Hétvégén helyi kapcsolatokat ápoltunk. Szombat este Luzernbe mentünk Ignacio és Sibylle lakásavató bulijába. (Ignacio squashos cimbi, Barcelonába valósi, Sibylle echte luzerni versenyző.) Igaz, hogy már olyan fél éve abban a lakásban laknak, de úgy tűnik, kapcsolatukban inkább a spanyol tempó dominál. Minden esetre odacsődítettek kb. harminc embert, és elláttak minket őrült sok kajával. Az obligát tészta- és görögsaláta mellett volt rendes spanyol tortilla (vastag, szeletelt krumplival készített omlett, nem a mexikói palacsinta-szerű tünemény), chorizo (paprikás kolbász) és spanyol szalámi, illetve olyan sonka, hogy majd' megszólalt. Az emberkék is aranyosak voltak. Ilyenkor mindenféle nemzetiségek összejönnek, teljes a nyelvi káosz, és általában érdekes történeteket lehet hallani, hogy ki hogyan keveredett pont abba az országba, városba, buliba.
Ma Rapperswilben építgettem egyetemi kapcsolataimat. Az apropó a
Robinson Fesztivál, illetve egyelőre az ezt megalapozó kiállítás megnyitója volt. Ez az a projekt, amit három csoporttársam talált ki a
fesztiválokkal foglalkozó modulunk során, és a rapperswili kunst(zeug)haus segítségével meg is valósították. Borzasztóan izgultak a megnyitó előtt, de ügyesen abszolválták a beszédet, utána már csak piálni kellett, az meg menni szokott.
 |
| Vivi, Myriam és Nadia |
A kiállítás fő témája Robinsonhoz méltóan a túlélés művészete (és a művészet túlélése). Van, aki erről az elmúlásra asszociál (összemolott hegyi kunyhók fotói), van, aki az agresszióra (géppuskákból összeállított rácsoságy), van, aki a próbálkozásokra és újrakezdésre (egy sor mindenféle elutasító levél - ismerem őket) és van, aki a fizikai túlélésre (sátor és bivak-kuckó). Szerintem a legszellemesebb tárgy egy neon felirat volt: nemes egyszerűséggel a művésznő bankszámlaszáma. Június 19-én kiderül, hogy ki nyeri el a Robinson Művészeti Díjat.
Apropó neon: amikor először jártam a kunst(zeug)haus-ban nagyon megtetszett a kassza/múzeumi bolt/büfé-pult fölött függő felirat, és rájöttem, hogy egyszer mindenképp szeretnék egy olyan konyhát, amiben egy ilyen lóg:
 |
| La vie est dure sans confiture - Az élet kemény lekvár nélkül |
Kérdés: a feliratnak világítania is kell? vagy a lényeg a szöveg?
VálaszTörlésHozzászólás: a kiállításmegnyitói fotóból azt a következtetést vontam le, hogy ezen a tanfolyamon felvételi követelmény lehetett, hogy jó lába legyen az embernek:))
A legteljesebb mértékben világítania kell! :)
VálaszTörlés