Az úgy volt, hogy az Andris elment csapatépíteni a guglival, én pedig becsomagoltam, és a Máté bepakolt 90%-ban csütörtök este a kocsiba. Pénteken délelőtt Andris még Ausztriában, Manó bölcsiben, én dolgoztam. Hazafelé találkoztunk, és fél 3-ra értünk e Dávidért, onnan már azonnal indultunk is. Este 7 körülre érkeztünk az előre lefoglalt szállásra, ami Milánótól kb 20 km-re délre volt, egy kolostor épületében. Csak sajnos ami nem volt, az csönd és nyugalom, mert az ablakunk alatt volt a falu sportpályája, ahol 11-ig gyerek kosármeccs ment, nem éppen halkan, az ablakok pedig semennyire nem szigeteltek. Ettől eléggé ideges voltam, de 11-től már nyugi volt, és aludtunk negyed 8-ig. A reggeli pedig nagyon jó volt.
Másnap, szombaton, folytattuk az utat, az első megálló a nizzai reptér volt, ahova kimentünk az Oroszi család elé. Az egy és egy negyed órányira levő szálásra végül úgy jutott el mindenki, hogy a Bo és a Brumi beült hozzánk (Bruminak vittünk Zürichből kölcsönkért autósülést), Noresz pedig busszal jött utánunk. Ez a francia tömegközlekedés hatékonyságának köszönhetően röpke hat óra alatt sikerült is neki, akkor az Andrisnak már csak a fél órára levő St Tropez-be kell érte mennie. Közben volt elég idő arra, hogy Bo, Brumi és én elmenjünk bevásárolni. A mi falunkban (La Garde-Freinet) csak egy kisbolt és egy pék meg egy hentes van, úgyhogy elmentünk egy nagyobb szupernarketbe. Ez állítólag 5 percre van kocsival, de ez a helyiek eufemizmusa, inkább 15 perc az. Lényeg, hogy bevásároltunk, és én otthon nekiálltam vacsit csinálni. Első este póréhagymaleves volt, sült csirke vele sült répával és krumplipürével.
Vasárnap végig otthon voltunk, kicsit felfedeztünk a házat és a kertet. A házban az alsó szinten volt egy nappali, egy konyha, étkezőés egy WC, az egész egy hatalmas tér egy pici szinteltolással. Az elsőn van egy óriási hálószoba fürdőszobával, itt laktak az Orosziak. A másodikon két kisebb háló és egy fürdő, ez volt a mi szintünk. A ház mellett terasz része egy lugas is, alatta egy tízszemélyes, csempével kirakott asztallal,
illetve van egy kis csobogó is, plusz egy hátsó rész egy ugrálóasztallal. A ház másik oldalától lehet eljutni a medencéhez, illetve grillező/kemecés helyhez, itt is le tud ülni 8 ember kényelmese enni egy nagy, kör alakú asztalhoz, mellette pedig vannak kerti kanapék az ejtőzéshez. Sajnos a nagy kinti ücsörgéshez esténként már egy picit hűvös volt, a medencéhez pedig bármikor, mert a víz is nagyon hideg volt. A látvány azért kárpótolt. Egy alsóbb részen van rendes kert is, meg egy kis szőlő, de itt csak a Noresz és a Brumi jártak. A vasárnapi menü boeuf bourguignon volt főtt krumplival.
Hétfőn Brumi már nem volt jól, sőt, már vasárnap éjszakára belázasodott, így aznap délután csak a Noresszal négyesben mentünk be St Tropez-ba, ahol nagyon picit sétálunk, de az igazi cél a strand volt. Manót nem zavarta az irtó erős szél, ngyon jót homokozott.
Hazafelé dugóba keveredtünk, mint kiderült, ez eléggé tipikus a Cote d'Azure-ön. Azért vacsira összejött a kecskesajtos, fügés saláta, a kacsamell rozmaringos sült krumplival és hagymalekvárral, illetve a cseresznyés clafoutis (amolyan piskóta-féle, de a piskóta szerintem jobb, viszont ez roppant francia :)).
A hétfő éjjel is zűrös volt Brumi-fronton, így kedd délelőtt elmentünk a touloni kórházba, ahol előtte telefonon megérdeklődtem, hogy van gyerekorvosi részleg is. Itt ugyanolyan élményeink voltak, mint a zürichi gyerekügyeleten: alig kell várni, szinte azonnal bejutsz egy vizsgálóba, ahol aztán a fél életedet eltöltöd, mire tényleg jön egy orvos. Szóval jó sok időt elizéltünk ott, addig Andris és Noresz szórakoztatták a Dávidot. Brumi végül kapott antibiotukumot és napi ötször ki kell törölni a száját egy szódabikarbónás oldattal. Eleinte mindezek ellen persze nagyon tiltakozott (mint ahogy az orvosi vizsgálat ellen is - lehet, hogy nálunk is ez a jövő, nem a szuper kooperatív Dávid?), de ahogy egyre jobban lett, egyre jobban meg lehetett győzni, hogy ezekre szükség van. A dolog extra pikantériája persze az volt, jogy mindezt franciául kellett menedzselnem, de egy, a házból zsákmányolt szótárral azért sikerült - valahogy elmeséltem, hogy mi a gond, azt meg mindig sikerült megérteni, hogy nekünk mi a tennivalónk. A nap további részét otthon töltöttük, vacsira hideget ettünk.
