Címszavakban az elmúlt lassan egy hónap:
Voltunk otthon karácsonyozni, ahol két hét alatt sikerült három helyen lakni: egy hetet egy bérelt lakásban a Székely Bertalan utcában, három napot Tótvázsonyban, az aktuális szilveszteri őrület színhelyén, majd az utolsó hárm napot Kati néninél. Minden nagyon jól sikerült, még ha egy kissé strapás is volt. De alapvetően mindenkivel tudtunk valamennyi időt tölteni, jókat ettünk (Hunyadi téri piac, főleg a savanyúságos pult rulez), és jutott pár délutáni alvás is.
Hazaérkezés után még ki sem tudtam mosni mindent, már el is mentünk itteni barátokkal egy hosszú hétvégére síelni. Illetve tipikusan a fiúk síeltek, a lányok gyereket tologattak. De az idő szép volt, a pizza jó (Graubünden már elég közel van Olaszországhoz), és egy nap akklimatizálódás után már én is kaptam levegőt. A 95-ös nyugalmi pulzust kicsit megdobta az 1850 méteres tengerszint feletti magasság, úgyhogy gyorsan megtanultam, hogy csak sík terepen sétálunk. Viszont ilyen szépeket lehetett látni:
Végül így január közepe tájra újra indultak a zürichi mindennapok, Dávid már heti három napot jár bölcsibe, nálunk sok a meló, de már nem dúlom föl magamat rajta (mit nekem 350 olvasatlan email), tartok a következő hónapokban pár tárlatvezetést, aztán áprilistól már nyugi. A kicsi érkezésére apránként készülődünk, de még nem kapott el a durva fészekrakási ösztön. Az ágyát megvettem, de nem szereltük össze, mert Dávidnak tökéletes szobai lépcső a falapokkal tömött doboz, a ruhákat majd valahogy ideszervezem a családtól, ezeken kívül meg minden van. Vagy megoldjuk.
Megjött a csilli-villi új babakocsi, Dáviddal ma egyszemélyes járgányként be is üzemeltünk. Eddig nagyon tetszik, kompakt, könnyű, fordulékony. Ha megérkezett a második utas is, akkor majd átépítjük a képen látható verzióra, később a mózes második ülésre cserélhető.
Voltunk otthon karácsonyozni, ahol két hét alatt sikerült három helyen lakni: egy hetet egy bérelt lakásban a Székely Bertalan utcában, három napot Tótvázsonyban, az aktuális szilveszteri őrület színhelyén, majd az utolsó hárm napot Kati néninél. Minden nagyon jól sikerült, még ha egy kissé strapás is volt. De alapvetően mindenkivel tudtunk valamennyi időt tölteni, jókat ettünk (Hunyadi téri piac, főleg a savanyúságos pult rulez), és jutott pár délutáni alvás is.
Hazaérkezés után még ki sem tudtam mosni mindent, már el is mentünk itteni barátokkal egy hosszú hétvégére síelni. Illetve tipikusan a fiúk síeltek, a lányok gyereket tologattak. De az idő szép volt, a pizza jó (Graubünden már elég közel van Olaszországhoz), és egy nap akklimatizálódás után már én is kaptam levegőt. A 95-ös nyugalmi pulzust kicsit megdobta az 1850 méteres tengerszint feletti magasság, úgyhogy gyorsan megtanultam, hogy csak sík terepen sétálunk. Viszont ilyen szépeket lehetett látni:
Végül így január közepe tájra újra indultak a zürichi mindennapok, Dávid már heti három napot jár bölcsibe, nálunk sok a meló, de már nem dúlom föl magamat rajta (mit nekem 350 olvasatlan email), tartok a következő hónapokban pár tárlatvezetést, aztán áprilistól már nyugi. A kicsi érkezésére apránként készülődünk, de még nem kapott el a durva fészekrakási ösztön. Az ágyát megvettem, de nem szereltük össze, mert Dávidnak tökéletes szobai lépcső a falapokkal tömött doboz, a ruhákat majd valahogy ideszervezem a családtól, ezeken kívül meg minden van. Vagy megoldjuk.
 |
| nem saját kép |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése