úgyis ezek az évszakok dominálnak.

A makaói fiaskó

Tegnap elmentünk Makaóra mind a heten (mint a gonoszok). Ez így roppant egyszerűen hangzik, de a valóságban így festett:
Eszterék Bori balletórája után már 10-kor elhagyták Discovery Bay-t, mi Dáviddal a délelőtti alvást követően délben. Az 1-kor induló hajóval mentünk át Makaóra, 2-re voltunk kb ott, negyed 3 után keveredtünk ki a hajóállomásról (útlevélellenőrzés, visszafelé jegy megvétele). Eszterék megírták, hogy milyen téren találkozzunk, ehhez buszra szálltunk, és időben ott is voltunk. Ők sajnos gyalog közelítették meg a célpontot a 36 fokban. Enyhén csapzottan érkeztek.
A város érdekes keveréke egy portugál és egy kínai településnek, vannak egészen európai házak, majd egy utcával arrébb pár húszemeletes kínai lakótelepi tömb, csak a miheztartás végett. Minden három nyelven van kiírva: kínaiul, portugálul és angolul. Angolul viszont szokás szerint senki nem beszél, vagy ért. Beültünk valahova enni, ahol először kézzel-lábbal elmondták, hogy 2 után nincs meleg étel, majd a következőre választott szendicsre egyszerűen nem voltak hajlandóak felvenni a rendelést. Ekkor felálltunk, és átmentünk az autentikus Pizza Hutba, ahol valaki megértett minket, sőt, még etetőszékeket is hoztak.
Egy darab látnivalóra maradt idő, egy 17. századi portugál templom épen maradt hmlokzatára, utána vissza kellett indulnunk a kikötőbe. Nem akartuk magunkat még egyszer átverekedni a belvárosi tömegen, úgyhogy elindultunk valamerre, remélve, hogy előbb-utóbb találunk egy buszt. Találtunk is, de a 17:15-ös kompot, amire a jegyünk szólt, lekéstük. A jegy más járatokra is érvényes, csal azokra meg nem fértünk föl. Végül Gyurinak hála sikerült a 18:15-össel visszamenni Hongkongba, fél 9 után értünk haza. Gyerekek romokban, de végig nagyon jól viselkedtek.
Nálunk esti bónusz, hogy a plusz doboz tápszer, amit hoztunk, mégsem tápszer, hanem valami anyatej-sűrítő por, csak ugyanúgy hívják, mint a tápszert. Így Dávid rendes kanalas vacsorát kapott, utána teát, de szerencsére így is gond nélkül elaludt.
Ma pihenőnap, csak a felnőttek mennek be a városba felváltva, aprónép marad, a program játszóházazás, strand, ilyesmik.

Andris maradt Makaón megnézni a híres The Venetian kaszinót. Éjjel 2-re kiment a kompállomásra, a reggel negyed 8-as járatra már kapott is jegyet. Így visszament még egy kicsit, és csak reggel ért haza.

Hongkongi random

Discovery Bayben folynak a nyugis programok: játszóház, strand, séta. A cityben persze nyüzsés, forgalom, boltok és őrület. Dáviddal is bementünk, nézelődtünk, voltunk parkban. Ettől eléggé kikészült, kicsit zaklatottabban aludt, de alapvetően tetszett neki. Jártunk az ún. mid-levels-en is, ami egy felüljáró rendszer, át lehet menni a fél belváros fölött, bevásárlóközpontokon és banképületeken keresztül visz. Vannak szabadtéri szakaszai, aztán a felüdülést jelentő benti légkondicionáltak.
Gyerektelenül külön-külön voltunk természetesen, este. A fiú- és a lánycsapat is az éjszakai piacon bóklászott, vacsira pedig Andrisék vietnamit, mi kínait ettünk. Ők egy kis étteremben, mi egy utcai helyen:

turisták, helyiek, nyelvi- és ízkavalkád

Mi utána kisétáltunk a tengerhez Kowloon-on, megnéztük a kilátást,

jobbra, balra ameddig a szem ellát ugyanez

utána pedig átkompoztunk Hong Kong szigetére

Az útkikönyv szerint "You can't say you've 'done' Hong Kong until you've taken a ride on the [...] Star Ferry."

Voltunk hármasban a Nagy Buddhánál is. (Itt nem telefonnal fényképeztünk, hanem rendesen, úgyhogy még nincsenek saját képeink.)

kép innen

Kabinos felvonóval lehet följutni (vagy busszal, de az messze nem olyan látványos, a fölvonóból lehet látni a mesterséges szigetre épített repteret, ahol percenként száll fel vagy le egy gép), a fönti kijáratnál egy műfalu-szerű bevásárlóutca vár. Van Starbucks és Subway. Hát ennyire mű. Pár perc alatt el lehet sétálni a Buddhához, ami tényleg fantasztikus monstrum. Dávidot a  lépcső aljában magamra kötöttem hordozóban, így másztuk meg a 268 fokot. Utána átmentünk a szomszédos kolostorba ebédelni, ami népszerű program itt. Mivel buddhista kolostor, ezért csak vegetáriánus fogásokat adnak, olcsó, de nem valami nagy durranás. Eléggé vacak igazából.
Épp elkedvetlenedtünk egy kicsit, amikor meghallottuk, hogy szertartás folyik a kolostorban. Magába a terembe nem lehetett bemenni, de a díszes előtérbe igen, és onnan be is lehetett látni. A hely gazdagon ki volt festve főleg arannyal és vörössel, de nem ez volt a lényeg, hanem a szerzetesek kántálása. Ettől számomra értelmet nyert az egész kommerciálisnak tűnő turista célpont, autentikus lett, habár fogalmam sincs, hogy itt mi számít annak. A zenétől lett élmény a hely, nem csak egy látványosság.

