Kétgyerekes

Itt nyafogtam, aztán Ella egy svájci óra pontosságával Nagypénteken megérkezett.
Én csütörtök este még szokás szerint lefektettem Dávidot, másnapra sütöttem-főztem, de nem azért, mert akkora hős vagyok, hanem mert nem éreztem semmit. Aztán az este folyamán valami elkezdődött, és fél 12-kor mondtam Andrisnak, hogy nem biztos, hogy én egész éjjel itt leszek. Erre ő azonnal elhúzott aludni, ha másnaptól szolgálatban lesz. Egy kis óranézegetés és kádfürdő után végül fél 3-ra átballagtam a kórházba, ahol a szomszédasszony fogadott, lévén általában ő az éjszakai ügyeletes főszülésznő. Nst-n a gyerek eléggé inaktív volt, de szerencsétlen az éjszaka közepén nyilván aludt. Végül békén is hagytak minket, lehetett csendben vajúdgatni. Ezúttal egész jól is mentek a dolgok. Elérkezett a reggel, és vele a műszakváltás. Az új ügyeletes orvos edig kitalálta, hogy neki nem tetszik a múltkori császámetszés közben tapasztalt szívritmus-zavarom. Konzultált több orvossal is, majd arra a következtetésre jutott, hogy az előző műtét problémája miatt most is legyen műtét, mert az kontrolláltabb. Úgyhogy megint vágtak, mint később kiderült, miattam feleslegesen. Viszont a magzatvíz teljesen zöld volt, úgyhogy Ella részéről ugyanide jutottunk volna, max. fél órával később. A műtétre Andris is befutott, nem hagyta ki a nagy pillanatot.
Lényeg az, hogy a kisasszony 2014. április 18-án 10:47-kor megszületett. Méretei nőiesek: 2810 g, 47 cm.

Hat nap kórház után hazajöttünk, ahol a legnagyobb kérdés az volt, hogy Dávid hogyan fogadja az új helyzetet. Jöttek látogatni hozzánk, tehát nem itt találkozott először a tesójával, de azért az más. Szerencsére nagyon aranyos Ellával, meg akarja simogatni, illetve ölbe venni, ezekre adunk is neki lehetőséget.

Egy szobában altatjuk a gyerkeket - ez első éjjel kicsit rázós volt, mivel Dávid Ella minden kis neszére fölébredt, és eléggé megijedt. De a második éjszakától kezdve rendesen alszik. Ellát az éjszakai etetésekre kiviszem a szobából, és a nappaliban eszik. Szerencsére eddig úgy tűnnik, hogy erre a mutatványra csak kétszer van igénye. Kop-kop-kop. Nap közben mondjuk annál többször, de ezt betudom 1) a kis súlyának 2) annak, hogy ez éjszakai nyugalom ára. Amúgy nap közben is alszik két jó nagyot, úgyhogy egy szavunk nem lehet rá.
A kétgyerekes logisztikát még tanuljuk, egyelőre erősen fiúk-lányok megosztás van, de azért igyekszem én is időt tölteni csak Dáviddal. Remélem, hogy ez Ella napirendjének kialakulásával majd egyszerűbbé válik.

Húsvét

Perverz módon bármennyire is szeretném az ünnepet kórházban tölteni, nagy valószínűséggel nem fogom.
Viszont a Kintigyerek ilyen cuki a bölcsiben:

Az ünnepre ki kell keresni az összes szóba jöhető beltéri gyerekes programot, mert holnaptól minimum keddig folyamatosan esni fog.

Juckerhof

Ma délelőtt farmon voltunk. Nem volt olyan sok állat, mint tavaly a Bühler's Hofban (itt alapvetően csak kecskék, nyuszik és csibék), viszont jó nagy a terület. Van gyümölcsös, már nőnek a labirintust alkotó növények, vannak hatalmas szalmaszobrok, és le lehet menni a tóhoz (Pfäffikersee) kavicsokat dobálni. Persze az egész mindenség központjában a kaja áll: vannak helyi és környékbeli termékek, amiket az ottani étteremben lehet fogyasztani, illetve kialakítottak egy boltot és piaci standot, ahol meg lehet ugyanezeket vásárolni.
Képek ömlesztve:

A parkolóból talicskán lehet a gyerekeket a farmig tolni

Nem csoda, hogy tartanak itt esküvőket is

Szalmatemplom, bent vannak padok és oltár is. Gyertya nincs.

