Az úgy volt, hogy egy tárlatvezetőnk elfelejtett bejönni a múzeumba, pedig egymás után két csoportja is lett volna. Az első vezetést sikerült gyorsan házon belül elpasszolnom, de a másodikra nem találtam senkit, úgyhogy rávettem az eredeti lányt, hogy jöjjön be mégis. Legnagyobb aggálya az volt, hogy habár egy általa jól ismert kiállításon kellett vezetni, viszont egy specifikus témát válaszott a csoport, amiből nem készült föl.
Ekkor jött a dolog füllentés része: szépen megkértem a kasszás fiút, hogy a tanárnőnek regélje el, hogy sajnos az eredeti tárlatvezető megbetegedett. Viszont szerencsére sikerült egy másikat találni, aki habár nem a specifikus témát fogja elmagyarázni, de azért a kiállítást szuperul be tudja mutatni a csoportnak.
Az egész esemény után beszéltem pár szót a tárlatvezetővel, aki mondta, hogy ilyen jól még soha nem sikerült a dolog, és a tanárnő nem győzött hálálkodni, hogy be tudott ugrani, és nem neki kellett a semmiből bemutatnia a kiállítást.
Mindez volt pénteken, hétfőn pedig ezt kaptam (házi készítésű Bündner Nusstorte):
Ekkor jött a dolog füllentés része: szépen megkértem a kasszás fiút, hogy a tanárnőnek regélje el, hogy sajnos az eredeti tárlatvezető megbetegedett. Viszont szerencsére sikerült egy másikat találni, aki habár nem a specifikus témát fogja elmagyarázni, de azért a kiállítást szuperul be tudja mutatni a csoportnak.
Az egész esemény után beszéltem pár szót a tárlatvezetővel, aki mondta, hogy ilyen jól még soha nem sikerült a dolog, és a tanárnő nem győzött hálálkodni, hogy be tudott ugrani, és nem neki kellett a semmiből bemutatnia a kiállítást.
Mindez volt pénteken, hétfőn pedig ezt kaptam (házi készítésű Bündner Nusstorte):
 |
| Méretre nem nagy, ... |
 |
| ... de tömény. Annyi cukor van benne, hogy 3 hétig simán eláll. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése