Herräng 2009

From Herräng 2009

Annyi minden történt velünk múlt héten, hogy nem is tudom, hol kezdjem :) Talán onnan, hogy nagyon későn döntöttük el, hogy szeretnénk menni, aztán nekem alig sikerült bejutnom. Az Andrisnak természetesen fiúként ezzel semmilyen gondja nem volt... Végül szereztünk helyet a négyhetes tábor első hetére, kis fogszívással megvettük a repülőjegyeket is, és június 27-én útrakeltünk.
Herräng Stockholmtól 120 km-re van északra, eredetileg bányászfalu volt, de a bánya a '60-as években bezárt, és azóta 600 fősre csappant a lakosság. Ezt a helyet szállják meg minden nyáron egy hónapra a swing táncosok, nagyjból megduplázva a lélekszámot, amit a helyiek igyekeznek kedves mosollyal tűrni.

Mivel kértünk reptéri transzfert (a tábor arányosan legdrágább szolgáltatása), ezért vártak már minket Arlandán. Persze kiderült, hogy habár egy emailben jelentkeztünk, mégis külön autóba tettek, és egy másik csoportot is sikerült szétkapniuk, úgyhogy végülis úgy döntöttünk, hogy a csoport menjen együtt, mi pedig megvártuk a következő autót. Ami meg is érkezett, de ekkor a szervező lánynak el kellett mennie, úgyhogy mi maradtunk még egy sofőr érkezéséig, hogy valaki várja a szép lassan szállingózó embereket. Kb. másfél órás reptéri tartózkodás után sikerült elindulni, és onnantól már akadálytalanul jutottunk el Herrängbe. Közben a sofőrünkről kiderült, hogy ereteileg alaszkai, autón kívül szokott traktort, hajót és kisrepülőt vezetni, és olyan igazi, belevaló vidéki lány.

Egy kollegánk tanácsára privát szállást kértünk, amit nagyon jól tettünk, mert így volt némi esélyünk egy kis rendes alvásra a héten. Az általános szállás ingyenes, de igazából tömegszállás: annyi emeletes ágyat zsúfolnak be az iskola tornatermébe és egyéb termeibe, amennyi csak befér. Ehhez még hozzá kell adni azt is, hogy a nap nem igazán megy le (éjjel kb. fél 1 és 2 között alkonyati derengés van), úgyhogy az itt lakók a hét végére a háromnapos vízihullához kezdenek hasonlítani. Azt el sem tudom képzelni, hogy mi lesz azokkal, akik több hetet is maradnak...

A szállás kicsit messzebb volt a tábor központjától, úgyhogy kedvesen csotrogány bicikliket béreltünk. Az enyém leginkább gyerekbicikli volt, aminek kicsike volt a váza, és nem lehetett eléggé magasra emelni az ülését, továbbá dallamosan nyikorgott. Ehhez képest az Andrisé egy komoly versenygép, aminek még sebességfokozatai is voltak - úgy ám! Ezekkel száguldottunk a tábor, a szállásunk és a kikötő között.

From Herräng 2009

A napirend a következő volt: volt napi 3 x 80 perc táncóránk, közte szünetek, valamikor ettünk is, aztán 9-kor kezdődött a "daily meeting", ahol azon kívül, hogy elmondták a legfontosabb új információkat, néha kis bemutatókat láttunk a tanároktól, voltak kedves szívatások (több estén átnyúlóak is), és általános jóhagulat. Ez kb 1 órát tartott, utána jöttek az esti órák, ami nagyjából bármi lehetett: voltunk skót tánc órán (kellemes emlékeket ébresztett bennem sok urgálásról és még több alkoholról), de mehettünk volna keringőzni is (kösz, nem) vagy pankrációt tanulni (ez nagyon vicces, mert irtó fájdalmasan néz ki, közben meg semmi nem történik). Meghallgattuk ellenben a tábor három díszvendégének beszélgetését a nők szerepéről és lehetőségeiről a showbizniszben. Dawn, Sugar és Barbara minden évben eljönnek Herrängbe inspirálni a népet, és érdekes sztorikat mesélnek már a '30-as, '40-es évekből is. Barbara, a csitri csak '51-ben került színpadra, már bőven felnőttként. Dawn később tartott is órát, ahol táncolt nekünk, illetve táncolt néhány emberrel a csoportból, és fantsztikus volt, hogy milyen kevés mozdulattal mennyit ki tudott fejezni.

A legviccesebb esti óránk minden kétséget kizáróan olyan ausztrál lindy hop figurák megtanulása volt, mint pl. a down under, koala vagy krokodil. Ezek eléggé sok tesi kontaktussal járt, de mivel a többi órához hasonlóan itt is állandó volt a partnercsere, az embernek ezen gyorsan túl kellett magát tennie. Pl. koala nevű figura gyakorlása a következőképp nézett ki: odamész egy tök idegenhez, azt mondot, hogy "szia, Kinga vagyok", majd ugyanezzel a lendülettel szemből ráugrasz, és rácsimpaszkodsz kézzel-lábbal, mint egy kis koala a fára. Persze nagyon sok röhögéssel kísérve mindez. Az Andris egy régi teóriáját is be tudta bizonyítani empirikus alapon, de a részletekről kérdezzétek őt ;)

Visszatérve a napirendhez, az esti órák után kezdődött a buli, ami hivatalosan "addig tart, amíg van táncos a parketten, vagy el nem kezdődik a másnapi óra". Mi azért ennyire durvák nem voltunk, de minden nap egy kicsit tovább maradtunk, és a pénteki búcsúbuliról már fél 5-kor jöttünk el. Akkor már egy kicsit jobban el lehetett férni, de még távolról sem ürült ki a táncterem. Minden este volt táncolás, de volt három tematikus buli is: kedden blues est, csütörtökön kabaré (ami azt jelentette, hogy a táborlakók jelentkezhettek valami produkcióval, és előadhatták), pénteken pedig opera-est, ahol a tanárok pár áriára bohóckodtak, majd kiderült, hogy két diák énekelte őket élőben a színfalak mögül. Azért ettől egy kicsit fenékre ültünk.

Az idő fantsztikus volt végig, minden nap gyönyörű napsütés fogadott minket, sehol egy felhő, és a tengerben simán lehetett fürödni. Hát ezt sem gondoltuk volna... Habár az idei nyarat elnézve, minél északabbra mentünk, annál jobb idő volt. Maci, lehet, hogy cserélődnek lassan a féltekék? ;)

From Herräng 2009

Összességében nagyon sokat tanultunk, de még soha ilyen kis mazsolának nem éreztük magunkat. Olyan táncosok voltak ott (és még csak nem is tanárok), akik számunkra felfoghatatlan dolgokat műveltek a táncparketten. Van még hova fejlődni, de jövünk jövőre is!