Alex & Meg

Hétvégi kimenőn voltam. Két egész éjszaka egyedül! 2012 június 11. óta az elsők bébifón nélkül, külső ébresztés nélkül. Persze fölébredtem negyed 7-kor...
Na de az ok: legindősebb au-pair gyerekem, Alex esküvőjére hívattam meg magam, ami Délnyugat-Skóciában került megrendezésre. Pénteken leléptem hamarabb az irodából, és Londonon keresztül elröppentem Edinburghba. Kisebb keveredések után egymásra talátunk azzal a másik vendéggel, aki levitt a birtokra. Nagyon kellemes útipartner volt, a bő két óra csak úgy elrepült a néptelen, éjszakai skóciai utakon, és még csak el sem tévedtünk.

Nagy Ház a kert felől, másnap reggel

Azonnal belecsöppentem egy vacsora utáni ivászatba, és laza beszélgetésbe. Willel (Alex apukájával) olyan 15 éve nem beszéltem rendesen, úgyhogy épp ideje volt. Mivel Amandával elváltak, ezért két külön házban gyűlt a násznép. Willnél voltak alapvetően a pasik és a fiatalok, Amandánál a saját barátnői férjeikkel. Mondanom sem kell, Willnél kissé nyugodtabb volt a hangulat. Másnap délelőtt átkeveredtem Amandához, igyekeztem pár katasztrófahelyzetet megoldani. Csak ennél a családnál fordulhat elő, hogy én azon kapjam magam, hogy gomblyukba való virágdíszeket készítek az esküvő előtt 3 órával a vőlegénynek, a tanúknak, és még 15 segítőnek. Az én kézügyességemmel. Ezek után gyorsan elmenekültem, és inkább a Nagy Házban ebédeltem.

"egyszerűen" van megterítve, nincs az az idegesség

Utána a sok farmeros, gumicsizmás, vastagpulcsis ember elment átalakulni, és visszatért egy adag reggeli frakkos és csiniruhás esküvői vendég. A ceremónia a falusi templomban volt (amit véletlenül Alex egyik felmenője építtetett), a helyi lelkész, és a fiúk volt etoni káplánja együtt vezették. Nagyon kedves és személyes volt minden, lehetett nevetni, meghatódni, énekelni, és egyáltalán nem kellett feszengeni. Ha Angliában élnék, még a végén gyakorló anglikán lennék.
A szertartást követően átkocsikáztunk a bulinak helyet adó farmra, ahol egy régi, használaton kívüli istállót pucoltak ki a fiúk.

kilátás a farmról

Terítés és névtáblák. Hol máshol ülnék egy Cuthbert és egy Archibald között? Akik mind a ketten harmincon innen vannak. 

vőlegény, menyasszony, két tanú (azaz a vőlegény öccsei)

Volt nagy ivászat, kevésbé nagy evészet, voltak skót és nemskót táncok. A skótokba beszálltam, reménykedve, hogy majd a megfelelő irányba tologatnak. Nem is rontottam el, illetve nem jobban, mint a többiek. Úgyis a nevetés a lényege. Az utolsó tánc, a "dashing white seargant" egy férfi-két nő csoportokat kíván, és nagyon egyszerű. Ezt magával a káplánnal és a feleségével jártam el, nem győztem csodálkozni a helyzet furcsaságán. Újabb pont az anglikán egyház mellett. A káplán feleségével vacsora után amúgy Edward Rutherfurd-ről beszélgettünk, akivel személyesen találkozott, és beszélgetett is a könyveiről.
Hazafelé sajnos Heathrown elvesztettem az esküvőről csórt ernyőt, pedig a felirata miatt lovasítottam meg: "stolen from Meg and Alex's wedding, 10th August 2013". A sors igazságos.