London, what else?

A második hétvégi kimenőm célja London volt, Melindával vettük nyakunkba a várost. Egy Covent Garden-közeli szállodában laktunk, itt találkoztunk péntek délelőtt, és rohantunk azonnal ki a városból a Harry Potter Studio Tour-ra. Itt három órát simán elkbóklásztunk, anélkül, hogy úgy éreztük volna, nagyon lassan haladunk, vagy abszolút mindent elolvasnánk. Láttunk jemezeket és díszleteket, megismerkedhettünk pár filmezési trükkel, ittunk butterbeer-t, és aztán csodák-csodájára semmit nem vettünk a boltban, mert nem tetszett a dizájn. Pech. Viszont a belépőjegyet szülinapi ajándékként kaptam Melindától, aki ezt poénból bele is írta a foglalásba. A kasszánál kaptam egy kitűzőt, hogy szülinapom van, erre a kávézóban adtak egy szelet csokitortát. Tiszta haszon.
HP után visszavonatoztunk a városba, és egy kis szusszanás után belevetettük magunkat az estébe. Egy vietnami étteremben vacsiztunk, majd elkolbászoltunk színházba megnézni a Spamalot című Monty Python őrületet. Éjfélkor enyhén totálkárosan zuhantunk az ágyba.
Szombaton nem volt szép idő, így az Oxford Street-en jártunk boltról boltra. Nem üres kézzel, ellenben soványabb pénztárcával tértünk haza. Délután aztán elmenetünk a Borough Market-re, sétálgattunk, néztük a sok finomságot, ettünk is, majd befutott Fergus (akivel 2007 óta nem találkoztam, idén pedig már harmadszor), és még vele forrócsokiztunk-kávéztünk-beszélgettünk egy jót.
Vasárnap megint városnézősebb idő lett, így gyalog mentünk a National Gallery-be. Út közben beszereztünk teát, majd a múzeumban megnéztük a 'Vermeer és a zene' c. kiállítást, mert én nem tudok egy Vermeer bulit kihagyni. A legjobb rész a végén volt, ahol részletesen, kinagyított és infrával készített képek segítéségével bemutatták a mester által használt technikákat. Múzeum után még elugrottunk Notting Hill-be, ahol beleszagoltunk a karnevál szélébe, de úgy döntöttünk, hogy túl sok az ember, meg amúgy is ki akartunk menni a Párizsból érkező Ricsiért a pályaudvarra, úgyhogy hamar elhagytuk a helyszínt. Ezt követően már csak fölkaptuk a cuccainkat, és kimetróztunk Heathrow-ra. Eléggé sűrű, és kerek 3 nap volt, folyt. köv. valamikor.

Alex & Meg

Hétvégi kimenőn voltam. Két egész éjszaka egyedül! 2012 június 11. óta az elsők bébifón nélkül, külső ébresztés nélkül. Persze fölébredtem negyed 7-kor...
Na de az ok: legindősebb au-pair gyerekem, Alex esküvőjére hívattam meg magam, ami Délnyugat-Skóciában került megrendezésre. Pénteken leléptem hamarabb az irodából, és Londonon keresztül elröppentem Edinburghba. Kisebb keveredések után egymásra talátunk azzal a másik vendéggel, aki levitt a birtokra. Nagyon kellemes útipartner volt, a bő két óra csak úgy elrepült a néptelen, éjszakai skóciai utakon, és még csak el sem tévedtünk.

Nagy Ház a kert felől, másnap reggel

Azonnal belecsöppentem egy vacsora utáni ivászatba, és laza beszélgetésbe. Willel (Alex apukájával) olyan 15 éve nem beszéltem rendesen, úgyhogy épp ideje volt. Mivel Amandával elváltak, ezért két külön házban gyűlt a násznép. Willnél voltak alapvetően a pasik és a fiatalok, Amandánál a saját barátnői férjeikkel. Mondanom sem kell, Willnél kissé nyugodtabb volt a hangulat. Másnap délelőtt átkeveredtem Amandához, igyekeztem pár katasztrófahelyzetet megoldani. Csak ennél a családnál fordulhat elő, hogy én azon kapjam magam, hogy gomblyukba való virágdíszeket készítek az esküvő előtt 3 órával a vőlegénynek, a tanúknak, és még 15 segítőnek. Az én kézügyességemmel. Ezek után gyorsan elmenekültem, és inkább a Nagy Házban ebédeltem.