A tó felől

Dávid kővel és bottal, háttérben kecskékkel. Be is lehet menni a karámba simogatni őket.

Abegumpe (leugrani) a szalmabáláról

Bruncholtunk egy nagyot, ahol a gyerek kedvence a kéksajt és a kolbász volt. Azért a croissant és a lekvár is elfogyott, de egyértelműen nem az váltotta ki a lelkesedést.

Közös lónak...

...nem is túros a háta. Íme az autónk elmúlt pár napja:
- Máté megtankolta
- én lemosattam
- Andris feltetette a nyári gumikat

Nagyon hatékony kommuna vagyunk.

Vasárnapi kispolgári

Délelőtt állatkertben voltunk Cserepanovékkal:

Dávid és Marina szórakoztatnak egzotikus madarakat

Volt egy jó nagy csúszda is

Főzni nem volt kedvem, és a tegnapi ebédből nem maradt elég mára, úgyhogy az állatkertben ebédeltünk. Dávid lelkesen ette a Bratwurstot sült krumplival, hozzá egy kis bolognai spagettit, de utána jelentős mennyiségű gyümölcsöt is elpusztított, főleg szőlőt. Jó tudni, hogy ezt is szereti.

Most alvásidő van, így alkalom adódott végre az új növények elültetésére. Idén kislánnyal gyarapodik a család, egész rózsaszín lett a színvilág ;)

Vannak muskátlik...

...rózsák és zöldfűszerek...

...és további muskátlik.

Most pedig megyek pogácsát sütni, mert délután szülinapi zsúrba vagyunk hivatalosak.

Dávid 1 éves és 10 hónapos

Szuper időszakot élünk vele: érdeklődő, kiegyensúlyozott, és egyre kooperatívabb.
Vannak izgalmas programok: nagyobb játszóház, állatkert, illetve már elmentünk egy rövid hajózásra is:

habár a szerelésből úgy tűnik, de nem egy óceánt átszelő vitorláson utaztunk

Továbbra is nagy favorit a labda, szabadtéren focizik, de a gyerekpalánkon kosárra is dob - és most már tényleg dobja:

Kezdi érteni, hogy van olyan, hogy megyünk valahova, és ezt gyalog tesszük. Babakocsit csak a biztonság kedvéért viszünk, de alapvetően az az elvárás, hogy a kezünket fogva jöjjön. Tegnap nagy áttörésként gyalog mentünk a bölcsibe, majd bölcsi után egy játszótérre - mindkét út bő negyed óra Dávid tempójában.

A bölcsiben pedig lett egy barátnője, Hanna. Együtt játszanak, ölelgetik egymást, nagy a szerelem.

ez még egy tavaly decemberi kép, amit a bölcsi készített

Másik nagy kedvence a szomszéd Márti baba, csak ő a nagy ölelgetéstől még hajlamos felborulni, viszont nagyon jól bírja a gyűrődést. Két idősebb tesó mellett kell is neki.

Tegnap nagyfiúsan a WC szűkítőt is kipróbáltuk egy stratégiai pillanatban (fürdés előtt van egy eléggé tuti időpont), és meg is lett az eredménye már az első próbálkozásnak. Újabb büszkeség. Majd egy picit szoktatjuk az új rendszerhez, de azért a pelenkától még egy jó darabig nem fogunk elbúcsúzni.

Vannak persze még kisbabás dolgai is, pl. a reggeli és az esti tej. Ez szigorúan cumisüvegből történik, amit szigorúan nekünk kell tartani. Ha az üvegben tea van, akkor átveszi. Amúgy hibátlanul iszik bármilyen pohárból egyedül (rendes üvegpohárból is).

Nagyon beleszeretett a mesékbe, pillanatnyilag lefekvéskor fix egy Boribon (a "botos", a.k.a. "Boribon kirándul") és egy Maszat (főleg a "Dokkkkkhtor Maszat"). Vannak kedvenc részei, és sok mondatot be tud fejezni. A laptopon való mesenézést igyekszünk visszafogni, napi max. 10 percet bámulja a képernyőt. Műsoron van a Maszkabál (Tigris és Gomba), újabban Thomas egy kalandja, a Süsü főcímzenéje (ettől amúgy fél, és hozzánk bújuk, de ő kéri, hogy nézzük meg), néha egy David Attenborough természetfilm az elefántokról.

A nemrég beszerzett rajztáblán még nem alkot olyan sokat, de azért már firkált rá széles mozdulatokkal, majd trükkösen azt mondta, hogy ez egy szivárvány.

A következő havi összefoglalóban már az is fog szerepelni, hogy Dávid milyen báty. Izgi!

Fészekrakós

A fészekrakási ösztön érdekesen jelentkezett. A gyerekszoba ugye már egy ideje kész, apróságokat majd adott esetben beszereznünk. (Épp tegnap este beszéltünk róla, hogy már el is felejtettünk, mi kell a csecsemőápoláshoz, de majd a kórházban emélkeztetnek rá. Rémlik valami köldökcsonk ápolás, de a többi a jótékony feledés homályába vész.) Viszont mióta szülési szabin vagyok, szabadidőmben lelkesen ténfergek a városban, és könyvesboltokban lakberendezési könyveket lapozgatok.
Ennél praktikusabb, hogy pár dolgot megfőztem, és lefagyasztottam. Illetve fejembe vettem, hogy az erkélyt még ég-föld rendbe kell tenni. Ennek megfelelően ma megvettem a növényeket, hogy muszáj legyen el is kezdeni a projektet. Most este megcsináltam a legmarceásabb részt, miszerint kiszedtem a tavalyi növényeket, és előkészítettem a ládákat az újaknak. Andris majd még hoz friss virágföldet, és akkor megcsinálom magát az ültetést is. Amúgy tavalyról két növény maradt meg: egy kakukkfű, illetve valami, ami úgy néz ki, mintha mindjárt virágzana. Ez utóbbiról fogalmam sincs, hogy mi lehet, nem nulla eséllyel gyom, csak jó a marketingje.
Terveim között szerepel még pár kiállítás, holnap pl. ezt nézem meg.

Szabadságon

Április 1. óta szülési szabin vagyok, ennek megfelelően rohangálok, mint pók a falon.
Ma pl. a következők történtek:

Van hozzá egy nagy tekercs papír, kréta, sima és letörölhető filcek. Ezen kívül még lett ez

nekem egy kisebb lábos, egy új szett ágynemű, a szomszédos Babies'R'Us-ban tett látogatás eredményéről nem is beszélve...

Dávidnak ebben a hónapban kezdődnek az erdei napok, ehhez be kellett szerezni egy hátizsákot, hogy abban vihesse a váltás ruháját és a vizeskulacsát. Íme a zsákmány, egyénre szabva:

Kellene valamikor főzni is, mert még nem töltöttem meg eléggé a mélyhűtőt.

Nyűg

Hát kéremszépen ez már terhesség. És én ettől nyűgös vagyok. A legnagyobb probléma pár napja az alvás, az éjszaka egy részét - valahol a közepe felé - általában a nappaliban töltöm. Ma fél 4-kor például ennek köszönhetően egy nagyon nyugisat tudtunk csetelni a nővéremmel. Így végülis nem is olyan rossz dolog ez a nemalvás.
Elkezdtem amolyan kacsa módjára közlekedni, igazi terhesbillegés szerintem. (Kivéve, ha Dávid után kell nekieredni, aki a játszótér belseje helyett az utcát vette célba.) És ma "felfedeztem", hogy nem jó sétálni. Ilyen még nem volt velem.
A maradék nyűgeimet meg sem osztom, legyen elég ennyi, de most már nagyon-nagyon várom a végét! Nyüssz.

Utolsók

Hétfőn volt az utolsó munkanapom, következőre - munkaügyben - szeptember 1-én teszem tiszteletemet a múzeumban. Virág- és evés szempontjából lukratív időszak volt az elmúlt pár nap; kaptam két csokrot, egy cserepes virágot, hétfőn pedig a régi csapatom megebédeltetett, -sütiztetett, az új főnököm meg elvitt kávézni.
Amúgy a múzeum köszöni, kaotikusan van: megnyílt az új időszakos kiállítás, mi igyekszünk belakni az új irodánkat, betanítani az átmeneti és kevésbé átmeneti új kollegákat, és közben többé-kevésbé követni a tárlatvezetési felkéréseket is.
Ma este lesz búcsúvacsi a régi csapattal. Az egy kicsit hüpp-hüpp.

Ma volt az utolsó kontroll vizsgálatom a kórházban, a következő időpontot a terminus napjára kaptam. Az már nem fönt a nőgyógyászaton van, hanem lent a szülőszobán, itt csak akkor kezdődenek a CTG-zések. Amúgy a kisasszony elvileg picivel két és fél kiló fölött van, ez nem hátrány egy császár utáni szüléshez.