Húsvét és doppelmeister

Karácsony óta először hazalátogattunk, hogy négy év után megint családi körben húsvétoljunk (az elmúlt években eltáncoltuk az ünnepet). Négy egész napot töltöttünk otthon, a karácsonyinál mérsékeltebb hisztériában. Pénteken sokat barátnőztem, ami Zürichben szinte a legjobban hiányzik. Volt ezen kívül sok-sok családozás, rájöttem, hogy rendelkezem egy véges, de még mindig meglepően bő rajz-repertoárral, ezzel a Borit jól el tudtam szórakoztatni egy darabig. Volt sok sonka, meg bárány, meg tojás, sőt, még vadas is, a süteményhegyekről nem is beszélve. Volt sok függőágyban lengedezés és lazulás a teraszon. Ráadásul volt színház is, az Örkényben láttuk a Macskajátékot. Az ilyen kulturális élményekre nagyon ki vagyunk éhezve: hogy erőfeszítés nélkül, utalásokkal együtt megértsünk, és élvezzünk egy színdarabot. Végül pedig volt Nagy Baráti Összejövetel, ahova nagyon sokan eljöttek, és kiderült, hogy a Daniék végtelenül nagy kanapéja nem is olyan végtelenül nagy, valamint ismét nem jutottunk dűlőre az "otthon vagy külföldön jobb/érdemesebb/kellemesebb-e élni"-kérdésben.

Borinak ezt a fürdőköpenyt tojta a sviccer nyuszi

A mai nap fénypontját pedig kétségtelenül második diplomám megszerzése jelenti, ugyanis ma volt a diplomavédésem. A készülést nem vittem túlzásba, de nem is igazán kellett volna. Nagyon kellemesen beszélgettünk a proffal, és a végén kaptam egy jó jegyet, ugyanannyit, mint a diplomamunkára, úgyhogy nem rondítottam bele a diplomaátlagomba (ami nem tudom, hogy mennyi). Maga a hivatalos diplomaosztó majd csak júniusban lesz, de nekem addig már semmi dolgom. Most hétvégén lesz az utolsó modul, arra még elmegyek haverkodni a többiekkel, de ez már tényleg csak úri passzió. Túl vagyok rajta, kész!

(Az persze nagy kérdés, hogy mire volt ez jó nekem, de ez már egy másik mese.)