Másik jelentős esemény az volt, hogy sikerült végre randiznom Fergus Herries őméltóságával. Igaz, hogy csak másfél óránk volt, de ezalatt megiszogattunk egy üveg pezsgőt, és begyűjtöttük egymás családi híreit. Én meg valahogy elkezdtem magam otthon érezni a városban, ami az '50-es évek óta Herries territórium.

az én 'kis' középső au-pair gyerekem

Dávid 11 hónapos (most már tényleg)

Gyorsan az adatok: olyan 2 hete 8250 g volt (egy újabb spontán ügyeletlátogatás alkalmával mérték), és nem tudjuk, hány centi, talán 72-74. A 74-es ruhák pont jók rá.
Lett két foga alul, illetve áttörtek, de még nem emelkednek ki nagyon. Vadul rág minden útjába akadó dolgot, vagy a kezét, úgyhogy talán készülődnek további versenyzők is.
Mozgásban nincs nagy újdonság, csak stabilabban tud állni, oldalazni, flottabbbul megy minden. Most már hajlandó hosszabb időn keresztül is ülve játszani, vagy csak egyszerűen üldögél egy kicsit. Néha éjszaka az ágyában is.
Finommozgásban szinte tegnapi fejlemény a lapozás. Az még nem nagyon érdekli, hogy mi van az adott oldalon - mint az üléssel és a mászással: előbb a mozg(at)ás varázsa, utána jön az az egy helyben levő elmélyülés.
Jó alvó, otthon többnyire simák az éjszakák. Az előző bejegyzésben leírtam, hogy a hosszú repülőúton is szépen teljesített

reggeli játék a repülőn

és azóta a hongkongi lakásban is egyre nyugodtabban pihen.
Jó evő is, nem igazán válogatós, de azért előfordul, hogy valami nem jön be. Ez lehet korábbi kedvenc is, vagy valami újdonság. De akkor pár hét múlva többnyire megint lehet ugyanazzal próbálkozni. E téren következő projektünk az önálló evés elkezdése. A bölcsiben adogatnak neki tésztát, kenyeret, gyümölcsöt, és szívesen majszolja a kézbe vehető dolgokat, de otthon ennek még nem adtunk elég teret.
Nagyon barátkozós kisgyerek. Múlt hétvégén a tóparton voltunk egy nagy réten, ahol mindenféle félelemérzet nélkül nekiindult felfedezni a világot, és egy perc múlva már egy másik család kellős közepén találtuk. Másoktól pedig labdát kunyizott. A labda amúgy is nagy favorit, végtelen ideig képes lekötni őt bármiféle guruló tárgy kergetése.
11 hónapos szülinapjára pedig élete első hajókázását időzítettük. A zürichi tavon még nem járt, de a Kínai-tengeren már igen.

komp Discovery Bayből Hong Kong Islandre

Megérkezés Hongkongba

Mázlink van ezzel a Dáviddal.
Az úgy volt, hogy kedden este letettük aludni, kb a délutáni altatás rituáléjának megfelelően. Másfél óra múlva pedig kivettük az ágyából, amit ő mosolyogva nyugtázott, Máté kivitt a reptérre, ahol 5 üveg bébiétellel gond nélkül átmentünk a biztonsági vizsgálaton, és 11-kor fölszálltunk Hongkong felé. Ezután egy légikísérő pasas installálta a fiatalúr ágyát, Manó kapott esti tejet, fölé csíptettünk egy takarót sötétítés céljából, és pár cumivisszaadástól eltekintve csönd volt reggel 7-ig (európai idő szerint 7-ig). Aztán reggelizett, játszott, tízóraizott, majd még belefért az útba egy újabb rövid alvás, és leszállásra felébredt, amikor amúgy is le kellett szerelni az ágyat. Hazáig mosolygott, ismerkedett az unokatesókkal, akik kijöttek elénk a reptérre. Utána felfedezte a lakást, kapott vacsit, fürdés, és újra alvás. Az éjszaka első fele még kissé turbulens volt, fél 1-ig óránként be kellett hozzá menni, de aztán fél 1 és fél 7 között nyikk nélkül szunyált. A reggeli tej után szinte azonal visszatettük, és húzta tovább a lóbőrt negyed 9-ig, amikor is fölébresztettm, gondolva az estére. Hátha így le lehet majd tenni a szokott időben, és megtörténik az átállás.

reggel negyed 9-kor

Egy nagyon jó kis lakásban lakunk az Eszterékkel szomszédos házban. Van 2 hálószoba, és még Juli régi kiságyát is megkapta Dávid, úgyhogy igazán ideális manókörülmények között van.

kilátás a 20. emeletről, háttérben a hongkongi felhőkarcolók

Ma Eszterrel és Julival elsétáltunk a gyönyörű tengerparti sétányon a boltig, tényleg teljesen nyaralás érzésünk van! Összevásároltunk mindenféle érdekes dolgokat: Andris a szokatlanra utazott, én a brit kajákra néhol kis ázsiai beütéssel. Az még nem világos, hogy ezekből mit fogok főzni, de majd kitalálok valamit.

Ma elvileg még Fergusszel, az angol au-pair családom középső gyerekével is találkozunk, ha összejön ezzel a kajlával a randi. Állásinterjúkra jött, de többet még nem tudok. A találka azt is jelenti, hogy bemegyek/bemegyünk HK-Islandre, és meglátjuk, hogy milyen az igazi város.

Kutyafuttában

Volt vasárnap anyák napja, és a bölcsiből kaptam egy ilyet:

Ezen kívül pakolás, és ma késő este indulás Hongkongba!
Idő közben még egy nyaralást leszerveztünk szeptember elejére, csak hogy május 22. után is legyen mit várni.