Ladies' Hong Kong

A makaói kaland után a gyerekek és a fiúk pihenőnapot tartottak, mi pedig Eszterrel bementünk úriasszonyoskodni a városba. Eredeti tervem az volt, hogy a Peninsula Hotelben vesszük magunkhoz híres (legalábbis az útikönyv szerint) teájukat, amolyan angol módra kis sütikékkel, háromszög alakú, héjától megszabadított uborkás szendvicskékkel és minden egyéb kellékkel egyetemben. Elegánsan hosszú nyári ruhában, stólákkal felszerelkezve mentünk, majd kiderült, hogy mivel előre foglalni nem lehet, ezért a mókára bő két órát kellene várni. Természetesen sorban állással. Ebben szerintem két rossz dolog van: az egyik, hogy őrült hosszan kell sorban állni, nézve, ahogy a többiek esznek-isznak; a másik, hogy amikor te eszel-iszol, egy halom ember bámul, várva, hogy menjél már a fenébe.
Elhagytuk a terepet, és némi dilemmázás után inkább elmentünk egy másik teázóba, ami Eszternek jutott eszébe, és nagyon jó ötletnek bizonyult. A TWG Tea Company butik boltja és teaszalonja hongkongi tartózkodásom legmarkánsabb kulináris élménye lett. (Képek később jönnek, mert nem telefonnal készültek.)

kép innen

Itt is volt sor, de csak rövid. És számunkra még jobban lerövidült, mert életünkben először mi voltunk a Nagy Fehér Emberek. Egyszerűen előbb vezettek minket oda egy asztalhoz, mint az előttünk várakozó helyieket. Szép vagy nem szép dolog, de nem protestáltunk. Sőt, én még élveztem is. Meglegyintett a kolonizáló nemzetek szele.

A menü a következőkből állt:

• fejenként egy kancsó tea: Eszter jázminos fehér teát kért, amit egy gyönyörű üvegkancsóban szolgáltak fel, és újratöltötték vízzel legalább négyszer. Én egy Five o'clock tea-nek nevezett feketét ittam, természetesen tejszínnel. A porcelánkancsónak fémburkolata volt, hogy jobban tartsa a meleget. Az asztalon állt egy cukros tálka is benne elegáns kis ezüstkanállal, és a legszebb cukorkristályokkal, amiket valaha láttam.
• fejenként három szendvics: mindketten ettünk lazacosat és fois gras-sat, Eszter mellé még egy grillezett zöldségeset, én pedig egy black Angus steak-eset. A fois gras szinte megszólalt, egy ízorgia volt.
• fejenként vagy 2 aranymazsolás scone (nekem) vagy 2 muffin (Eszternek, egy sima és egy kakaós, mindkettő sok csokidarabbal), mellé tejszínhab és valami aranyszínű finomság, amiről azt hittük, hogy narancslekvár, de aztán olvastam egy blogon, hogy teazselé volt. Ha ez utóbbi, akkor is volt valami citrusos beütése.

Én az egészet még egy szelet citrompitével is megfejeletem, nem, mintha bírtam volna, inkább csak a kíváncsiság hajtott. És nem csalódtam.

A hedonizálás végeztével (vagy folytatásaként?) még egy szoknyát is vettem magamnak, így a 35 fokos Hongkongból egy pár téli cipővel és egy őszi szoknyával fogok hazatérni. A felhasznállási helyen úgyis ezek az évszakok dominálnak.