"egyszerűen" van megterítve, nincs az az idegesség

Utána a sok farmeros, gumicsizmás, vastagpulcsis ember elment átalakulni, és visszatért egy adag reggeli frakkos és csiniruhás esküvői vendég. A ceremónia a falusi templomban volt (amit véletlenül Alex egyik felmenője építtetett), a helyi lelkész, és a fiúk volt etoni káplánja együtt vezették. Nagyon kedves és személyes volt minden, lehetett nevetni, meghatódni, énekelni, és egyáltalán nem kellett feszengeni. Ha Angliában élnék, még a végén gyakorló anglikán lennék.
A szertartást követően átkocsikáztunk a bulinak helyet adó farmra, ahol egy régi, használaton kívüli istállót pucoltak ki a fiúk.

kilátás a farmról

Terítés és névtáblák. Hol máshol ülnék egy Cuthbert és egy Archibald között? Akik mind a ketten harmincon innen vannak. 

vőlegény, menyasszony, két tanú (azaz a vőlegény öccsei)

Volt nagy ivászat, kevésbé nagy evészet, voltak skót és nemskót táncok. A skótokba beszálltam, reménykedve, hogy majd a megfelelő irányba tologatnak. Nem is rontottam el, illetve nem jobban, mint a többiek. Úgyis a nevetés a lényege. Az utolsó tánc, a "dashing white seargant" egy férfi-két nő csoportokat kíván, és nagyon egyszerű. Ezt magával a káplánnal és a feleségével jártam el, nem győztem csodálkozni a helyzet furcsaságán. Újabb pont az anglikán egyház mellett. A káplán feleségével vacsora után amúgy Edward Rutherfurd-ről beszélgettünk, akivel személyesen találkozott, és beszélgetett is a könyveiről.
Hazafelé sajnos Heathrown elvesztettem az esküvőről csórt ernyőt, pedig a felirata miatt lovasítottam meg: "stolen from Meg and Alex's wedding, 10th August 2013". A sors igazságos.

Dávid 1 éves és 2 hónapos

Pár apró változás (vagy csak én írom olyan későn a bejegyzést - és dátumozom vissza -, hogy több már nem is jut eszembe):

• egyre több formát tud bedobni
• elkezdett tornyot építeni, 3 elemből simán megy, a csillagok megfelelő állása esetéb magasabb is lesz. Aztán nagy lelkesedéssel rombolja össze.
• maradt a 4 fog, habár a hónapofordulón (azaz "ma") egy mega-fogzási-nyűggel kezdett, de fog nem lett belőle, csak 5 napi sikítós sírás
• egy-két tárgyat elkezd megmutatni a képeskönyveiben - eper, katicabogár, hinta, kenyér, perec
• megmutatja a fülét és a pocakját, illetve apu orrát
• nap közben már csak egyet alszik
• tudja, hogy mit mond a kutya (valamiért nálunk a kutya hörög), illetve a hal. Minden más állat esetén lásd kutya. Viszont az ebeket jó messziről észreveszi, és ugat nekik.

nem friss kép, de most még azzal is el vagyunk csúszva

Budapest, 2013 nyár

Miután a család szétszéledt, és 4 különböző országban élünk, így már csak évi két budapesti látogatás fér bele a táncrendbe. A nyárit Eszterék hazalátogatására időzítettük, hogy megint össze lehessen ereszteni az unokatesókat. Volt számos születés- és névnapi ünneplés (időrendi sorrendben Dávid, Anyu, én, Bori, Andris, Juli)

ajándékbontogatás az Ezüstpontyban

Zsófi keresztelője a teljes kaotikus családdal

rajta van mind a 7 Körber-dédunoka, változó lelkesedéssel

másik oldali családi összejövetel Sződligeten

megint degeszre zabáltuk magunkat

illetve Dávid az ország minden lavórjában strandolt egy kicsit

Nagyszalonta u.

Vas Gereben u.

Sződliget

Baráti vonalon szerény volt a felhozatal, mert mindenki Balatonon vészelte át a 40 fok fölötti meleget. Azért sikerült megtekintenünk a hiper-szuper új Molnár-Fazekas rezidenciát, illetve nem maradhatott ki Tücsi (és az ő 90%-ban kész új kérójuk), Melinda, sőt, még Zsófit is elcsíptem szülés előtt kicsivel. Azóta debütált már Julika, kaácsonykor ő is csatalkozhat a bulihoz.
Ezen kívül átfutottunk a Schiele kiállításon (ahol persze beszólt egy kedves látogató, hogy Dávid nem néma csendben volt), voltam Melindával a Cserpesben, és terveket kovácsoltunk, illetve néhány esti beszélgetés is belefért.
Aztán hazajöttünk Zürichbe kipihenni magunkat.