Szerdán Brumi folytatta a betegállományt, ekkor délután Bo jött el velünk Cannes-ba. A program hasonló volt, mint St Tropez-ban: séta és strandolás.
Dávid nagyon élvezi a hullámokat, lelkesen tapicskol bennünk, és nagyon meglepődik a nagyobbaktól. Estére Noresz felfűtötte a kemencét a kertben, és pizzát sütöttünk. Az elsőt persze azonnal elégettük, mert a kemence sokkal gyorsabb, mint a sütő. A többi három aztán tökéletes lett, és az is bőven elég volt. Rendes ropogós alja a pizzának tényleg csak kemencében lesz. A tésztát amúgy én csináltam, Bo pedig a paradicsomszószt, és a pakolást intézte.
Csütörtökre Brumi jobban lett, és elmentünk hatosban a közeli Grimaud piacára, aztán Andris hazavitte Dávidot aludni, én pedig továbbmentem a többiekkel a partra Port Grimaud-ba. Ez egy nagyon különleges hely, kicsit Velence-szerű, mert csupa csatornából áll, és minden háznak van egy kikötője. Ott ebédeltünk négyesben, Noresz és én fehérborban főtt kagylót, Boék lasagnét. Alvás után Andrisék is befutottak, akkor fölmentünk a templom tornyába, ahonnan szuper a kilátás, de éreztem, hogy Dávid lázas, nyűgös is volt, úgyhogy hazavittem, a többiek pedig még sétáltak és tettek egy kis félórás körutat egy elektromos csónakkal a csatornákon. Dávid korán elaldut, így elő tudtam készíteni a vacsit: grillezéshez pácoltam húst, és sütöttem desszertnek palacsintát. Ehhez végigpróbáltam a házban található 4 serpenyőt, majd kikötöttem az első mellett. Legalább volt utána mit mosogatni. A többiek is hoztak még a boltból előre bepácolt húst, volt pár véreshurkánk is, amit grillezve ettünk már Spanyolországban Ignacióéknál, és isteni volt (most nem sikerült olyan jól), és készült mellé a grillen kukorica is. Szóval azért elmondható, hogy használtuk a kinti étkezőket és főzési lehetőségeket is.
Péteken délelőtt elmentem az Orosziakkal St Paul de Vence-ba, ami egy teljesen elvarázsolt középkori városka.
Itt van eltemetve Chagall, akinek természetesen elmentem a sírjához. Ahol kicsit mesüge voltam, mert amíg tébláboltam a temetőben, am kicsi volt, de attól még nem volt kitáblázva, hogy hol van a sír, azon gondolkoztam, hogy végülis milyen érdekes, hogy Chagall egy katolikus temetőben nyugszik. De annyira már nem fűztem tovább a gondolatot, hogy tehát egy rendszeridegen sírt kell keresnem. Aztán persze megtaláltam, tele is van rakva kövekkel, és gondolom, az csak az aznapi termés volt. Én is tettem rá egyet, legyen mit leszednie a templomszolgának. Visszafelé a Noreszt kitettük a nizzai reptéren, hogy béreljen egy autót egy napra, hogy azzal mehessenek ki a reptérre, ne kelljen valakinek buszoznia. Amikor hazaértünk, akkor én fordultam is vissza, ezúttal Andris és Dávid társaságában, és még gyorsan ellátogattunk Aix-en-Provence-ba. Itt is csak sétálgattunk, ettünk egy pékségben, aztán felváltva befutottunk a katedrálisba, ami gyönyörű, nagyon régiek az alapjai, és nagyon komplex. Közben Dávid kint motorozott a téren.
Meglepő volt úgy haladni, hogy nem visszük, vagy toljuk a Manót. A búcsúvacsit Bo készítette: tepsiben sült tarja, krumpli, lilahagyma és egész fej fokhagymák. Volt utána még fagyi és egy kicsi gyümölcs is.
Utolsó reggel már csak próbáltuk kulturált állapotban otthagyni a házat, aztán kimentünk a reptérre, ott visszatettük a mi kocsinkba a Brumi gyerekülését, és indultunk haza. A berlini különítmény visszaadta az autót, és mindne gond nélkül hazarepültek. Picit reménykedtünk abban, hogy nekünk is sikerül egy nap alatt hazaérni, de Genovánál hatalmas dugóba keveredtünk, és meg is kellett párszor állni, így inkább megszálltunk Comóban. Nagy alvás után (Dávid ebben serősen segített) pedig kényelmesen hazacsorogtunk Zürichbe.
.jpg)
