Ma a hosszú hétvége második napján egy félig beltéri, félig kültéri programot akartunk csinálni, mivel az időjárás kissé kiszámíthatatlan. A luzerni Közlekedési Múzeumra esett a választásunk - további 2649 embertársunkkal egyetemben... Végülis kalandos úton bejutottunk, minimális sorbanállás után.
Egy nagy udvaron lehet építkezést játszani,
vízibiciklizni
Van vonatos, autós, repülős és űrhajós rész
Lehet postásmotoros szimulációs játékot játszani
És lehet velocipéden tekerni
Utána még Luzerben sétáltunk és fagyiztunk egy kicsit
Itt véletlenül nyár van. (Az eddigi 10 év tapastzalata alapján ha május környékén ilyen idő van, akkor a július-augusztus legmegfelelőbb öltözéke a gumicsizma és az őszi kabát - tehát élvezzük, amíg tart.)
Lendületet vettünk hát mi is, és tegnap megint újítottunk egyet az erkélyen. Ehhez elgurottunk a Jumbóba és az IKEÁba
Végeredményképp a két ősöreg nyugágy helyét egy lounge vette át
Ma pedig fölmentünk a közeli hegyekbe, pontossabban az Atzmännigre. Itt megtámadtuk a játszóteret, mentünk kétszer a nyári bobpályán, aztán a hegytetőről egy egyórás sétával visszamentünk a parkolóba.
Közben mindenféle izgalmas dolgokat lehetett csinálni
A hely borzasztó gyerekbarát; ezen a kis túraútvonalon volt 8 állomás, ahol pecsétet lehet begyűjteni, és a végén a gyerekek kaptak egy kis ajándékot a felvonó kasszájánál.
Bennem az egész tehénkolompos, szendvicsevős, fenyőerdős program kellemes gyerekkori emlékeket ébresztet. A többiek is nagyon élvezték, úgyhogy még a végén kiránduló család leszünk.
A két ünnep közötti családi őrületben egyszer csak kiderült, hogy Ellának bizony lágyéksérve van. Ez január végén hivatalosan is megállapítást nyert, és kaptunk egy időpontot március 23-ra, hogy egy ambuláns műtéttel befoltozzák a lyukat.
A betegfelvételt követően először előtt jött egy nővér, aki egy képeskönyv segítségével elmesélte neki, mi fog történni, majd kiválaszthatta, hogy milyen színű kötést kér majd a kezére (a gyerekeket tokától bokáig bekötözik, hogy ki ne szedjék a branült. Végül nem a választott színt kapta), illetve milyen illatú legyen az altatógáz. Ezután kapott egy "felejtő-szirupot", amitől elbódult. Pontosabban úgy viselkedett, mint egy részeg: dölöngélt az ágyában, és mindenen rötyögött. Kacarászva tolták be a műtőbe is, ahol vele voltam, amíg a választott csokifelhőben el nem aludt.
Műtét után az ébredőbe mehettünk, és ott ücsörögtünk vele, amíg ki nem nyitotta a szemét. Simogatni nem volt szabad, hogy magától ébredjen föl, különben morcos lesz.
Ébredés után könyveket nézegettünk, majd egy idő után vissza lehetett menni a reggeli kórterembe. Itt Ella gyorsan kapott egy kincstári zsömlét, majd még egy kicsit, ezután igazán már csak két csomag ropit könyörgött ki. Szegény kölök előző vacsi óta nem evett, és eddigre már majd nem 11 óra volt, úgyhogy nem csodálom, hogy éhes lett. Végül a reggel 7 órás érkezést követően délután 2-kor engedtek haza.
Dávid nagyon vitézül tűrte, hogy reggel, miután én Ellát elvittem autóval, Andris őt fölébressze, és az ovi 7 órás nyitásakor pontosan le is passzolja.
Ella a műtét óta a lábadozási időt azzal töltötte, hogy megtanult rollerezni. Mikor máskor.
Elmentünk négy hétre nyaralni Ausztráliába, pontosabban Sydneybe és környékére. Hogy A.A. Milne szavaival éljek "és esett, és zuhogott, és esett, és zuhogott". Malackát azért nem öntötte ki az ár, de a csodaszép nyárvégi idő elmaradt.
Azért jól szórakoztunk.
Például ilyeneket csináltunk (a teljesség igénye nélkül):
végtelenített tabletezési lehetőség a repülőn, ami egy A380-as volt
éjféli buli Szingapúr repterén
dugong, azaz tengeri tehén a sydneyi akváriumban
kirándulás a Bobbin Head Nemzeti Parkban
vacogás a huskissoni tengerparton
fánkozás Berryben
vacogás delfinnéző hajón
próbálkozik a nap, mi ebédelünk a Kismedvékkel
kenguru az utcán
igyekeztünk úgy tenni, mintha nyár lenne
wallaby-nézőben
új hátizsákok
nagylányos kimenő Zolival az Operaházban
állatkerti látogatás persze esőben
hoppá, véletlenül kisütött a nap!
Ella bevesz egy tengeralattjárót
a szomszédos hadihajón...
Operaház tücskökkel és felhős éggel
Ella ellopta a napszemüvegemet
Dávid zongorázik a Victoria Buildingben (a zacskóban sürgősen beszerzett plusz pulóverek)
hoppá, másodszor is kisütött a nap! (Kék hegység)
esőprogram: olimpiai uszoda (kétszer is)
és már haza is érkeztünk
És még pár videó:
Utazásunk előtt volt Sydney egyik legforróbb nyara. Elutazásunk óta visszatért a 25-26 fokos, napsütéses későnyár. No comment...
Hmmm, már megint nem jártam itt egy ideje. Az apropó amúgy nem is Dávid négyésfélévessége, hanem a mai lakberendezési fejlemény.
De csak szép sorjában, ha már belekezdtem egy bejegyzésbe.
A heti menetrend továbbra is maradt, a bölcsi (az egyszerűség kedvéért maradt a neve) - artista torna - magyar ovi szentháromságban mozog. Mindegyiket élvezi, legjobban talán a magyar ovit. A bölcsiben szerencsére komolyabb átalakítások-átszervezések vannak, amik fenntartják az érdeklődését, és nem fog unatkozni legnagyobbként az utolsó fél évben sem.
Augusztusban aztán elkezdi a Kindergartent (iskolaelőkészítő), ami 2 év. És most már magabiztosan elmondhatjuk, hogy érett erre a lépésre. Nagyon megugrott a koncentrálóképessége, sokkal kitartóbb, és összeszedettebb. (Ez persze nem jelenti azt, hogy ne nyafogna, hogy öltöztessük, és mindenféle olyat csináljunk meg neki, amit tökéletesen meg tud oldani egyedül is.) El tud már úgy mondani egy hallott történetet, hogy van füle-farka. Elkezdett rajzolni, illetve írni. Le tudja írni a nevét, illetve diktálás után más neveket is. Figuratív téren pedig a legújabb büszkeség ez:
Ez Olaf a Jégvarázsból. Mellette a nyolcas gyakorlás egyik kevésbé sikerült példánya.
A mozgását tekintve két újdonság van. Az egyikre artista tornán figyeltem fel, ahol az új csoporttal megint eljutottak a trapézig. Dávid jelentősen ügyesebb, mint tavasszal volt, és láthatóan megerősödött a hasizma is, mert lógva már simán fölemeli a lábát fejmagasságig. A másik újdonság a korcsolyázás. A Landesmuseum udvarán megint fölállították a kis koripályát (az építkezés miatt 5 szezon kimaradt). Itt nincs tömeg, illetve nem csak tolható jegesmedve van, hanem olyan is, amire rá lehet ülni, ami előnyös, ha az ember egyedül megy két gyerekkel. Dávid már rendes, egyélű korcsolyán megy, két alkalom után jegesmedvével magabiztosan elbotladozik, de próbálkozik segítség nélkül is.
És amiért ma írásra vetemedtem: végre kapott egy nagyfiú ágyat. Anno egy nagy, 140 cm-es rácsoságyat vettünk neki, amiről idővel lekerült az első rács. Egészen mostanáig ebben aludt, de most már tényleg kicsi neki. Úgyhogy íme a mai nap története képekben:
Hmmm, fél éve nem írtam róla. Azóta sokkal nagyobb lány lett.
Beszél, sokat, érthetően (nem csak nekünk), összetetten. Most jött rá, hogy két nyelv van. Lelkesen cseveg mindkettőn, illetve szeret szavakat-hangsorokat kitalálni, és azzal szórakoztatni a nagyérdeműt. És énekel. Sokat, hangosan, kitartóan.
Szokott néha rosszat álmodni, de szerencsére el tudja mondani, hogy mi volt az álom, és hamar meg is nyugszik. Ez nagyon különbség Dávidhoz képest, aki a rémálmait anno nem tudta verbalizálni (habár beszélni remekül tudott), és nagyon lassan lehetett belőle kizökkenteni.
A rácsoságy nagylány változata. Belefeküdt és felsóhajtott: "De szép ágyam van!"
A nemevő csecsemőből egy nagyon jól evő kisgyerek lett, aki először a salátára veti rá magát, aztán jöhet a hús, végül ráfanyalodik a köretre is. Kivéve a sültkrumpli, mert az mindig jöhet. Nagyon önállóan is eszik, próbálgatja a kést mind kenésre, mind vágásra használni.
Amúgy legózik,
rajzol,
első felismerhető és megnevezett műve, egy banán
játszóterezik.
a kép megtévesztő, a hintáról továbbra sem lehet lerobbantani, de Budapesten azért beszállt ő is a homokvár építésbe
Vadiúj fejlemény, hogy a kisasszony öles léptekkel halad a szobatisztaság útján. Múlt szombat délután egyszer csak pucérra vetkőzött, és a felvetésre, hogy kér-e egy bugyit lelkes igen volt a válasz. Így hát elkezdtük a projektet, ami - a szokásos - kissé döcögős kezdés után egész jól megy. Ma már ugyanabban a ruhában jött haza a bölcsiből, mint amiben reggel ment. (Alváshoz kap pelust.) Így hát az élet lassacskán egyszerűsödik ebből a szempontból is.
Dáviddal továbbra is jó testvérek, ami nyilván nem azt jelenti a teljes konfliktusmentességet, de a véd- és dacszövetség megvan.
vízibiciklizni
Van vonatos, autós, repülős és űrhajós rész
Lehet postásmotoros szimulációs játékot játszani
És lehet velocipéden tekerni
Utána még Luzerben sétáltunk és fagyiztunk egy kicsit
A végére pedig jól elfáradtunk
