Dávid beteg, úgyhogy vasárnap családilag pizsamás napot tartottunk. Társasjátékoztunk, felforgattuk a lakást, és zenét hallgattunk. Dávid rákapott a Varázsfuvolára, egészen pontosan Papageno és Papagena duettjére. Az opera tényleg nyelvfüggetlen, íme egy kétéves reakciói:
Végre elindut előre, lelkesen kúszott/kommandózott kb. 3-4 hétig. (Erről van kis videó a síelős bejegyzésben.) Aztán a napokban úgy döntött, hogy a mászás sokkal menőbb, és gyorsan áttért rá:
Az intenzívebb mozgásnak köszönhetően az étvágya is jobb, illetve nyugisabbak az éjszakák. Azért csont nélkül még mindig nem alussza át őket, de többbnyire már csak 5 körül igényel némi szíverősítőt. A nappali alvás is átrendeződőfélben van, elkezdett már csak egy nagyobbat aludni ebéd után. Saját nagylány napirendjét mondjuk még nem bírja teljesen energiával, de majd belenő.
További áttörés, hogy az új év két fogat hozott. Az igazat megvallva lehet, hogy még az óév hozta őket, de mi már csak 2015-ben vettük észre. Minden esetre étkezések után lelkesen rágicsál még valamit -így lehetővé téve tényleges családi együtt étkezéseket-, legjobb a kissé szikkadt kenyérhéj. Kiskacsa.
Tavaly ugye nem síeltem. Tavalyelőtt kétszer fél napot sikerült összehozni (de azt legalább Zermatton). Azelőtti évben ugye nem síeltem. Szóval felhalmozódott egy kis restanciám, illetve be is voltam tojva, hogy se technikailag, se erőnlétileg nem fog ez idén valami fényesen menni. Szerencsére tévedtem, várakozáson felül bírtam (lehet, hogy a gyerekek jobban formában tartanak, mint azt gondolnám?), és nagyon élveztem.
Közben a gyerekek a bébiszitterünkkel hawaiioztak: voltak sétálni, szánkózni lovaskocsizni. Délután pedig mindig elvittem őket egy most nyílt, szuper játszóházba, ami a szállodánktól 5 percre volt:
Az előző havi összefoglaló kimaradt, de hatalmas dolgokról nem maradt le a nagyérdemű. Forog persze, mint a motolla, és most már nem csak titokban űzi ezt a tevékenységet. Négykézlábra áll, és úgy ringatózik, tehát elérkezett a mászás előszobájába. Szerintem kúszni nem fog, de a tolatás nagyon megy.
Még a labda alá is befurakodott.
Négykézláb sorozat
Habár ülni még nem tud, de a kipárnázott etetőszéket már használjuk. Így a többi családtaggal egy szintbe került étkezésekkor, ami nekem eléggé nagy megkönnyebbülés. Maga az evés közepes lelkesedést vált ki belőle.
Első alkalommal a székben. Nagy a büszkeség.
Dáviddal étteremben - a pizza szélét
Élete első Mikulását jól viselte, Dáviddal ellentétben hajlandó volt közel kerülni a Nagy Piros Emberhez:
Az első, valószínűleg böcsiből hozott betegségén is túlvan - lenyomtunk egy kör gyomorinfluenzát.
Méreteket nem tudok, de olyan 7 kiló körül van (lehetne több is, de ld. gyomorinfluenza), és lassacskán kinövi a 68-as ruhákat. Foga még nincs, de néha azt gondolom, hogy nagyon mozgolódik valami.
Az éjszakák vegyesek. Szökőévente átalussza, de mostanság megint többször ébred. Ezt valamennyire a betegségnek tudjuk be.
Elkezdett artikuláltabban dumálni, az eddigi kurjongatásokat színeseíti a bábábáb és az ápápá. Finommotorikában egyre ügyesebb, pl. egész adekvátan tudja használni a xilofont:
Úgy tűnt, hallgatja, hogy különböző hangokat szólaltat meg.
A karácsonyi vásárok nagy favoritja lett a sült gesztenye. Amit nem így hívnak, hanem "majjoni"-nak.
Az előző havi összefoglaló kimaradt, és ez most már így is lesz, majd csak akkor írok róla, ha épp történik valami. A havi változások korszakát már úgyis maga mögött hagyta, most nagyobb ívű projektek futnak.
Kezdjük a nehezével: nagy akaratgombóc tud lenni, nyafogós is, ráadásul pillanantyilag extrán anyás, ami a nevezett anyának nagyon nehéz. Gondolom, a kistesó dolog miatt szereti cipeltetni magát, nagyokat tud hisztizni vagy nyivákolni (még rosszabb), ha nem vesszük/visszük föl. Az itthoni lépcső a legnagyobb ellenség. (Dávid és a hátam közös ellensége.)
Viszont ha jó passzban van, akkor nagyon kedves, és főképp vicces. A legidegesítőbb pillanatait is fel tudja oldani egy huncut mosollyal - vagy egy huncut mosollyal fűszerezett kéréssel, amire nyilván nem a válasz, de annyira aranyosan csinálja, hogy ha az ember nincs résen, akkor kis híján megengedi neki a tiltott dolgot.
Az esze néha érdekesen jár, jól illusztrálja a következő kis történet:
A focus Terrában voltunk, ahol egy nagy aula közepén emeltek egy tornyot, ez is kiállítótér.
Andris: Gyere Dávid, menjünk föl a toronyba.
Dávid: Az Eiffel-toronyba!
A: Ki mesélt neked az Eiffel-toronyról?
D: A Stux!
Igyekszünk a karácsonyra is rápörgetni. A múzeumból örököltünk egy betlehemes szettet, és ma összeraktuk. A történet néhány érdekes fordulatot vett. Csapó 1: Mária befekszik kis Jézus ágyába, kis Jézus pedig beül a markolóba. Csapó 2: Kis Jézus Boldizsár ölében teveháton távozik a színről.
A legkomolyabb kakaófogyasztó
Az étel inkább egy érdekesség, Dávid szerint nem fogyasztásra találták ki
