Hétvégézünk

Ez a hétvége nem kispályás (és még nincs vége).
A szombat reggelt a szokásos úszással indítottunk Dáviddal, utána Andris a gyerekekkel elment játszóházba, én pedig hazarohantam befejezni az ebédet és "egy kicsit" összekapni a lakást. Ugyanis ebédre jött két házaspár, Andris barátai a squashklubból. Miután őket megetettük (volt borjúsült, tejszínes kurmpligratin és baconbe csavart zöldbab, utána almáspite vaníliafagyival), a gyerekeket letettem aludni, és lehetett nyugiban beszélgetni.
Fél 4 körül a vendégek elmentek, Dávidnak pedig 4-re meghívása volt. Életében először ment át játszani egy másik családhoz úgy, hogy egyedül ott is maradt, ráadásul mindezt sviccerül tette. Persze a vendéglátók Hannáék voltak, Dávid bölcsis barátnőjéék, akik a szemközti házban laknak. Fél 7-re aztán mi is hivatalosak voltunk, és a nap egy közös családi pizzázással fejeződött be.
Ma délelőtt Susannéék új házát néztük meg Wettswilben, brunch-olással egybekötve. Mivel részünkről házszentelő volt, ezért vittünk (diós)kenyeret - amit én sütöttem reggel -, illetve só helyett proseccót. Végülis az is fel tud mutatni minerális jegyeket ;) És brunch kellék. Ráérős kajálgatás után aztán Dávid kérésére autóval elmentünk az istállóba, ahol Verbena, Susanne lova lakik. Ott megsétáltattuk a lovat, illetve magunkat is.

Dávid, Lotta és Ella felhasználják az öntapadós cetli készletet

a babakocsi nem menő, Lotta így sétál

Most általános alvás, délután pedig még nekifutunk egy játszóterezésnek Sonjáékkal, csak hogy a gyerekek ne unatkozzanak.

Ella fél az árnyékától

Gyönyörű, napos ősz van. Ennek nem mindenki örül.

Füllentés avagy managing expectations

Az úgy volt, hogy egy tárlatvezetőnk elfelejtett bejönni a múzeumba, pedig egymás után két csoportja is lett volna. Az első vezetést sikerült gyorsan házon belül elpasszolnom, de a  másodikra nem találtam senkit, úgyhogy rávettem az eredeti lányt, hogy jöjjön be mégis. Legnagyobb aggálya az volt, hogy habár egy általa jól ismert kiállításon kellett vezetni, viszont egy specifikus témát válaszott a csoport, amiből nem készült föl.
Ekkor jött a dolog füllentés része: szépen megkértem a kasszás fiút, hogy a tanárnőnek regélje el, hogy sajnos az eredeti tárlatvezető megbetegedett. Viszont szerencsére sikerült egy másikat találni, aki habár nem a specifikus témát fogja elmagyarázni, de azért a kiállítást szuperul be tudja mutatni a csoportnak.
Az egész esemény után beszéltem pár szót a tárlatvezetővel, aki mondta, hogy ilyen jól még soha nem sikerült a dolog, és a tanárnő nem győzött hálálkodni, hogy be tudott ugrani, és nem neki kellett a semmiből bemutatnia a kiállítást.
Mindez volt pénteken, hétfőn pedig ezt kaptam (házi készítésű Bündner Nusstorte):

Méretre nem nagy, ...

... de tömény. Annyi cukor van benne, hogy 3 hétig simán eláll.