Ez-az

Címszavakban az elmúlt lassan egy hónap:

Voltunk otthon karácsonyozni, ahol két hét alatt sikerült három helyen lakni: egy hetet egy bérelt lakásban a Székely Bertalan utcában, három napot Tótvázsonyban, az aktuális szilveszteri őrület színhelyén, majd az utolsó hárm napot Kati néninél. Minden nagyon jól sikerült, még ha egy kissé strapás is volt. De alapvetően mindenkivel tudtunk valamennyi időt tölteni, jókat ettünk (Hunyadi téri piac, főleg a savanyúságos pult rulez), és jutott pár délutáni alvás is.

Hazaérkezés után még ki sem tudtam mosni mindent, már el is mentünk itteni barátokkal egy hosszú hétvégére síelni. Illetve tipikusan a fiúk síeltek, a lányok gyereket tologattak. De az idő szép volt, a pizza jó (Graubünden már elég közel van Olaszországhoz), és egy nap akklimatizálódás után már én is kaptam levegőt. A 95-ös nyugalmi pulzust kicsit megdobta az 1850 méteres tengerszint feletti magasság, úgyhogy gyorsan megtanultam, hogy csak sík terepen sétálunk. Viszont ilyen szépeket lehetett látni:

Végül így január közepe tájra újra indultak a zürichi mindennapok, Dávid már heti három napot jár bölcsibe, nálunk sok a meló, de már nem dúlom föl magamat rajta (mit nekem 350 olvasatlan email), tartok a következő hónapokban pár tárlatvezetést, aztán áprilistól már nyugi. A kicsi érkezésére apránként készülődünk, de még nem kapott el a durva fészekrakási ösztön. Az ágyát megvettem, de nem szereltük össze, mert Dávidnak tökéletes szobai lépcső a falapokkal tömött doboz, a ruhákat majd valahogy ideszervezem a családtól, ezeken kívül meg minden van. Vagy megoldjuk.

nem saját kép

Megjött a csilli-villi új babakocsi, Dáviddal ma egyszemélyes járgányként be is üzemeltünk. Eddig nagyon tetszik, kompakt, könnyű, fordulékony. Ha megérkezett a második utas is, akkor majd átépítjük a képen látható verzióra, később a mózes második ülésre cserélhető.

Dávid 1 éves és 7 hónapos

Dávid továbbra is őrületes tempóban fejlődik, most nagyon látványos dolgok történnek. Tud futni, próbál ugrálni, és néha tényleg mindkét lába a levegőben van, próbál hátrafelé menni, Szilveszterkor pedig megtanult lépcsőn lefelé menni. (Fölfelé még inkább négykézláb közlekedik, de azt hiszem, én is ezt csinálnám, ha térdig érő lépcsőkön kellene följutnom.) Tud egyedül pohárból inni, és egyre ügyesebben használja a kanalat.
Ezzel párhuzamosan halad a nyelvi robbanás, már meg sem tudom számolni, hány szót tud. Meg tud nevezni sok-sok járművet, állatot és gyümölcsöt, plusz mindenféle egyéb tárgyat. Nagy kedvenc a másik és a kész. Néhány jelző is bekerült a repertoárba (csíkos, sárga), illetve elkezdett egyszerű mondatokat is mondani: Márti baba alszik, leesett a kanál (miután nagy ívben ledobta, és hosszan nézett utána az etetőszékből), meleg a répa. Kiteszi a névelőt is, de csak azért, mert így könnyebb kimondani, mert pl. Barnust is "Barnus-a-babának" hívta. Versszerűen el tud számolni ötig, fogalmilag a kettőt érti; tudja, hogy ha mindkét kezében van autó, akkor az kettő autó.
Sokkal akaratosabb lett, ilyen szempontból nehezebb vele, meggyőzni pedig még nem lehet. Azt sem tudja még összekötni, hogy milyen viselkedésnek mi a következménye - így még egy kicsit nehéz következetesen nevelni, de igyekszünk. Lassan már érti, hogy ha rossz fát tett a tűzre, mert olyankor szélesen ránk mosolyog, és édesen/tenyérbemászóan harsányan mondja, hogy "szia!" Ettől persze többnyire megenyhülünk, mert tényleg cuki.
Németül még nem nagyon beszél, csak pár szót mond, a bölcsben is magyarul, illetve a saját halandzsanyelvén hadovál. Tud egy svájci (Schiffli fahred uf em See) és egy magyar (hinta-palinta) dalt, de csak mi ismerjük föl, hogy mit is énekel. Viszont azt pontosan érzi, hogy egy sorba hány szótag jut, még ha magát a szót nem is tudja kimondani, a ritmus megvan.
Kedvenc játékai az autók, a formabeillesztés (lehetőleg járműves), de azért néha szeret könyveket is nézegetni. Építős lelkesedése alábbhagyott, de még vissza fog térni, ebben nem kételkedem.

Íme egy bónusz videó: