Lemaradás bepótlása időrendi sorrendben, visszadátumozva - II. rész

Július 14-én eljött az egész évben várva várt pillanat, amennyiben elkezdődött 12 napos egyetemi maraton, ami négy múzeumi modulból állt. Az elsőben a múzeumról mint intézményről vol szó, a másodikban a gyűjtemények kialakulásáról és megőrzéséről, a harmadikban a kiállításokról, a megyedikben pedig a múzeumok szervezetéről és pénzügyeiről. A 12 nap alatt egyszer sem voltunk az oerlikoni továbbképzési intézet hervasztó épületében, hanem a Landesmuseumban volt a bázis. Ez már jó pont. Ezen kívül voltunk egy csomó "külső" helyszínen is: voltunk Zürichben a Daros Latin America gyűjteményben, a Migros Múzeumban, egy galériában, aztán a városon kívül a Landesmuseum raktárában, illetve Liechtensteinben a Kunstmuseumban és a friedrichshafeni Zeppelin Múzeumban.

From EMAA Museumsmodule 2009

(A képek telefonnal készültek, előre is bocs.)

Főbb megfigyelések/revelációk/ötletek/benyomások/eredmények:

• A legfontosabbal kezdem: most már nem vagyunk mi sem tök hülyék a Brunnerék (kurzusigazgató) szemében! Eddig érzésem szerint a feleségével azt gondolták, hogy mi öten nem vagyunk valami okosak, de most végre rájöttek, hogy attól még, hogy nem tudjuk, hogy hogyan működik egy operaház vagy egy színház, még lehet némi fogalmunk arról, hogy pl. hogyan kell megszervezni egy kiállítást vagy milyen vicces költségek lépnek fel egy múzeumban. Úgy döntöttem, hogy az pont én megítélésemnek tett legjobbat ez a 12 nap, és akár így van, akár nem, ettől szépen megnövesztettem az önbizalmam.
• A Landemusum nem is olyan béna, és az igazgatója sem egy totális hülye (na jó, attól még tud idegesítően magabiztos és felsőbbséges lenni). Megnlztük a két új állandó kiállítást még a megnyitó előtt, amikről be kell látnom, hogy szuperek. Most már tényleg érdemes elmenni oda!
• A Landesmuseum kapott még egy jópontot meg egy jó adag irigységet, ugynis három napot töltöttünk várostól fél órára levő "gyűjteményi központban". Hát az egy olyan, de olyan hely! Van benne oktatásra alkalmas terem, irodák, fotóstúdió, restaurátor és kutató műhelyek, illetve annyi raktárhely, hogy ennyit még soha nem is láttam. Anyu és a Bogitücsök fogják tudni értékelni, hogy pl. tárolni tudják az összes szállítmányozó ládájukat is. Tele van az egész épület kis okosságokkal, pl az egyes épületrészeket összekötő folyosón nincs lépcsó, csak kis rámpák, és elfér rajtuk egy kis targonca, úgyhogy kényelmesen el lehet mindent vinni a fotóműhelybe. Ahol nyálcsorgatóan szuper reflektorok vannak többek között. Aztán a textilrestaurátorok műhelyének az ablaküvege UV-szűrős. Szóval innentől kezdve no comment...
• A kortárs művészet továbbra sem a kedvencem, és úgy érzem, hogy a nagy része csak megfelelő önmenedzselés kérdése. Sokan vannak, akik attól, hogy odapacáznak egyet, majd a fantáziadús "Cím nélkül" címet adják a "műnek", és utána művészként sóhajtoznak azt hiszik, hogy művészek is. Közben csak kamuznak, az ég világon semmire nem gondoltak, max. az a világmegváltó ötletük támadt, hogy bazira felnagyítaják egy színes ceruzával rajzolt pötty fotóját, és elmélkednek arról, hogy igazából egy kép is olyan plasztikus, mint egy szobor. Na puff. Ettől semmi nem jutott elrébb, c sak egy buta múzeum vagy gyűjtó kiadott egy élvezhetetlen cuccért egy rakás pénzt. Szeretném, ha a "művészek" végre leszállnának a kis felhőcskéikről, és eszükbe jutna, hogy mióta a világ világ, ők kézművesek voltak, nem (elsősorban) filozófusok. Láttam jó példát is, de többnyire csak szemetet.

Most pedig azon kezdtem el ügyeskedni, hogy ebből a szép élményből jövő tavaszra állás is legyen. Drukkoljatok!