Ella 1 éves és 2 hónapos

Nagyon fejlődött az elmúlt hónapban. A legfontosabb újítása, hogy már hajlandó egy kézbe kapaszkodva sétálni velünk, a táv egyre komolyabbra nő. Hétfőn úgy adódott, hogy a bölcsiből babakocsi és mindenféle felszerelés nélkül hoztam el őket, úgyhogy Dávid gyalogolt, Ellát pedig egy darabig vittem. De aztán túl nehéz volt, így letettem, hogy jöjjön pár métert, addig is pihenek. Kis Sztahanovka pedig a lehetőséget megköszönve a bolttól hazasétált, ez a Google Maps szerint olyan 500 méter. Nagyon büszke voltam rá.

Önállóan is próbálkozik már a járással, egyelőre 4-5 lépésnél tart.

Nagyon jó megfigyelő, sok midnent próbál utánozni. Ennek köszönhetően egész hatékonyan tud már orrot fújni, próbál kezet mosni és mosakodni (de az a legnagyobb buli, ha Dávid szappanozza), segít öltözésnél. Cipőfetisitszta, igyekszik egyedül is fölvenni. Kedvenc játéka a saját lábbelijeit tartalmazó doboz kiapakolása.

a doboz tartalmának 80%-a még nagy rá

Evésben nyitott, szívesen kóstolgat. Egyelőre mindenféle hústól és gyümölcstől lelkes, a rágás nem riasztja vissza. A kenyérféléktől nincs túlságosan elájulva, de a tészta jöhet.
Ismerekedés a cseresznyével:

Már várjuk, hogy beinduljon az önálló járás és aztán a beszéd; főleg ez utóbbi - Dáviddal színesítve - nagyon izgalmas lesz.

Dávid 3 éves

Ha jól látom, legutóbb fél évvel ezelőtt készült összefoglaló bejegyzés - azóta erősen változott a fiatalúr.

Habár továbbra is nagyon anyás, azért a dolog talán már nem olyan extrém, legalábbis jobban meg lehet vele beszélni a dolgokat. Például, ha úgy alakul, hogy egyedül fektetem őket, és Ella raplisabb hangulatában van, akkor Dávid türelmesen megvárja, amíg visszamegyek a kicsihez, visszaaltatatom, és csak utána folytatom neki a mesét/éneklést/ahol-épp-tartottunk-a-fektetésben-t.

Eljött a Nagy Megmagyarázhatatlan Félelmek korszaka is. Rosszat álmodik, illetve este mondja nekem, hogy majd nagyon vigyázzak rá a szomszéd szobából.

A lépcső már nem gonosz ellenség, sőt, fantasztikus fejlemény, hogy városban néha kézenfogva is hajlandó jönni. Ha épp nem rollerezik vagy biciklizik. Akkor a nem motorizált anyának szabad utána futni, de ez nem olyan nagy baj.

Mindezektől eltekintve azért egy jókedvű, kiegyensúlyozott gyerek továbbra is, akivel jókat lehet beszélgetni. Már kitartóbban, összefüggően lehet tárgyalni egy témát, nem csapong annyira, mint régebben. Érdeklődő, és egész jól figyel néhány mondatos magyarázatokra (ma pl. a trágya volt esti mesénél a téma, mert az egyik új Bori mesében egy tanyáról volt szó).

Még mindig vicces (szerintünk):

Amélie csodálatos élete Dávid módra

Nagyon jó testvér (az esetek 95%-ában):

Szeret vonatozni:

Szeret pancsolni:

ez a medence volt a szülinapi ajándéka (az alsó szomszéd nagy örömére)

Nagy biciklista:

És lovas:

Nem egy különösebben nagy evő, de szereti a vendéglátóipari egységeket:

a rapperswili Kinderzoo-ban

uzsonna a Cakefriendsben

Hanna továbbra is a szerelme, ebben nem történt változás:

buli a kórházparkban

A szülinapi tortáját illetően pedig eléggé határozott elképzelésekkel rendelkezett: legyen kék csokitorta három gyertyával és "színesekkel" a tetején. Íme a mű (még gyertyák nélkül):

nagyobb adag hatóságilag engedélyezett ételszínezékkel

Amúgy Dávidra jellemzően az ünnepléskor a tortával nem tudott mit kezdeni. Aztán lejöttek a Babuék, és akkor megjött az étvágy is hozzá.