Beköszöntött az igazi. A dackorszak. Durván. Minden 'nem', semmi sem jó, mennek a hisztik, az esti fektetések hirtelen rémesek lettek. (Tudom, eddig el voltunk kényeztetve, mert mese, stb. után csak betettük az ágyába, és kész.) Egyik este hányásig fokozta, az volt eddig a csúcspont. Bölcsiben elkezdett lökdösődni, és persze ott is direkt az ellenkezőjét csinálja annak, amit kéne. De azt mondják, hogy nem vészes a helyzet, végülis normális.
Ha épp nem lovallja bele magát valami hülyeségbe, akkor persze nagyon aranyos és okos kisfiú. Ellával tündéri, már magyaráz neki: "Nézd, Ellácska, ez egy elefánt." Magáról többnyire még egyes szám második személyben beszél, de azért néha sikerül átváltania a jó módba. Összetett mondatokat is mond, főleg időrendiséget fejez ki velük: "Levesszük a pulcsit, aztán fürdés." A múltat a 'tegnap', a jövőt a 'holnap' jelzi. Kedvenc szavajárása a 'szerintem', amit néha nagyon viccesen vet be.
Egyre ügyesebben rollerezik, és most már tökéletesen tud előre bukfencezni. A labda-korszak lecsengőben, a jelenlegi legjobb elfoglaltság pocsolyákban tocsogni. Erre - hála az esős nyárnak - számtalan lehetőség adódik.
 |
| haverkodás egy cicával |
 |
| szép időben a Sechseläutenplatzon (egy gördeszkást nézett megbűvölve, és nagyon félt tőle) |
 |
| újabban ilyen a bevásárlás |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése